A polgári időszámítás kezdete előtti VIII. századból, Hizkijáhu király uralkodásának idejéből származó őrtoronyra bukkantak az izraeli hadsereg katonái, akik az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársaival közösen folytattak archeológiai kutatást egy Izrael déli részén található ejtőernyős bázison.

A feltárást egy különleges kezdeményezés keretein belül végzik, mely a rövid és frappáns „Természeti Védelmi Erők projekt – parancsnokok felelősséget vállalnak a környezetükért” nevet viseli. A projektet az izraeli hadsereg technológiai és karbantartási alakulata vezeti, együttműködve az izraeli Védelmi Minisztérium, az Izraeli Természetvédelmi Társaság, az Izraeli Természetvédelmi Hatóság és az Izraeli Régészeti Hatóság illetékeseivel.  

Az őrtornyot magaslaton emelték, és a Hevroni-hegyek, Júdea, valamint az askeloni tengerparti régió felé szolgált megfigyelő állomásként. Alapja körülbelül négy és fél méterszer 3.2 méteres volt. A torony építéséhez különösen nagyméretű köveket használtak fel, melyek egyenként nyolc tonnát nyomtak. Mai magassága körülbelül 1.8 méter. Száár Gánor és Váldik Lifshitz, a Régészeti Hatóság ásatásvezetői szerint: „a torony, stratégiai helyzete miatt, a filiszteus ellenség megfigyelésére szolgált. Az ő egyik városuk volt Askelon. Az első Szentély idejében Jehuda királyságában tornyok és erődítmények sokaságát építették kommunikációs pontok gyanánt, valamint figyelmeztetések és jelzések leadására, továbbá üzenetek és a hírszerzés információinak továbbítására. Ez a torony egyike volt a környék nagyvárosait – Bét Mirszim (Mirsám), Tel Eton és Tel Láchis – összekötő megfigyelőpontoknak. A régi időkben az üzenetek továbbításához napközben füstjeleket, éjjel pedig tűzjeleket használtak. A most felfedezett őrtorony minden valószínűség szerint egyike volt azoknak a tornyoknak, melyből ilyen jelzéseket adtak le.”

A 2700 éve épített, ősi torony használata Szánhériv támadása után szűnt meg. Az asszír király a polgári időszámítás kezdete előtti 701-ben intézett hatalmas támadást a zsidó állam ellen. A régészeti kutatások kimutatták, hogy a torony bejáratát eltorlaszolták, és az ott állomásozó erők valószínűleg a közeli erődített városokba távoztak. A Biblia tanúsága, valamint a régészeti leletek alapján tudjuk, hogy Szanhériv támadása gyakorlatilag megsemmisítette Júdeát, annak 46 városát és kétezer falvát, illetve kistelepülését.

A hadsereg természetvédelmi projektjének igazgatója, Gáj Száli elmondta, hogy az ejtőernyős alakulatnak mintegy 150 katonája és parancsnoka vett részt a hónapokon át tartó ásatásokban. Száli azt is elmondta, hogy a program maga 2014-ben azzal a céllal indult, hogy a parancsnokoknak és a katonáknak megtanítsák a környezetvédelem iránt elkötelezettség fontosságát és saját felelősségüket e témában. Kezdetben nyolc projekten dolgoztak a hadsereggel karöltve, mára már 36 központ működik és vesz részt a programban szerte az országban.

„Nagy örömünkre szolgál, hogy minden egyes projekt szolidaritást teremt, és megerősíti a katonák és környezetük kapcsolatát”- mondta Száli. – „Az izraeli hadsereg, Izrael sokrétű népességének olvasztótégelye különleges találkozópontot jelent az ország minden részéből összegyűlt emberek számára. A környezetükön való munkálkodás a természetvédelemre és az izraeli örökség megőrzésére irányuló, nagyobb fokú tudatosságot eredményez a körükben.”

A 21 éves Roi Ofir hadnagy, a toborzási csapat parancsnoka, aki az ejtőernyős alakulat felderítő zászlóaljánál teljesít szolgálatot, azt mondta: „A régészeti ásatás kellemes kikapcsolódást jelentett számunkra a napi rutinból. Láttam, mennyire élvezték a katonák a kézi munkát, ami további értéket adott az élményeikhez. Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem egy ásatásban. A földhöz való kapcsolat, és az a tény, hogy a múltban is éltek itt zsidó harcosok, a küldetés érzését adta nekem.”

zsido.com

Forrás: JPress

 

Megszakítás