A Vasvári Pál utcai zsinagógában az utóbbi időszak egyik legnagyobb vihart kavart erkölcsi kérdését járta körül a rabbi: helyes volt-e, hogy a zsidó Szeretetkórház vállalt a kommunista politikus Biszku Béla ápolását?

Amikor kiderült, hogy Biszku Béla, a kommunista diktatúra szimbolikus alakja a Mazsihisz által fenntartott zsidó Szeretetkórházban halt meg, sokan tették fel a kérdést: mit keresett a katolikus családba született Biszku a zsidó Szeretetkórházban? A hír heves vitát váltott ki. Voltak, akik azt mondták, hogy a gyógyítás kötelezettsége miatt a kórház nem járhatott el másképp, még akkor sem, ha ezzel a zsidó közösséget kínos helyzetbe hozta. Mások viszont úgy látták, hogy ez az érvelés nem állja meg a helyét, mivel a volt politikus nem az utcán esett össze, nem az életmentő ellátás megtagadása lett volna az, ha elutasítják az ápolását. Ők úgy látják, hogy a Szeretetkórház döntése ártott a zsidó közösség hírnevének, hiszen csak azt a téveszmét erősítette, hogy a kommunisták (és a kommunista bűnösök) mind zsidók voltak, miközben Biszku maga is bizonyíték az ellenkezőjére. Megint mások viszont azt válaszolták erre, hogy a Szeretetkórház döntése végül is jót tett a zsidó közösségnek, hiszen ezzel az emberiesség értékét tudták felmutatni. 

Az üggyel kapcsolatban a Szombat című folyóirat is feltette a kérdést: Vajon miért kellett ezt a terhet a Szeretetkórháznak magára, illetve a zsidó közösségre húznia?

Oberlander Báruch rabbi erről a rendkívül összetett, és a zsidó közéletet is megosztó vitával kapcsolatban tartott előadást Jár-e a bűnösnek orvosi ellátás? címmel a Vasvári Pál utcai zsinagógában a közelmúltban. Az előadás apropóját nem csak a Biszku-ügy adta. Az utóbbi időben Izraelben is egyre gyakrabban felmerül a krédés: kell-e orovosi ellátást nyújtani a gyilkos terroristának?

„Egy idős embert kórházba visznek és ápolják. Egy vérző ember sebét ellátják – az orvosi munka általános feladatai ezek. De mi a helyzet akkor, ha az idős férfi feltehetően számos embertársa meggyilkolásáért felelős? Mi a teendő akkor, ha az ellátásra szoruló sebesült valójában terrorista, akinek az áldozatai szintén ellátásra várnak. Mit mond a háláchá: tehetünk-e különbséget bűnös beteg és ártatlan beteg között? Kinek jár az orvosi ellátás?” – fogalmazta meg az erkölcsi dilemmát az előadás bevezetője.

Ahogy a rabbi egymás után idézte a biblikus forrásokat és a háláchát, a közönség az egyik percben azt gondolhatta, hogy helyes volt ellátni a bűnös, de beteg ember, utána viszont azt, hogy ez bizony ebben a formában helytelen volt. Ahogy haladt előre a rabbi a lehetséges érvek elemzésével, úgy bontakozott ki az az álláspont, ami ebben a konkrét esetben választ ad arra a kérdésre, hogy milyen körülmények között jár a bűnösnek az orvosi ellátás.

„Aki megment egy életet, egész világot ment meg”

Oberlander rabbi már az előadás elején tisztázta, hogy a bűnös ebben az ügyben nem azt jelenti, hogy „valaki késett az adóbevallásával”. – A Talmud (Szánhedrin 37a.) azt mondja „aki megment egy életet, egész világot ment meg”. Mindenkinek kötelező embert menteni. A Tóra (3Mózes 19:16.) azt is mondja, „ne maradj tétlen felebarátod vérénél”. A Tóra felhatalmazta az orvosokat a gyógyításra (2Mózes 21:19., Talmud, Bává kámá 85a.), el kell látni azt is, akiről tudni lehet, hogy rövid időn belül meg fog halni (Sulchán áruch, Orách chájim 329:4.). Ha megtagadja a gyógyítást, az olyan mintha maga is gyilkolna (SÁ, Jore déá 336:1.). A Tóra bátorítja az orvost – fejtette ki. Sőt, olyan álláspont is van, hogy az orvosi ellátás kötelező, vagyis nem kell a beteg hozzájárulása [Jáákov Emdin rabbi (1698-1776), Mor ukciá, Orách chájim 328. fejezet]. Ezen vélemény szerint még akkor is ha a gyógyításhoz szükséges egy testrész amputálása, mert csak így lehet őt megmenteni, akkor is felül lehet bírálni az ember akaratát – fűzte hozzá.

A pogányokat és a gonoszokat meg kell-e gyógyítani?

