Daniel Tomohiro nem egy átlagos izraeli katona.
Nagyszülei Magyarországon élték túl a holokausztot, majd Izraelbe vándoroltak. Miután végigharcolták az 1948/49-es függetlenségi háborút, Ausztráliába költöztek. Lányuk ott ismerkedett meg egy japán fiatalemberrel, akihez később férjhez ment, és Japánban folytatták közös életüket. Az ő gyermekük Daniel, aki a közelmúltban Izraelbe vándorolt, és bevonult a hadseregbe. Egységének eskütétele a jeruzsálemi Siratófal előtti téren zajlott.
„88 éves nagypapám, Iván, Sydney-ben, Ausztráliában él. Ő mesélte, hogy a függetlenségi háborúban a tüzérségnél szolgált, az államalapítás előtti időben pedig a zsidó közösséget védő Pálmách harcosai közé tartozott. A tisztképző kurzusokon oktatóként dolgozott. Nagymamám sajnos már rég nincs velünk, így nem tudom, hogy pontosan mi volt a beosztása, de ő is harcolt a Pálmách kötelékében” – mondta Daniel.
Az izraeli újonc édesapja éppen üzleti úton tartózkodott Ausztráliában, amikor megismerkedett édesanyjával. „Bár az esküvő után Japánba költöztek, Izraelről mindig is sokat beszéltek otthon. A családom nagyon Izrael-párti, szeretik ezt az országot. Én pedig hiszek benne, hogy az izraeli hadsereg a legerkölcsösebb haderő a világon” – mesélte Tomohiro.
A Japánban felnövő fiú érdeklődését nagyszülei keltették fel Izrael iránt. „Mindig is erős kötődést éreztem az ország iránt, pedig csak 18 éves koromban látogattam ide először egy családi utazás alkalmával. Ekkor a bátyám már Izraelben élt, és a hadsereg kommunikációs osztályán szolgált. Miután Japánban leérettségiztem, Izraelbe költöztem. Elvégeztem a hadsereg héber nyelvtanfolyamát és megkezdtem a katonai alapkiképzést. Nemcsak nekem, de a családomnak is sokat jelent, hogy bevonultam” – tette hozzá a katona.
„Nagymamám úgy élte túl Auschwitzot, hogy takarót terített rá egy német nővér, amikor Mengele vizitre jött. A kegyetlen orvos azt gondolta, hogy már halott, s így alkalmatlan a kísérletezésre. Ez mentette meg az életét. A holokausztról hallva mindig az járt a fejemben, hogy mindez azért történhetett meg, mert abban az időben még nem létezett Izrael Állam. Boldog vagyok, hogy hozzájárulhatok az ország biztonságához, és miattam is erősebb a hadsereg és az állam is. Ma már nem fordulhatna elő még egy holokauszt.” – mondta Daniel.