Elméletben jó ötletnek tűnt, a gyakorlatban túl sok a sérülés.
Manapság sok szó esik az izraeli katonalányok integrálásáról a harcoló alakulatokba. A vita legtöbbször a nemek közötti egyenlőség eszméje illetve az ide vonatkozó vallási előírások körül forog (itt és itt írtunk már erről). Létezik azonban egy másik vetülete is a kérdésnek: a nők fizikai alkalmassága az extrém igénybevételt követelő kiképzésekre és bevetésekre. Az ezen a területen felmerülő problémák nem csak a katonák testi épségét, hanem a hadsereg ütőképességét is veszélyeztetik.
„A nők harcoló alakulatokba való integrálása határozott hiba volt”- mondta Ráz Szági ezredes egy televíziós interjúban. Hozzátette: „Az izraeli hadsereg megállapítja, hogy nem volt sikeres a nők harcoló alakulatokba való integrációja, majd ignorálja a saját eredményeit, és folytatja a korábbi gyakorlatot… A Cáhál [Izraeli Haderők] legfőbb próbája a harctéren van, nem pedig az egyenlő jogok terén. Nem én mondom ezt, a hadsereg tanulmányai mutatják.”
„Ami a légierőt illeti, a válogatás folyamata jól működik. Az integrációs próbálkozások 16 és fél évében összesen öt nőnek sikerült bekerülnie és pilótává válnia. A szárazföldi alakulatoknál azonban teljesen másként alakult a helyzet. Csak a tréning és a rutin biztonsági tevékenységek folyamán megsérül a nők 46%-a. A menetelés okozta törések, darabokra tört térdek, méhsüllyedés… Négyszer engedték lejjebb az elvárási küszöböt, mire a harcképes működésért felelős osztály megállapította, hogy a nőktől elvárt minimális alkalmasság a harctéren elvárt szint alatt van.”
Forrás: hidabroot