Egy olyan szervezet nyújtott neki segítséget, amely a kitagadott fiatalokat támogatja.

A fiatal házas Sulem Weiss kezdő énekes volt, akire szép jövő várt volna az Eidá háCháredit közösségben, mely Jeruzsálem egyik legrégebbi, 1921-ben alapított, ortodox zsidókat tömörítő szervezete, ami híres anticonista nézeteiről. Sulem nem csupán az éneklésben tehetséges, de köztiszteletben álló, jó családban nőtt fel. Nagyapja Ráv Simon Weiss volt, aki az Eidá háCháredit kósersági felügyeletét vezette, amelynek magas nívójú hekserét a világban legtöbben, mint a „Badac”-et ismerik a „bét din cedek” (“Igazak törvényszéke”) rövidítése után. Nagybátyja pedig a közösség 2002 óta vezető rabbija Ráv Yitzchak Tuvia Weiss.

Sulem Weissnek azonban volt egy álma, egy olyan vágya, amit az anticionista, szigorúan vallásos közegben nem tudott beteljesíteni: katonai szolgálatot akart teljesíteni az izraeli hadseregben. „Mindig is be akartam vonulni, de féltem, hogy hogyan és mit csináljak.” – számolt be Sulem a Ynetnek. Amikor betöltötte a 18. életévét, az automatikus besorozást egy pszichiátriai magánklinika szakvéleménye alapján kerülte el, természetesen nem a saját, hanem családja és közössége gyakorlata szerint lett a katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítve.

Ekkortájt határozták el a feleségével, hogy „kiugranak” a közösségből és saját útjukra lépnek, ezek után el is váltak. Sulem családja az első időszakban még tartotta vele a kapcsolatot, azonban, amikor látták, hogy a fiú elhatározása komoly, s nem áll szándékában visszatérni hozzájuk, akkor megszakítottak vele mindennemű érintkezést.

Weiss az utcákon bolyongott, abban a naív reményben, hogy a hadseregből valaki felfigyel rá és annak ellenére, hogy néhány évvel korábban mentességet kapott, most majd besorozzák. Sulem a Ynetnek elpanaszolta, hogy gyakorlatilag semmiféle élettapasztalattal nem rendelkezett, ráadásul már nem is volt kivel megbeszélnie a gyötrődéseit, hogy hogyan és merre léphetne tovább.

Fél év gyötredelem után Weiss megtudta, hogy létezik egy Osei Chayil nevű egyesület, amely mentorokat biztosít olyan cháredi fiataloknak, akiket a családjuk megtagadott, mert katonának akartak állni. Az egyesületet Aharon Granot riporter és író hozta létre, s azóta Izraelben már több helyen is létesített ilyen befogadóotthonokat, ahol maga is apa helyett apaként viselkedik az elkeseredett fiatalokkal, akiknek szükségük is van a támogatásra, hiszen a legtöbbször a család süvét is ül értük: a közösséget elhagyó gyermek számukra meghalt.

„Több száz ilyen fiatal van” – számol be róla Granot, aki egyszemélyes szervezetként próbál meg alapvető ellátást, szállást és családi légkört biztosítani nekik, habár egyébként maga öt gyermek édesapja. Elmondta azt is, hogy protezsáltjai között vannak olyanok, akik továbbra is a micvák szerint élnek, míg mások a szekuláris életet választották – „Én nem az Örökkévaló rendőre vagyok, mindenki azt csinál, amit akar.” – mondta Granot, aki egyként vallásos zsidó és a gerer haszid mozgalomhoz kötődik, mindenesetre kiemelte, hogy ezek a fiatal katonák, akik az ország védelméért mentek szembe családjukkal, a legmagasabb árat fizették az álmuk beteljesedéséért.

 

Cseh Viktor

 

Forrás: www.vosizneias.com