Több mint egy éve nem sikerül felállítani a zsidó közösségi vagyon rendezését szolgáló bizottságot
Viszonylag ritka, hogy a kormány eldönti egy bizottság létrehozását, a határozat megjelenik a Magyar Közlönyben, azután eltelik egy év és a grémium meg sem tartja alakuló ülését. A zsidó közösségi vagyon rendezését szolgáló tárcaközi bizottsággal pontosan ez történik.
A vészkorszak üldözötteinek személyes kárpótlása már befejeződött, de régi vita tárgya, mi legyen az “örökös nélkül elhalt” emberek elrabolt javainak sorsa. Az oktatási tárca tájékoztatója szerint egy 1946-os törvény kimondta, hogy az üldözöttek mindazon hagyatékát, amelyet örökös hiányában a magyar állam megszerzett vagy megszerez, külön alapba kell elhelyezni. Ez volt az Országos Zsidó Helyreállítási Alap. Eleve tudni lehetett, hogy az “uratlan vagyonnak” csupán egy része került az alaphoz. A témát azonban sokáig jegelték, az erről szóló tárgyalások csak jóval a rendszerváltás után élénkültek meg. Hazai és nemzetközi zsidó szervezetek sürgetésére 2003 végén egyeztető testület jött létre, hogy felmérje azt a “vagyoni kört”, amelyet annak idején nem adtak át a zsidó helyreállítási alapnak. Többszöri tanácskozás után a felek arra jutottak, hogy eredményesen csak egy tárcaközi bizottság keretei között folytatható a munka.
A kormány tavaly november végén határozatot hozott arról, hogy az oktatási tárca vezetőjének elnökletével, miniszterek és zsidó szervezetek képviselői részvételével megalakítja a “zsidó közösségi vagyoni igények rendezését koordináló” tárcaközi bizottságot. Nem sokkal később – 2007. december 20-án – az oktatási tárca támogatási szerződést kötött a Mazsök (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány) és a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) vezetőivel. Érdekesség, hogy Zoltai Gusztáv kétféle minőségben, a Mazsök társelnökeként és a Mazsihisz ügyvezető igazgatójaként is aláírta e dokumentumot.
A szerződésben a kormány a tárcaközi bizottság létrehozására hivatkozva vállalta, hogy 21 millió dollárnak megfelelő támogatást nyújt. Az első részlet, 12,6 millió dollár még 2007-ben elment a Mazsök számlájára, további 4,2-4,2 milliót 2011-ben és 2012-ben utalnak. A szerződés értelmében a “teljes támogatás hatályosulásának” feltételeként külön megállapodást kell kötnie a kormánynak és a zsidó közösségeknek. A tartalomról nem esik szó, arról azonban igen, hogy a 2007-ben folyósított támogatás is csak a megállapodás aláírása után használható fel. A hitközségek szövetségének viszont nincs oka bánkódni: bárhogyan is lesz, a szerződés szerint a számlán pihenő pénz kamatainak megfelelő összegek a Mazsihiszt illetik.
Ha valaki mindezt nem teljesen érti, ne magában keresse a hibát. Meglehetősen homályos, mi köze a tárcaközi bizottságnak a Mazsök és Mazsihisz vezetőivel kötött támogatási szerződéshez, arról már nem is szólva, hogy a kormány a valóságban eddig sem a tárcaközi bizottságot nem alakította meg, sem a kilátásba helyezett (a pénz felhasználásának feltételéül szabott) külön megállapodást nem hozta tető alá a zsidó közösségekkel.
Patthelyzet alakult ki, és nagyjából sejteni is lehet, miért. A Köves Slomó rabbi vezetésével működő EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség), amely mind komolyabb kihívást jelent a Mazsihisz számára, hónapok óta tiltakozó levelekkel bombázza az oktatási tárcát. Az EMIH megkerülésével létrejött támogatási szerződés – olvasható az egyik levélben – “súlyosan aggályos és diszkriminatív”. Ráadásul az a rendelkezés, hogy a támogatás kamatainak megfelelő összegre kizárólagosan a Mazsihisz jogosult, úgy értelmezhető: a “Mazsihisz a zsidó közösséget képviselő egyházak kárára jogalap nélkül gazdagodik”.
A kívülálló hajlamos lehet az egymással civakodó zsidó szervezetekre hárítani a felelősséget, az EMIH ellenben a kormányt is hibáztatja. Újabb idézet jön: a kormány “mulasztásos alkotmánysértést követ el, mert a zsidó egyházak támogatásának rendszerét nem igazította a megváltozott körülményekhez. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, a kormánynak kell alapvetően változtatnia eddigi jogsértő gyakorlatán. (…) Az új plurális és demokratikus rendszerben a zsidó egyházak valóságos társadalmi súlya, és egy objektív mérce alapján kellene az egész magyarországi zsidó közösség számára juttatandó funkcionális pénzügyi támogatást elosztani”. Az EMIH szerint a “valóságos társadalmi súly” leginkább az egyszázalékos adófelajánlások arányából mérhető le.

Hosszú évek csatározása után Köves Slomó meghívást kapott a Mazsök kuratóriumába, de most már számára ez kevés. A rabbi úgy véli, “elfogadhatatlan egy olyan, az egész zsidóság javát szolgálni hivatott közalapítványban való részvétel, ahol a kurátorok személyét és számát nem az elvileg független alapító, a kormány, hanem a zsidó hitközségek egyike, a Mazsihisz határozza meg”. Az egész zsidó képviseleti rendszer átalakítását kellene elérni.
A kormány érezhető kínban van. Nyilván nem akarja felrúgni a Mazsihisszel ápolt régi jó viszonyt (főleg nem a jobboldal felé is nyitott EMIH kedvéért), viszont a többi zsidó szervezet erősödését látva kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a korábbi szisztéma alapos átalakításra szorul. Kérdés, hogy a kormány mekkora készséget mutat ennek megvalósítására – ez kiderül majd a zsidó közösségi vagyonnal foglalkozó tárcaközi bizottság összetételéből. Ehhez persze előbb létre kellene hozni. Az oktatási tárcánál azt a választ kaptuk, hogy a bizottság mindenképpen megalakul. Csak még nem tudni, mikor.

REAGÁLÁS OLVASÓINKTÓL: Köves Slomónak – Miért nem lehet megegyezni?