A Gut Sábesz idei 37-es számában olvashattak egy 1948-ban történt brit miláról és a 70 év elteltével létrejött találkozásról.
Az akkori történet szereplőinek életében újabb események zajlottak le az elmúlt hetekben. Klein Péter édesapja visszatérése után – a politikai viszonyok okán – nem kapott izraeli útlevelet. Aztán az idén jött egy váratlan fordulat. Klein Péter így mesélt erről: „Július 13. péntek, Áv hó 1. mind a civil, mind a zsidó naptár jelentős időszaka. A babonásoknak szerencsétlen nap, a zsidóságban gyászidőszak kezdete, a Jeruzsálemi Szentély felégetése, majd a zsidó nép kétezer évig tartó száműzetése a Szentföldről. Ez az időszak a gondolkodás, az önmagunkkal való szembenézés ideje, ami egyben lehetőség a megerősödésre, felemelkedésre.
A háború után a megmaradt kicsiny ózdi zsidó közösség tovább fogyatkozott. Sokan már ‘56-ban útnak indultak. A nagymamám már türelmetlen volt. Félt, hogy csak ők maradnak már otthon. Végül sikerült meggyőzni nagypapámat, és 1957 júniusában a csálád – köztük édesapám – útnak indult a Szentföldre. Hajóval, viszontagságos úton, az ismeretlen lehetőséget keresve. Gyönyörű éveket töltöttek ott. Apunak mindig van egy új történet a tarsolyában erről az időszakról. 5 év után, 1962 nyarán mégis visszatértek, itt volt dolguk…
Apu nemrég töltötte be a 70. életévét, évre, hónapra egyidős Izrael Állammal. Arra gondoltunk, ideje valamit pótolni. 56 év telt el azóta. Pontosan 56, napra. 1962. július 13. péntek. Mázál Tov!”
A mellékelt fényképet látva minden kiderül.
