Izrael államfője, Reuven Rivlin vendégül látta a „929 – tanuljuk együtt a Tanakhot” kezdeményezés résztvevőit.
Izraelben a lakosság 93 százalékának az otthonában megtalálható a (zsidó) Biblia, amit sokan csak nagyon ritkán nyitnak ki. Egy 2014-ben indult kezdeményezés, melynek a neve „929 – tanuljuk együtt a Tanakhot”, megpróbálja minden izraelihez közelebb hozni a Biblia világát. Az ötlet Avi Wortzman-hoz, az Oktatási Minisztérium miniszterhelyetteséhez és Benni Lau rabbihoz, a korábbi askenazi főrabbi unokaöccséhez kötődik.
A szám jelentése: a Biblia 24 könyvét összesen 929 fejezetre osztják fel.
A kezdeményezés lényege, hogy az ország minden részében tanulócsoportokat hoztak létre, amelyekben a Tanakhot folyamatosan együtt olvassák, minden nap egyet a 929 fejezetből. Ezekben a közösségekben megbeszélik a bibliai fejezeteket és azt is, hogy mit tanulhatunk belőlük a jelenre nézve. Az ötlet hasonlít az ortodox közösségekben szokásos Daf Jomi tanulásra, melynek során minden nap a Talmud egy-egy lapját tanulmányozzák.
Izrael jelenlegi elnöke a Rivlin család leszármazottja. A család megalapítója a tizenhetedik században élt Mose Rivkes rabbi a ‘Beer Hágolá’ (a Sulchán Áruch egyik fontos kommentárjának) szerzője. A család izraeli ágának megalapítója, Hillél Rivlin, 1809-ben érkezett Jeruzsálembe. Leszármazottai mára Izrael egyik legrégebbi és legnagyobb askenázi eredetű családját képviselik.
Reuven Rivlin lelkes támogatója a 929 projektnek és rendszeresen meghívja a résztvevők egy-egy csoportját az elnöki rezidenciára, hogy közösen tanuljanak. A napokban volt a nyolcadik ilyen találkozó. Erre Reuven Rivlin és felesége Necháma Rivlin mintegy százötven érdeklődőt és több érdekes előadót hívtak meg. A tanulásban jelenleg Jeremiás könyvénél tartanak.
Jeremiás próféta az i.e VII és VI. század fordulóján működött, Júdea öt utolsó királyának az uralma idején, Jeruzsálemben. A politikai helyzet akkor sem volt egyszerű: a Babilóniai birodalom állandó fenyegetést jelentett. A király és a nép nagy része, nemzeti érzelmektől vezetve, a Babilon elleni harc mellett döntött, bízva Egyiptom támogatásában. Jeremiás próféciáit, melyekben Jeruzsálem pusztulását jósolja meg és óvott az Egyiptommal való szövetségtől defetistának, sőt árulónak tekintették. A prófétát ezért végül börtönbe is vetették.
A találkozón elsőként az elnök, Reuven Rivlin kapott szót: „Jeremiás Anatot és Jeruzsálem között működött, az Első Templom időszakának a végén, amikor a zsidó népet számtalan csapás és tragédia érte, melyet erkölcsi romlás és társadalmi igazságtalanságok jellemeztek. A királyság és a próféta között, akkor is, miként ma is, bonyolult, összetett volt a viszony. Jeremiás próféciája hűen tükrözi azt a küzdelmet, mely egyrészt a vallási, prófétikus tekintély, másrészt a népet vezető királyi, politikai hatalom között zajlik. Az emberek közti viszonyokban mindig jelen van a gonoszság és az irigység. Ám a próféta a zsidó felelősségvállalás, az aktív erkölcsiség és a kizsákmányoltak megsegítése érdekében lép fel. Jeremiás egy olyan társadalmat követel, mely nem hunyja be a szemét a valóság előtt, hanem mindent megtesz a problémák orvoslása érdekében. Az erkölcsösség nem fényűzés, az odafigyelés és az emberiesség nem luxus. Nincs más lehetőség, Jeruzsálem csak akkor virágozhat, ha az erkölcs szellemében kormányozzák. Már több mint 2600 év telt el Jeremiás próféciái óta, de az erős ma is fájdalmat okoz a gyengének, a rabló kifoszt másokat, az igazságtalanság is felüti a fejét. Kötelességünk újra és újra elolvasni Jeremiás szavait és azok szerint cselekednünk.”
