Nixon listája : hogyan mentett a Rebbe szovjet zsidókat?

Oroszországban születtem, közvetlenül a második világháború befejezését követően. A Rebbe közbenjárásának köszönhetően a nagyszüleim 1958-ban Izraelbe távozhattak. Mindent csendben, hírverés nélkül intézett. Egy jól kiépített zsidó földalatti mozgalmat vezetett a bolsevikok orra előtt.

Mi a szüleimmel 1968-ban tudtunk útnak indulni. Ők Izraelben telepedtek le, én viszont Brooklynba mentem tanulni, a Chábád központjába.

1970-ben megnősültem és elkezdtem munka után nézni. Az volt a legfőbb vágyam, hogy lubavicsi küldött lehessek valahol a nagyvilágban, ezért megkerestem Gershon Mendel Garelik rabbit, aki a milánói Chábád intézményeket vezette. Ő felvett volna az egyik általa felügyelt étterembe kósersági ellenőrnek, ha a Rebbe is beleegyezik.

Mindketten írtunk a Rebbének, de én nem kaptam választ. Garelik rabbi viszont a következő üzenetet kapta: „Isten nem azért tett akkora csodát azzal, hogy kihozta őt Oroszországból, hogy kósersági felügyelő legyen”. Azaz a Rebbe szerint Istennek nagyobb tervei voltak velem.

Hogy mik voltak ezek a tervek, csak akkor vált világossá, amikor 1972-ben elkezdtem orosz bevándorlókkal foglalkozni New Yorkban, majd nem sokkal később felajánlották, hogy Los Angelesben tegyem ugyanezt. Örömmel mentem volna, de a Rebbe sokáig nem reagált Cunin rabbi ez irányú megkeresésére. Megérdeklődtem a Rebbe titkárságán, hogy mi ennek az oka, ahol azt a választ kaptam, hogy a Rebbe a feleségem véleményét szeretné megtudni. Neki ugyanis az egész családja New Yorkban élt, és a Rebbét érdekelte, hogy ennek ellenére szívesen költözne-e Los Angelesbe. A feleségem küldött neki egy levelet, melyben leírta, hogy nincs kifogása a költözés ellen. A Rebbe erre azonnal megadta az engedélyt.

Eleinte csak néhány emberrel foglalkoztam, de a számuk gyorsan több százra emelkedett. Egy évvel később a Rebbe azzal bízott meg, hogy gyűjtsem össze azon zsidók neveit, akik szeretnének kivándorolni a Szovjetunióból, de nincs rá lehetőségük. Több ezer nevet gyűjtöttem össze, és ezeket elküldtem a Rebbének.

Nem sokkal később azt is megtudtam, hogy mi lett a lista sorsa.

1974 júniusában Richard Nixon amerikai elnök Moszkvába utazott, hogy Brezsnyevvel tárgyaljon. Amikor a szovjetek kijelentették, hogy a zsidók sem akarják elhagyni az országot, hiszen az a „munkások paradicsoma”, Nixon elővette a névlistát. Hamarosan több ezer zsidó vándorolhatott ki, akik közül sokan Los Angelesben kötöttek ki.

Az érkezőket általában már a repülőtéren vártam. Segítettem nekik munkát és lakást találni és megpróbáltam minden lehetséges módon támogatni őket. 1978-ban elérkezett az idő, hogy saját zsinagógát alapítsunk. A Chábád Orosz Zsinagógát a Rebbe áldásával a La Brea Avenue-n nyitottuk meg. Hamarosan azonban ezt is kinőttük. Minden programunkra egyre többen jelentkeztek. Napközis tábort és idősek klubját is működtettünk.

Egy harmadik központot is megnyitottam West Hollywoodban, ahol nagy orosz bevándorló közösség élt. Pénzem azonban nem volt, így azt kértem a Rebbétől, hogy adja áldását egy pénzgyűjtő kampányra, mellyel félmillió dollárt akartam összeszedni, hogy lerakhassuk egy minden igényt kielégítő Chábád-központ alapjait. A Rebbe így válaszolt: „Többet fog kapni, mint amennyit kér”.

Ezután igazi csoda történt. Éppen négyszáz gyerek számára tartottam napközis tábort egy meglehetősen zsúfolt helyen, amikor besétált egy hétköznapi kinézetű férfi. Kérdezősködni kezdett, én pedig elmondtam, hogy még meleg ebédet is felszolgálunk a gyerekeknek. Erre könnybe lábadt a szeme, és elmondta, hogy annak idején, Csehszlovákiában sokat éhezett gyerekként. „De miért van itt mindenki egymás hegyén-hátán?” – kérdezte. „Mert nincs pénzünk egy nagyobb helyiségre” – feleltem.

Ő erre ígéretet tett, hogy jelentős adományt ad egy új központ létrehozására. Együtt kezdtünk el megfelelő épületet keresni. Találtunk egy nagy autószervizt, amelyért kétmillió dollárt kértek. Ő azonnal írt egy csekket félmillió dollárról, és lefoglalózta. Le voltam nyűgözve. Csak azt sajnáltam, hogy nem több pénzre kértem a Rebbe áldását!

Ha a Rebbe mondott valamit, az mindig valóra vált. A támogatónk, Harry Rubenfeld, összesen nyolcszázezer dollárt adott, tehát a Rebbének igaza lett: „Többet fog kapni, mint amennyit kér”.

 

Naftali Estulin rabbi

  • Küldés emailben

Fejezetek