Izraelben hosszú évekig semmi gond nem volt a temetkezéssel. A társadalombiztosítás díjmentesen biztosította a sírhelyet és a zsidó hagyomány szerinti temetést. A sírok egymás mellet feküdtek a temetőkertben.
Ezzel a módszerrel azonban csak mintegy 250 sírhelyet lehet kialakítani egy dunámon (1000 négyzetméteren). Izrael területe azonban kevesebb mint 21,000 négyzetkilométer, a lakosság létszáma viszont már nyolcmillió fölött jár, ezért gyakorlatilag nem lehet szabad földterületet találni. Mivel a zsidó hagyomány szerint a halottat mindenképpen földbe kell eltemetni és a hamvasztás szóba sem jöhet, így két megoldás lehetséges, természetesen az Izraeli Rabbinátus jóváhagyásával. Az első esetben, ami például házaspárok esetében bevett gyakorlat, egymás fölé temetik a halottakat, mégpedig oly módon, hogy legalább egy méternyi földoszlop válassza el őket egymástól. Ebben az esetben az első elhunytat már eleve a szokottnál mélyebbre földelik el. A második megoldás az emeletes (más néven a Szanhedrin) temetkezés, mivel a Szanhedrin korában is hasonló módon történtek a temetések.
Az utóbbi években több nagy temetőben már felépítették azokat a hatalmas betonépítményeket, melyekben az emeletes temetést lehet lebonyolítani. Több emelet magasan, egymás mellett vannak a betonfalba épített sírhely üregek kialakítva. Minden ilyen sírhely alján föld van, mely egy cső illetve üregrendszer segítségével közvetlen kapcsolatban van az anyafölddel, így a bibliai parancsolat szerint lehet temetni: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Beresit 3:19).
Bár sokan idegenkednek ettől, a tervezők és a tel-avivi Hevra Kadisa igazgatója, Avraham Menle rabbi meg vannak győződve arról, hogy ennek a megoldásnak előnyei is vannak. Azonkívül, hogy halahikusan teljesen szabályos, a temetés és a sírlátogatások is zárt, az időjárás viszontagságaitól védett helyen történnek.
A Vallásügyi Minisztérium támogatja az emeletes temetést, olyannyira, hogy azokon a helyeken, ahol már van erre lehetőség, a társadalombiztosítás csak ilyen sírhelyet biztosít. Aki hagyományos szabadtéri temetést szeretne a hozzátartozójának, annak magánúton kell sírhelyet vásárolnia, ami több tízezer sékelbe (néhány millió forintba) is kerülhet.
A legvallásosabb körökben sokan elutasítják az emeletes temetkezést, és ragaszkodnak ahhoz, hogy az elhunytat semmi se válassza el a földtől. Ezért a kormányalakítás során a koalíciós megállapodásába bevették azt a cikkelyt, hogy a társadalombiztosítás fizesse a szabadtéri temetést is. Mose Gafni a Jahadut Hatora képviselője szerint a következő ötven évre elég lenne mintegy két és fél négyzetkilométernyi területet kijelölni az új temetők számára, míg az emeletes temetkezés betonkolosszusai sokmilliárd sékelbe kerülnek, ami szerinte pazarlás.
Dan Diamant