–  Ha az orvosi ellátás ennyire kötelez, akkor visszatérve eredeti témánkhoz: Mi a helyzet  a bűnös emberrel? Erről is született egyértelmű írás a zsidó vallás törvénykönyvében, a Sulchán áruchban (Jore déá 158:1.). A pogányokat és a gonoszokat meg kell-e gyógyítani? Vagy nem szabad még pénzért sem gyógyítani őket? – folytatta tovább a rabbi a gondolatmenetet, majd kijelentette: – Halált nem szabad közvetlenül okozni, mert minden embernek joga van az élethez (ha csak nem háború zajlik, amikor önvédelemről van szó). De nem is kell megmenteni őket. Lehet passzívnak maradni és nem csinálni semmit. Más a helyzet, ha nem pogányokról, bűnösökről, hanem jámbor emberekről van szó. Ott már természetesen gyógyítani kell – fejtegette, hangsúlyozta azt az alapelvet, hogy pogány, gonosz embert nem kötelező gyógyítani.

– Milyen körülmények között lehet mégis gyógyítani őket? – tette fel a kérdést. Van erre is válasz a Sulchán áruchban (uo.): akkor, ha a gyógyítás megtagadásával feszültség és gyűlölet keletkezik, ami árthat a közösségnek. Az indulatok akár pogromhoz is vezethetnek, de maga a gyülelet is elég nagy baj (Igrot Mose responsum Jore déá 1. kötet 184. fejezet). Ha ennek esélye van, akkor ingyen is gyógyítani kell a vétkeseket – fogalmazott a Sulchán áruchot (uo.) ídézve.

Ha tűz üt ki szombaton a házban

Egy másik támaszt a dilemma eldöntéséhez a szombattal kapcsolatos törvények között talált Oberlander rabbi (SÁ, Orách chájim 334:26. a Römá megjegyzése; Tiferet Jiszráél, Kálkelet hásábát 36.). – Ha tűz üt ki szombaton a házban, felmerül a kérdés, mikor szabad azt eloltani. Tüzet eloltani szombatszegésnek minősül. Kivéve, ha életveszély van, vagy ha nagy az életveszély esélye. Akkor kötelező. De ha csak anyagi kár keletkezhet, akkor nem szabad szombatot szegni. Ez azonban nem érvényes abban az esetben, amikor a zsidók száműzetésben élnek. Amikor a zsidók nem-zsidók között laknak, akkor szó nélkül el kell oltani a tüzet, mivel nem-zsidó ember kárát nem szabad felvállalni, mert ha igen, akkor legközelebb ő se fog segiteni nekünk, még nagyobb baj esetén sem – magyarázta.

Vállalhat-e a zsidó orvos ügyeletet szombaton

A rabbi egy másik szombati törvénnyel kapcsolatos analógiát is hozott. Mose Feinstein rabbi (1895–1986) egy ortodox zsidó orvos kérdésére, miszerint vállalhat-e orvosi ügyeletet szombaton, azt írta (Igrot Mose, Orách chájim 4. kötet 79. fejezet), vállald inkább a vasárnapi ügyeletet, abból nem lehet probléma. – De ha mégis kórházban vagy szombaton, akkor már másképp néz ki a helyzet. Akkor senki sem fog tőled kifogásokat elfogadni, és gyilkosnak fognak tekinteni még akkor is, ha egy nem életveszélyes beteg gyógyítását tagadod meg a szombat szentségére hivatkozva. Feinstein rabbi egy korábbi orosz példára hivatkozik, ahol ha a szombatot tartó orvos nem gyógyított volna meg egy beteget, akkor a beteg hozzátartozója megölte volna az orvost és a bíró nem is ítélte volna el őt ezért. Egyértelmű életveszélyt jelenthet nem gyógyítani szombaton. A gyógyítás megtagadása gyűlöletet és erőszakot szülhet. Ha ott vagy a kórházban, gyógyítani kell – tette hozzá, majd egy másik szempontot is felvetett. – Ha a zsidók az ünnepüket feláldozva, odaadással dolgoznak, gyógyítanak mások érdekében, akkor azt az emberek értékelni fogják – világította meg a közösség érdekének elvét.

El kell-e látni a terroristákat?

Emlékeztetett, mekkora vita robbant ki tavaly decemberben Izraelben, amikor az Izraeli Orvosi Kamara állásfoglalást adott ki arról, hogy az öngyilkos merénylőt is el kell látni, mentés közben nem szabad különbséget tenni a terrorista és az áldozat között. A vitában az a kérdés is felmerült, hogy el kell-e látni egyáltalán a terroristákat? Ha igen, akkor az állapot súlyossága dönt a sorrendről vagy az áldozatokat mindenképpen elsőként kell ellátni? Hiszen aki fel akarta robbantani magát, azzal a szándékkal tette, hogy embereket öljön. Másrészt viszont, ha nem látja el őt az orvos, és a világ erről értesül a médián keresztül, akkor sokan azt gondolják: milyenek gonoszok ezek az izraeliek, nem kezelnek minden sérültet egyenlő módon.

