Nincs félmegoldás

Nehéz körülmények közé születtem. Vilniusban jöttem a világra 1941-ben, a második világháború közepén, mindössze két héttel azelőtt, hogy megkezdődtek volna a német bombázások. A veszély miatt nehéz volt összegyűjteni a minjent a körülmetélésemre, mert az emberek féltek az utcára lépni. A szüleim kénytelenek voltak egy időre árvaházba vinni, mert menekülniük kellett a nácik elől.

Apám a háború áldozata lett, de anyám életben maradt. Újraházasodott és a mostohaapám, David Sattler olyan volt a számomra, mintha az édesapám lett volna. A Báál Sém Tov leszármazottja volt, de a háború után kommunista lett. Ennek megfelelően a világi oktatás felé terelt. Szót fogadtam, de egyre több kérdés merült fel bennem.

Később Izraelbe vándoroltunk és Haifában telepedtünk le. Nehéz volt a megélhetés, ezért gyerekeket korrepetáltam. Eközben feltűnt, hogy mekkora különbség van a világi és a vallási iskolába járó gyerekek között. Akik vallásos oktatásban részesültek, nyugodtabbak voltak, jobb kapcsolatuk volt a szüleikkel és tisztelettudóbban viselkedtek.

Miután 1959-ben leérettségiztem, bevonultam a hadseregbe, majd a Technion műszaki egyetemen kezdtem tanulni. Ott is feltűnt egy érdekes dolog: az emberek közötti kapcsolat egészen alacsony szinten volt. Láttam, hogyan töltik a társaim a szabadidejüket, és nagyon elkeserített, hogy hová süllyedtek. Éreztem, hogy hiányzik valami, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi is az.

A Technionban barátkoztam össze Smuel Kátánnal, aki közeli kapcsolatban volt a Chábáddal, s rajta keresztül ismertem meg több lubavicsi rabbit, köztük Reuven Dunin rabbit is, aki sokat beszélt a Rebbéről.

Lassan, de biztosan haladtam a tórahű élet felé, és a harmadik évben elkezdtem kipát viselni. A barátaim azonnal kérdezgetni kezdték, hogy mi történt. A probléma az volt, hogy nem igazán tudtam felelni mindazokra a kérdésekre, melyeket feltettek nekem.

1966-ban lediplomáztam, majd Kfár Chábádba mentem, és néhány hónapot egy jesivában töltöttem. El kellett döntenem, hogy mihez kezdek az életemmel. Apám nagyon szerette volna, hogy mérnök legyek és fontos volt számára, hogy anyagilag is sikeressé váljak. Én azonban Tórát akartam tanulni. Dunin rabbi azt ajánlotta, hogy utazzak el el a Rebbéhez New Yorkba, és kérjem a tanácsát.

1967-ben utaztam el végül Brooklynba, ahol beiratkoztam a Chábád jesivába. Minden időmet tóratanulással töltöttem. 26 éves voltam és úgy éreztem, rengeteg pótolni valóm van még. Kilenc hónapon keresztül tanultam ott, s ez idő alatt kétszer volt alkalmam találkozni a Rebbével. Először csak röviden és egy csoport tagjaként, másodszorra azonban személyesen fogadott, és az ott hallottak megváltoztatták az életemet.

Megkérdeztem a Rebbétől, hogy maradjak-e továbbra is a jesivában, vagy utazzak vissza Izraelbe. A Rebbe az utóbbit javasolta. Én attól tartottam, hogy apámat megviselheti a találkozás. Rövid szakállal és horgolt kipában utaztam ki Amerikába és teljes hászid öltözetben, fekete kalapban és hosszú szakállal terveztem a hazatérést. Apámnak gyenge volt a szíve és attól tartottam, hogy a megrázkódtatás veszélyeztetheti az egészségét. Megkérdeztem hát a Rebbét, hogy esetleg levágjak-e egy kicsit a szakállamból és vegyek-e más ruhát.

A Rebbe azt felelte, hogy semmilyen körülmények között se nyúljak a szakállamhoz, majd egy mély és érdekes magyarázatot fűzött hozzá. A Chábád harmadik rebbéje, a Cemách Cedek úgy értelmezte a Tóra azon parancsát, mely megtiltja a szakáll széleinek levágását, hogy egyáltalán nem szabad borotválkozni. A kabala szerint a szakáll a magas szintű spiritualitást jelképezi és az isteni könyörület tizenhárom attribútumát testesíti meg.

„Menjen úgy, ahogyan most kinéz. Ha ugyanis engedményeket kezd tenni, akkor a későbbiekben egyre több kompromisszumra kényszerül majd. Az apjával kapcsolatban pedig: Isten segítségével teljesen felgyógyul és hosszú élete lesz” – mondta a Rebbe.

Apám 82 évet élt, mely az egészségügyi állapotát tekintve igen magas életkor volt. Biztos vagyok benne, hogy ezt a Rebbe áldásának köszönhette.

Meir Bastomsky rabbi

 

  • Küldés emailben

Fejezetek