Az elnök után Benni Lau üdvözölte a megjelenteket. Utána Jonatán Blumenfeld lépett fel, aki saját maga által költött, zenei ritmusú prózaverseket adott elő. A produkcióját három előadás követte. Először Meir Buzaglo filozófus professzor szólalt fel, aki Jeremiás szavaiból többek közt azt a következtetést vonta le, hogy a vallási és politikai szélsőséges vélemények térnyerése nagyon veszélyes következményekkel járhat. Bilha Ben Elijahú irodalomtörténész Jeremiás próféta egy személyes indíttatású verséből indult ki (Jer. 13:7) „Ha nem hallgattok intő szómra, titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül.” Ezt a szöveget, melyben a próféta a saját fájdalmáról beszél, párhuzamba állította az izraeli költőnő Zelda önéletrajzi írásaival. (Zelda Schneersohn-Mishkovsky (1914-1984), apai ágon a harmadik Lubavicsi rebbe a ‘Cemách Cedek’ ükonokája volt).
Az utolsó felszólaló az ismert izraeli író, Ámosz Oz volt. Mondanivalója az áruló fogalmát járta körül. „Az áruló fogalma, hogy ki is az áruló, gyerekkorom óta foglalkoztat. Sokszor neveztek már árulónak és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül a teremben.” [Ámosz Oz itt az elnökre, Reuven Rivlinre utalt. 2015 nyarán Reuven Rivlin élesen elítélte azt a merényletet, melyben zsidó támadók gyújtóbombát dobtak egy arab házra Kfar Dumában, melynek nyomán egy házaspár és másfél éves gyermekük életét vesztette. A merénylet elitélése után Reuven Rivlin számos fenyegető üzenetet kapott szélsőséges zsidó köröktől.] Ámosz Oz így folytatta: „Nem arról az árulóról beszélek, aki eladja egy gyár titkait a konkurenciának. Arról sem, aki a feleségét csalja meg, bár Jeremiás sokszor használja a hűtlenség példázatát. Én most egy harmadik fajta árulóról beszélek. Az áruló gyakran olyan ember, aki megváltozik, miközben a többiek nem változnak, sőt nem bírják elviselni a változást, nem értik a változást, halálosan félnek a változástól és gyűlölik azt, aki megváltozik. Sok száz évvel később, Abraham Lincoln amerikai elnököt, aki felszabadította a rabszolgákat, sok millió amerikai árulónak tartotta, polgárháborút indítottak ellene és meggyilkolták.”
Ámosz Oz több példát felhozott arra, hogy mely történelmi személyiségeket tartottak árulónak: „Dávid Ben Gurion-t, amikor 1947 őszén beleegyezett Palesztina felosztásába – sokan árulónak nevezték, bal és jobb oldalról egyaránt. Menachem Begin-t sokan árulónak tartották, amikor megegyezett Anvar Szadattal arról, hogy az egész Szinai félszigetet visszaadja Egyiptomnak a békeszerződés fejében. Jichak Rabint is árulónak nevezték és ezért az életével fizetett. Azt kérdezem magamtól, tulajdonképpen melyik klub a tiszteletreméltóbb? Az, amelyikbe azok tartoznak, akiket árulónak neveztek? Vagy azoké, akiket sose neveztek árulónak? Jeremiás próféta klubja, vagy az álpróféták, a vasszarvakkal prófétálók klubja? Melyikbe kell tartoznunk?”
Szöveg és képek: Dan Diamant