A proféta tanácsa többet ért a rideg bosszúállásnál

Oberlander Báruch ennek a dilemmának a megértéséhez a Királyok könyve hatodik fejezetét idézte. A történet arról szól, hogy Arám királya megtámadni készültek a zsidókat, de a próféta jelezte Izrael királyának, honnan fognak jönni az arámbeliek. Nekik ez feltűnt és azt hitték áruló van köztük, aki segíti a zsidókat. Arám királyát felvilágosították a szolgái, hogy nincs áruló köztük Elisa próféta az, aki „megmondja Izrael királyának a szavakat, miket a hálószobádban beszélsz”. Arám királya feldühödött és kiadta a parancsot a próféta ellen. Elisá az Örökkévaló segítségével csapdába csalta és foglyul ejtette a katonákat, elvezette őket a zsidó királyhoz, de nem állt bosszút rajtuk, hanem étellel és itallal kínálta az ellenséges sereget. „És szólt Izraél királya Elísához, amint meglátta őket: Verjek-e, verjek, atyám? Mondta: Ne verj! Vajon olyanokat, kiket foglyul ejtettél kardoddal és íjaddal, verni szoktál-e? Tégy eléjük kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és menjenek urukhoz. Erre készített számukra nagy lakomát, ettek, ittak, elbocsátotta őket és elmentek urukhoz. És többé nem jöttek már be Arám csapatjai Izraél országába.” Ezzel a gesztussal elérte, hogy az arámbeliek többé nem indítottak hadat Izrael ellen. Elisá tanácsa többet ért a rideg bosszúállásnál. Oberlander rabbi pedig rámutatott: ebben a történetben is megjelenik az az erkölcsi dilemma, hogy milyen módon kell viszonyulni a bűnöshöz.

Az a kérdés, hogy mi a jó a közösségnek. Mérlegelni kell, hogy keletkezik-e feszültség. A Biszku-ügyben nem akkor keletkezett volna indulat, ha nem kezelik a bűnöst, hanem éppen fordítva. Így is történt, mivel befogadták és kezelték, az internetet elárasztották azok a kommentek, hogy Biszku Béla zsidó volt.

Ha bátran vállalták volna Biszku kezelését…

Oberlander rabbi szerint ezért két megoldás közül kellett volna választani. Vagy közlik Biszkuval, hogy másik kórházban keressen ellátást, vagy a Mazsihisz szóvivője és a Szeretetkórház igazgatója rögtön az elején, még mielőtt a média és az internetes fórumok tárgyalták volna, kiáll a nyilvánosság elé, és elmondja: azért került a Szeretetkórházba ez az ember, mert ugyan tudják róla, hogy nem-zsidó kommunista politikus volt és azt is, hogy mit követett el, de úgy döntöttek, hogy a zsidó etika tanításai alapján példát mutatnak azzal, hogy ellátnak minden öreg embert. Sajnos ennek az ellenkezője  történt, amikor azt mondta a Mazsihisz szóvivője: „nem volt tudomása arról, hogy Biszkut a kórházban ápolják…”, de a kórház, mint állami finanszírozású egészségügyi intézmény, nem utasíthatja el a beteget, ha ide kíván felvételt nyerni”, ezzel elismerte, hogy a zsidó morál és etika szerint nem kellett volna kezelni, de mégis kezelték…

 

Ki az első: az áldozat vagy a merénylő? – a kérdés, ami nagy vihart kavart Izraelben

Tavaly decemberben komoly megütközést keltett az állami mentőszolgálat, a Mágen Dávid Ádom (Vörös Dávidcsillag) közleménye, melyben leszögezik, hogy egy terrortámadás helyszínén mindig a legsúlyosabb állapotban lévő sérültet kell ellátni, még abban az esetben is, ha az illető éppen a merénylet elkövetője. Az ortodox közösség által fenntartott Zaka mentőszolgálat vezetője, Jehuda Mesi Záháv szerint viszont egy merénylet esetén előnyt kell élvezniük az áldozatoknak, függetlenül a sérülésük komolyságától.

“A helyzetet megkönnyíti, hogy addig tilos a sérült terroristát megközelítenünk, amíg egy rendőrségi tűzszerész nem ellenőrizte, hogy nincs-e robbanószerkezet a testére erősítve. Ez időt hagy arra, hogy megkezdjük az áldozatok ellátását” – nyilatkozta Záháv.

Az egészségügyi minisztérium etikai bizottságának elnöke, Juvál Cherlow rabbi kijelentette, ha minden kétséget kizárólag egyértelmű, hogy ki a terrorista és ki az áldozat, akkor az áldozat ellátást kell először megkezdeni.

A Hácálá mentőszolgálat képviselői az egyik legfontosabb izraeli vallási vezetőhöz, a Bnéj Brákban élő Chájim Kanievsky rabbihoz fordultak áldásért és tanácsért. Ő is leszögezte: ha egyértelmű, hogy melyik sérült a terrorista, akkor az ő ellátását kell utoljára hagyni, állapotától függetlenül. Ha az elkövetőt életveszélyes sérülés érte, nem kell egyáltalán ellátásban részesíteni, hagyni kell meghalni. Ha azonban nem világos, hogy ki a tettes és ki az áldozat, akkor minden sebesültet el kell látni az állapotának megfelelő sorrendben, nehogy tévedésből egy áldozat ne kapja meg a megfelelő kezelést.