Szeptember 15-én, szerda este köszönt be Jom kipur, a zsidó év legkomolyabb napja, egyben az egyetlen bibliai eredetű böjtnap. Ezen a napon nyerhetünk engesztelést az elmúlt év vétkeire, ha megtéréssel és jó elhatározással fordulunk az Örökkévalóhoz. Az evés és ivás tilalma mellett vannak más korlátozások is: a mosásnak és mosdásnak, a test kenésének, bőrből készült cipő viselésének és a házaséletnek a tilalma.
A jom kipuri imarendet és a különböző szokásokat részletesen az új, magyar fordítású, kétnyelvű Sámson fohásza – Engesztelőnap imarendje (Chábád Lubavics Egyesület, 1998) című imakönyvben találhatjuk. Az esti ima után így köszöntjük egymást: Gmár chátimá tová, „Végleges jó bepecsételést”.
Ünnepi szokások
Kápárot – engesztelési szertartás
A tíz bűnbánó nap során szokás, hogy az engesztelő áldozat jelképeként a férfiak egy kakast, a nők egy tyúkot megforgatnak a fejük fölött. A szertartás lényege az, hogy miközben az illető mondja a zsoltárszöveget (Sámuel imája 380. old. vagy Sámson fohásza – Engesztelőnap imarendje 10–11. old.), és forgatja a kakast (vagy tyúkot) a feje felett, elképzeli, hogy tulajdonképpen neki kellene – vétkei miatt – hasonló helyzetben lennie, csak Isten végtelen kegyelme teszi lehetővé, hogy a kápárá-kakas (régi magyar-zsidó szóhasználattal: kepóre-hindl) helyettesítse. Sok helyen szokás ezt a Jom kipur előtti napon tenni.
Szeptember 10-én, péntek este és 11-én, szombaton Sábát suvá, a megtérés szombatja, a tíz bűnbánó napba eső szombat. Minden Ámidát a tíz bűnbánónapi betoldásokkal mondunk.
A Jom kipur előtti nap
Szeptember 15-én, a délutáni ima előtt szokás úgynevezett málkot szertartást végezni, minek során egy bőrszíjjal 39 szimbolikus ütést mérnek egymás hátára a közösség tagjai. Az, aki a „fenyítést” kapja, letérdelve leborul, fejével észak felé fordulva. Mind a ketten, aki kiméri az ütést és aki kapja, a VöHu ráchum („Irgalmas Ő…” – Zsoltárok 78:38.) kezdetű, 13 szavas verset mondja háromszor: minden ütésre egy szót mondanak, ami kiadja a 39-et. Ez a szimbolikus fenyítés arra készteti az embert, hogy bűneit megbánja. A délutáni imát minchá gödolákor (kora délután) szokták mondani, azért, hogy a szöudá hámáfszeket (böjt előtti étkezés) már a minchában elmondott Viduj (bűnbánó ima) után legyen. A délutáni ima rendje megegyezik a hétköznapi mincháéval, de az Elokáj nöcor („Istenem, óvd…”) előtt elmondjuk a viduj bűnvallomást. Az ima előtt helyes a zsinagógában adakoznunk a vallási és jóléti intézmények számára. Előírás, hogy a szöudá hámáfszeket (böjt előtti étkezés) ünnepi lakoma legyen. Jom kipurkor addig nem kaphatunk feloldozást az embertársaink ellen elkövetett bűnök alól, míg a sértett meg nem bocsátott, ezért legkésőbb ezen a napon meg kell békítenünk, akit megbántottunk, és bocsánatot kell kérnünk.
Előírás mindenkinek mikvében, rituális fürdőben alámerülni. Háromszor szoktunk ilyenkor alámerülni. A zsinagógába indulás előtt az apa meg szokta áldani gyermekeit.
A böjt kezdete
Este a böjt 18.37-kor kezdődik, eddig az időpontig mindenképpen be kell fejezni az étkezést, mosakodást és a bőrcipőt is le kell venni. A gyertyagyújtás is legkésőbb ebben az időpontban van. Szokás Jom kipurra egy 25 órán át égő jorcájt mécsest is gyújtani, a halottainkra emlékezve. Jom kipurkor szokás fehér színű ruhát – fehér vászonruhát, kitlit, fehér sapkát – viselni, ami emlékeztet a fehér halotti ruhára, a táchrichimra. A fehér emellett a tisztaság jelképe és utal a prófétai ígéretre is: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhatnak…” (Jesájá 1:18.). Ugyancsak szokás minden ima alatt végig viselni a tálitot, az imalepelt, amit még az ünnep bejövetele előtt felöltünk. Askenáz közösségekben a tálit felöltésekor az áldást az előimádkozók (előimádkozásuk sorrendjében) hangosan, hagyományos dallammal mondják el. Néhány közösségben még az elöljárók is így tesznek.
Jom kipur napjának fontosabb imái
Szeptember 16-án, csütörtökön a reggeli imában elhangzik az Ávinu málkénu („Atyánk, Királyunk…”). Tóraolvasás két Tórából történik, amihez hat plusz egy embert hívnak fel). Jom kipurkor tartunk Jizkor (Mázkir, emlékezés halottainkra) imát. Az a szokás, hogy erre az imára csak az marad a zsinagógában, akinek valamelyik szülője már nincs az élők sorában.
Az ünnep különleges imája az Unszáne tokef („Mondjuk hát el…”). Ha van a közösségben kohén, akkor elhangzik a Düchenolás (papi áldás) is. Minchá délutáni ima során a tóraolvasáshoz három embert hívnak fel, a harmadik a máftir).
Ekkor is elhangzik az Ávinu málkénu („Atyánk, Királyunk…”) ima. Az ünnepet a Nöilá záróima elmondásával fejezzük be.
Lösáná hábáá, záró sófárhang csak a Jom kipur kimenetele, 19:40 után hangozhat fel, ekkor van a böjt vége is, de aki teheti, jobb, ha nem eszik a hávdálá végéig. A Hávdálát (Ünnepbúcsúztató) az ünnep előtt meggyújtott gyertya fényénél mondjuk, de fűszer (bszámim) nélkül. Ha a Hold tisztán látható az égbolton, Kidus löváná (Holdszentelést) tartunk.
Ha a Hold nem látható, szeptember 21., kedd hajnalig még lehet mondani.
Szeptember 17–20-ig, Jom kipur után kezdünk készülni a négy nappal később kezdődő Szukkot ünnepére.
