A francia kormány tíz évvel ezelőtt zárta le az 1948-tól 1967-ig Jordánia fennhatósága alatt álló Kelet-Jeruzsálem Sala-A-Din nevű utcájában lévő zsidó szent helyet biztonsági okokból és a régészeti munkák miatt, de a francia kormány képviselői bejelentették, hogy ezentúl ismét látogatható a nevezetesség, amely a jeruzsálemi régészeti leletek egyik gyöngyszemének számít.
A 2000 évesre becsült hatalmas síremlék a római kori temetkezési építészet kiemelkedő példája, a maga korából a térség egyik legnagyobb komplexuma, amely a hagyomány szerint a zsidó történelem több szereplőjének, köztük a zsidó hitre áttért Helena királynőnek a földi maradványait rejti.
Helena, a mai Irak területén található egykori Adiabene nevű királyság uralkodója i. sz. 30-ban fiával együtt felvette a zsidó vallást, s az első század közepén a vallási zarándoklatok és szabályok könnyebb betartása érdekében Jeruzsálembe költözött, ahol pompás palotákat építtetett és jótékonykodásáról lett ismert. I. sz. 56 körüli halálakor hatalmas, katakombákban folytatódó síremléket emeltek számára, amelyben később több más zsidó történelmi szereplőt is eltemettek.
A sírhelyet 1863-ban fedezte fel a bibliai régészet egyik atyjának számító francia Louis Félicien de Saulcy, aki személyesen irányította a feltárását abban a hitben, hogy Salamon és Dávid király sírját találták meg. Bár ezt később elvetették, a sírhelyet azóta is úgy emlegetik, mint a királyok sírját. A temetkezési helyen talált szarkofágok a párizsi Louvre-ba kerültek, az Izrael Múzeumban őrzik viszont Helena királynő szarkofágját.
Helena történetéről és síremlékéről több helyen beszámolt Josephus Flavius, a Rómában letelepedett, szinte kortársának tekinthető zsidó történész, valamint a Pauszaniasz Periégétész (körülbelül i. sz. 115-180) görög utazó geográfus, aki egyenesen az ókori világ egyik csodájához, a halikarnasszoszi mauzóleumhoz hasonlította jelentőségét és szépségét.
Francia zsidó bankárok, a Pereire-fivérek 1878-ben megvásárolták a területet a zsidó közösség számára, és a telekkönyvben a francia kormány nevére jegyezték be. Múlt hónapba Párizsban pert indítottak a nevezetesség megnyitását követelve, miután előkerültek a 140 évvel ezelőtti dokumentumok, amelyek leszögezik, hogy a vevők a zsidó nép javára vásárolták meg a telket.
Az izraeli külügyminisztérium közölte, hogy hosszas és bonyolult tárgyalásokat folytatott a francia kormánnyal, melyek eredményeképpen az izraeliek ezentúl látogathatják a történelmi és vallási szempontból egyedülálló zsidó temetkezési helyet.
„Üdvözlöm a francia kormány döntését, és felkérem a nagyközönséget, hogy látogasson el a zsidó nép számára nagy jelentőséggel bíró helyre, és tegyen további tanúbizonyságot az izraeli nép mély és sokoldalú kapcsolatáról örök fővárosa, Jeruzsálem irányában” – közölte Iszráel Katz külügyminiszter a francia hatóságok döntése után.
A királyok sírjának hozzáférhetősége kényes politikai és vallási kérdés, mint sok minden más, aminek régészeti vonatkozása van a szent városban. Az ortodox zsidók őseik temetkezési helyeként tisztelik és ragaszkodnak ahhoz, hogy ott imádkozhassanak, az ügy egy időben a rabbinikus igazságszolgáltatás elé is került.
A királyok sírját kizárólag online foglalás után, kedd és csütörtök délelőttönként lehet felkeresni, 15 fős csoportokban, 45-45 percre, belépődíj ellenében, illő öltözetben.
A francia kormány 2009 óta egymillió eurót költött a régészeti lelőhely kutatására és megőrzésére.
MTI