Kedd este köszöntött ránk a zsidó vallás legmegrendítőbb és legszentebb pillanata: Jom ki­pur, az ítélet napja, amikor eldől minden élő következő évi sorsa. Ilyenkor megtelnek a zsinagógák fehér kitlibe, halotti ruhába burkolózó férfiakkal, imakönyveikbe mélyedő asszonyokkal. Le­vetjük a rossz asszociációt kel­tő, gazdagságot hirdető arany ék­szereinket, bőrcipőinket, és tisz­ta szívvel állunk az Örökké­va­ló elé, kérve bocsánatát az elő­ző évi bűnökért és áldását a kö­vetkező esztendőre.

Az EMIH és a magyarországi Chábád mozgalom zsinagógái idén is megteltek. Sőt, a Budai várban újranyitott középkori zsinagógával immár a hármas főváros minden részében, Budán, Pesten és Óbudán is összegyűlhettek az imádkozók, ami mellett a vidéki közösségekben is tartottak jom kipuri imákat.

Bár ez a bepecsételés ideje, a haszid tanítás úgy tartja: még ekkor sem késő megtérni (való­já­ban sosem késő persze…) hiszen Szimchát Toráig, a Tóra öröm­ünnepéig még megváltoz­tat­hatjuk az esetlegesen, ne adj Isten, ránk mért rossz sorsot: micvákkal, imákkal és adako­zás­sal. Az utolsó utáni esély meg­rendítő történetét idézte fel Oberlander Báruch rabbi jom ki­puri beszédében a Vasvári Pál utcai zsinagógában. Egy korábban Magyarországra látogató kán­tortól hallotta ezt a történetet, aki ezzel magyarázta, miért tud­ja olyan különleges odaadással mondani az ünnepet megnyitó Kol nidré imát. Egy alkalommal ugyanis ez a kántor egy hatalmas, kétezer fő befogadására alkalmas zsinagógában volt elő­imádkozó. Az ünnep után az emberek szétszéledtek, ám a kántor még a holmijait pakolászta a kiürült zsinagógában, amikor egy férfi szólította meg: mikor kezdődik a Kol nidré? kérdezte a betérő. A kántor hamar átlátta, hogy az illető eltévesztette a dátumot, és egy nappal később érkezett. Mikor ezt elmondta neki, a férfi nekikeseredve felsóhajtott: apám azt mondta nekem, amíg minden évben meghallgatom a Kol nidrét legalább, addig zsidó maradok. Most akkor vége…? A kántor nem késlekedett, hiszen megértette, hogy ennek az embernek ez az egyetlen halvány kis kapcsa maradt már csak a zsi­dósággal: felvette a tálitját, és ott helyben, az üres zsinagógában, az egyetlen férfi számára újból elmondta a Kol nidrét.

Megszakítás