Vasárnap este köszöntött ránk sziván hónap 23., amikor a magyarországi orthodox zsidók egyik legnagyobbika, Jehuda Aszód rabbi 154 évvel ezelőtt visszaadta lelkét a Teremtőjénék. Rá emlékezünk.
Jehuda Aszód (Jehuda Jáále, 1796–1866 / 5626. sziván 23.), a 19. század egyik legnagyobb orthodox rabbija és hálákhá-szaktekintélye Aszódon született. A héder után a nikolsburgi (Mikulov, Csehország) jesivába került, a Morvaországi főrabbi, Mordekháj Benet (1753–1829) mellé, kinek hamar feltűnt a bóher kiválósága. Reb Jehuda éles eszét mutatja az is, hogy már 18 évesen Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda, Szlovákia) hívták dájánnak, hogy vallási kérdésekben döntéseket hozzon. Onnan két évtizedig Szenicére (Senica, Szlovákia) került rabbinak, ahonnan aztán 1853-ban visszahívták Szerdahelyre, de akkor már főrabbinak, itt mondhatni világhíres jesivát épített fel.
Jehuda Aszód a hagyományos (értsd: nem haszid típusú) orthodoxia egyik vezetője volt a pozsonyi Hátám Szófer (Schreiber Móse, 1762–1839) mellett, akinek egyébként nem csak a figyelmét, de a barátságát is kivívta. Hátám Szófer halála után a legtöbben hozzá fordultak kérdésekkel, így nem is olyan meglepő, hogy csak kevés hálákhikus munka jelent meg, melyben ne idéztek volna tőle vallási döntvényt.
A szerdahelyi gáon a reform elleni harcosok egyik legnagyobbika volt, így például, amikor felröppent a hír, hogy I. Ferenc József (1830–1916) király támogatja a Pesten felállítandó Rabbiképző Intézetet, akkor ő is résztvett egy királyi audiencián, melyen nyolcadmagával arra kérték az uralkodót, hogy ne engedje a későbbi neológia törekvését. 1864-ben rajta kívül még Schreiber S. V. pozsonyi, Löw Jeremiás sátoraljaújhelyi, Menáhem Eisenstadt ungvári (Uzshorod, Ukrajna), Benet Jesájá nagykállói, Perls Májer nagykárolyi (Carei, Románia), Deutsch Dávid balassagyarmati és dr. Hildesheimer Azriel kismartoni (Eisenstadt, Ausztria) rabbik négy fiákeren érkeztek a bécsi Burgba. Az első kocsiban ült Jehuda Aszód rabbi, aki az úton egész végig imákat mormolt, hogy látogatásuk sikerrel járjon.
Miután megérkeztek, egy nagy tükörterembe vezették őket, ahol a parkettától a magas mennyezetig hatalmas velencei tükrök szórták a fényt és sokszorozták a szoba nagyságát. Ráv Jehuda egyszeriben a tükörre mutatott és megkérdezte a pozsonyi rabbitól, hogy ki az a jámbor kinézetű ember, aki olyan, mintha az Örökkévaló küldte volna, hogy segítse őket. Ráv Schreiber válaszából kiderült, hogy az alak ő maga volt. A világhírű Jehuda Aszód oly szerény volt, hogy egész életében akkor látta először a saját tükörképét…
Az audiencián Ferenc József felszólította a rabbikat, hogy mondják meg, ki közülük a legnagyobb tudós. Erre mindenki Jehuda Aszódra mutatott, aki így válaszolt: „Felséges Uram! Engedje, hogy alázatosan megjegyezzem: én a legkisebb vagyok az én társaim közt, mert mindegyik felülmúl engem tudásban és jámborságban. De Felséged parancsára azt kívánom, hogy a Mindenható Isten ajándékozza meg hosszú élettel.” A nyolc rabbi ezután kórusban mondta: ámen.
A feljegyzések szerint a szerdahelyi gáon kiválóan beszélt magyarul, egy történet szerint még hivatalos környezetben is használni merte a némettel szemben. Egyszer egy küldöttséget vezetett az új nyitrai (Nitra, Szlovákia) főispánhoz, akit magyar nyelven kezdett üdvözölni, mire a főispán annyit válaszolt: „Nix ungarisch. Sprechen zi nur deutsch.” A rabbi erre szerényen annyit mondott: „Méltóságos uram, én a magyar zsidóság szónoka vagyok…”
Leszármazottai között több magyarországi rabbi is van, így például Szorel leány révén, akit Büchler Áron (1839–1914) jászberényi rabbi vett feleségül, két unokája:, dr. Büchler Márton (Mordekháj, 1865–1939) orosházi rabbi és Büchler Gyula (Jehuda, 1874–1944) mindszenti és hódmezővásárhelyi rabbi, Golda unokája házassága révén Büchler Zsigmond (Jehosua Zélig, 1860–1941) albertirsai rabbi, egyik dédunokája pedig Goldstein Ezra Menáhem (1886–1942) balatonfüredi rabbi volt…
Kifejezetten érdekes történet kötődik a gáon egyetlen portréképéhez. Jehuda Aszód rabbi élete során kifejezetten ellenezte, sőt megtiltotta, hogy róla bármilyen festmény vagy fotográfia készüljön, habár azt tanítványai és közösségének tagjai is szerették volna. A hagyomány úgy tartja, hogy amikor visszaadta lelkét a Teremtőjének, akkor néhányan a rabbi szűkebb környezetéből felöltöztették mesterüket a sábeszi ruhájába, fotelbe ültették és kezei ölelésébe egy Gemárá kötetet helyeztek, majd lefotózták. Rabbi Jehuda Aszód egyetlen képe tehát egy post mortem fotó, mely bár nem volt ismeretlen a korban, sőt egyes rétegeknél kifejezetten elterjedt szokás volt a halott szeretteik ilyen fajta megörökítése, mindenképpen rendhagyó volt az orthodox zsidó körökben. A hagyomány hozzáteszi, hogy a képet, mely alá dicsőítő héber nyelvű szöveget szerkesztettek, árusították, és a befolyt összeget pedig leány(ai) (valószínűleg a legkisebb leánya) kiházasítására fordították. Egy forrás szerint 1200 forint folyt be a képek árusításából. Némely tradíció azt is hozzá teszi, hogy azok, akik résztvettek a fotó elkészítésében, egy éven belül elhaláloztak…
A Talmud-tudós életének német nyelvű történetét Büchler Zsigmond rabbi írta meg, mely két kiadást is megért a második világháború előtt: Die lebensgeschichte des rabbi Juda Aszód, 5556–5626 (Budapest, 1901; Dunaszerdahely, 1933).
Emlékéből fakadjon áldás!
Cseh Viktor
Források:
„Nyolc rabbi a király előtt. Megrendítő jelent Ferenc József dolgozószobájában – A rabbi és a tükör – A halott pap, akit felöltöztettek szombati ruhájába”, Egyenlőség, 1933. 53. évf. 45. szám, 7. o.
„Hirek – Rabbi Juda Aszód Jahrzeitje.”, A Magyar Zsidók Lapja, 1939. 1. évf. 21. szám, 15. o.
Cohen, Richard I., Jewish Icons: Art and Society in Modern Europe, London: University of California Press, 1998. 136–137. o.