Röviden ugyan, de mindkét jelölt hitet tett a zsidó állam mellett, ugyanakkor változatlanul kérdés, melyik külpolitikai program lenne jobb Izraelnek. Elemzés.
Az izraeli miniszterelnök nem köteleződött el olyan egyértelműen egyik amerikai jelölt mellett, mint magyar kollégája, de más is a helyzete: a zsidó államnak továbbra is Amerika a legfőbb szövetségese, akár baloldali, akár konzervatív elnök irányítja. A két nagy párt konvenciói után Benjamin Netanjahu ezért kijelentette, bárki lesz is az Egyesült Államok elnöke novembertől, ő örömmel fog vele együttműködni. Izrael amerikai nagykövete, Ron Dermer a demokraták rendezvényén ki is jelentette: országa stratégiai fontosságúnak tartja, hogy mindkét párt támogassa a zsidó államot.
Erre szükség is lesz, bár a két párt elmúlt napokban tartott jelöltállító gyűlései után nehéz azt állítani, hogy az amerikai partnerek kiemelt fontosságúnak tartanák hangsúlyozni az elkötelezettségüket: mint arról a The Times of Israel beszámolt, beszédében mindkét jelölt egy-egy mondatban tárgyalta az Izraelhez fűződő jó viszonyt, természetesen igen eltérő külpolitikai kontextusban.
Donald Trump Amerikát ismét „Izrael legjobb szövetségesének” nevezte a térségben, és olyan szoros viszonyról beszélt, amely Amerika biztonságát is erősíti a világban. Ugyanakkor élesen bírálta riválisát, mondván, a nemzetépítés és a rezsimváltás elhibázott politika volt Irakban, Szíriában, Líbiában és Egyiptomban, és ehelyett a szövetségesekkel együtt az Iszlám Államot és az iszlamista terrort kell kiiktatni. Ebben is számít Izrael közreműködésére a republikánus elnökjelölt.
Trump ugyanakkor nem beszélt arról, hogy Amerika megvédené Izraelt egy esetleges iráni támadástól, és arról sem, hogy milyen elképzelései vannak a palesztinokkal folytatott tárgyalásokról. Emlékezetes, hogy Trump egy ideig „semleges” módon kezelte az izraeli-palesztin viszonyt, majd váratlanul markánsan állást foglalt az izraeli álláspont mellett. Az ingatlanmágnás a kampányban többször is elővette a kétállami megoldást, erről azonban a republikánus konvenció végül – a párt nemzetbiztonsági bizottságának javaslatára – sok évtized után látványosan lehátrált, olyannyira, hogy pl. „Palesztinát” meg sem említi. Azt is tudni, hogy Trump elhibázottnak tartja az Obama-Clinton páros által nagy sikernek elkönyvelt iráni atomalkut, de kérdés, mit állítana a helyébe.
A demokraták konvencióján Hillary Clinton is egyszer említette csak Izraelt, amikor önmagát olyan jelöltnek nevezte, aki képes megvédeni Amerika biztonságát és érdekeit külföldön is. Clinton fontosnak nevezte az iráni alkut, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy továbbra is fontos segíteni Izrael biztonságát. Külügyminiszterként 2009 és 13 között Clinton nem egyszer volt kénytelen elsimítani az ellentéteket Obama elnök és Netanjahu, valamint a zsidó közösségek között. Korábban is úgy állt ki a szerinte elkerülhetetlen iráni atomalku mellett, hogy közben mindvégig hangsúlyozta a zsidó állam jogát a biztonsághoz. Ezzel egyébként párton belül is kockázatot vállalt, hiszen köztudott, hogy az egyébként zsidó Bernie Sanders radikális baloldali hívei nem támogatják a demokraták Izrael melletti szoros elköteleződését. Clinton alelnökjelöltje, Tim Kaine szenátor is közismerten elkötelezett híve Izraelnek.
A demokraták konvencióján számos helyen lehetett látni aktivistákat, akik „Támogatom a palesztinok jogait” és „Szabad Palesztinát” feliratú táblákkal és kitűzőkkel demonstráltak, a csarnok előtt pedig voltak olyanok is, akik izraeli zászlókat égettek, és az intifádát éltették. Fontos fejleménye volt a gyűlésnek, hogy a demokraták végül ellenálltak a Sanders-tábor követeléseinek, és nem voltak hajlandók a „megszállás” és az „illegális telepek” leállítását követelni Izraeltől, ugyanakkor kiálltak a kétállami megoldás mellett. (A demokraták régóta mélyen megosztottak e kérdésben, és a Black Lives Matter radikális fekete mozgalom párton belüli erősödése az Izraellel szembeni, palesztinbarát hangokat is igencsak felerősítette.) Érdekes színfoltja volt a demokrata gyűlésnek, hogy Bill Clinton héber nyelvű kitűzővel jelent meg a rendezvényen, azóta sokan próbálják megfejteni, vajon mit jelent pontosan az exelnök gesztusa.
Elemzők azonban a legsokatmondóbbnak azt tartják, hogy sem a republikánus, sem a demokrata jelölt nem tartotta szükségesnek, hogy a konvencióján konkrétabban is vázolja, pontosan milyen tervek várhatók tőle a Közel-Keleten elnökké választása esetén.
Munkatársunktól