Ellentmondásosan nyilatkoznak iráni vezetők arról, betartanák-e a néhány hete Lausanne-ban megkötött megállapodást, amely elvben leszerelné a síita állam nukleáris ambícióit. A teheráni zavar azt mutatja: a Nyugat, ezen belül Izrael biztonságára továbbra sincs garancia.
Mint arról beszámoltunk, elvileg június végéig kellene végső formába önteni a nyugati 5+1 állam sorsdöntő megállapodását Iránnal. Az április közepén Lausanne-ban kötött nukleáris alku lényege, hogy megszűnnek az Irán gazdaságát komolyan érintő nyugati szankciók, ha a síita állam lemond nem polgári célú nukleáris programjáról, harmadára csökkenti centrifúgáinak számát, és a jövőben minden feltétel nélkül beengedi atomlétesítményeibe az ENSZ fegyverzetellenőreit. A hátralévő egy hónapban azonban alig van kilátás az alku véglegesítésére.
Ennek legfőképpen az az oka, hogy az iráni vezetés szemmel láthatóan nem hajlandó komoly engedményeket tenni ez utóbbi kérdésben, és ez a megállapodással szemben kezdettől élő izraeli gyanút táplálja. Az elmúlt hetekben számos teheráni nyilatkozat hangzott el, a keményvonalas elzárkózástól a viszonylag engedékenyig, ám a tettek azt bizonyítják: Irán nem gondolja komolyan nukleáris programjának feladását, „nem megvitatandó célnak” nevezi Izrael megsemmisítését, ugyanakkor aktív hadviselő félként – Jementől a gázai Hamász és a libanoni Hezbollah terrorszervezet támogatásáig – továbbra is a térség aktív iszlamista szereplője kíván maradni.
Április elején az iráni külügyminiszter, Javad Zarif arról biztosította a teheráni parlament tagjait, hogy kormánya nem fogja megengedni a Nyugatnak, hogy biztonsági kamerákkal monitorozza nukleáris létesítményeit. A politikus ezt azzal magyarázta, hogy óvniuk kell az atommérnökök identitását, mivel egyikük tavaly merénylet áldozata lett, és azt ígérte, hamarosan előállnak a lausanne-i megállapodás iráni interpretációjával, mivel elégedetlenek azzal, ahogyan Washington kommunikálta a „sikert”.
A főként a drámaian visszaesett olajexport miatt az iráni vezetés nyugati „gazdasági megszállás” alatt érzi magát, nem csoda tehát, hogy a korábbi keményvonalas nyilatkozatok után most az egyik főtárgyaló részéről elhangzott: szigorú kontroll melletti „menedzselt hozzáférést” engedélyeznének az atomlétesítményekben az ENSZ ellenőreinek. Abbász Arakcsi külügyminiszter-helyettes erről a parlament zárt ülése után nyilatkozott az állami televíziónak. Ez azt jelenti, hogy a világszervezet szakemberei a kérdéses létesítmények térségében környezeti mintákat is vehetnének.
Nem világos ugyanakkor megfigyelők szerint, hogy ez a bejelentés egyfajta irányváltást is jelent-e, hiszen egyrészt sürget az idő, június végéig elvileg a teljes, nyílt ellenőrzés garantálásáig kellene eljutni, másrészt a legfelsőbb vallási vezető, Khamenei ajatollah továbbra is határozottan kizárja a nyugati vizsgálatokat. A Nyugatnak a tárgyalások idején Irán azt ígérte, akkor jöhetnek az ellenőrök, ha három héttel korábban jelzik ilyen irányú igényüket. A franciák ki is mondták legfőbb aggályukat: ennyi idő alatt „sok minden eltűnhet.”
Netanjahu izraeli kormányfő kezdettől figyelmeztette a nyugati államokat, hogy a megállapodás nem nyújt kellő garanciát Irán leszerelésére. Az amerikai elnök és környezete azonban a jelek szerint még erősen bízik a megállapodás sikerében, dacára annak, hogy Irán feltűnően kevés bizonyítékát nyújtja az IAEA-val való együttműködési készségére.
Számos amerikai publicista, így pl. a konzervatív Jonah Goldberg is felhívta a figyelmet arra, hogy nem valódi alkuról van szó, ha létre is jön a megállapodás június végén, az még nem jelenti Irán nukleáris kutatásainak leállítását, nem jelenti azt, hogy az iszlamista államnak nem lesz bombája, hiszen a szerződés szerint lényegében megtarthatja kutatási facilitásait. A szerző elismeri Obama jó szándékát, hogy ti. egy „civilizált” Irán előnyben részesítendő a mostanihoz képest, ez azonban szerinte a jelen körülmények között még nem lehetséges. A tények, Irán eddigi lépései, konok ellenállása mindenesetre azt bizonyítják: korai volt még az öröm a lausanne-i megállapodás kapcsán.
Izrael mindenesetre napi szinten követi az eseményeket, és nagyon reméli, hogy – akárcsak 1981-ben, amikor iraki reaktorokat bombázott – nem neki kell ismét megmentenie a világot egy kiszámíthatatlan rendszer kezében lévő nukleáris veszélytől.
Munkatársunktól
Képünkön: Az araki atomreaktor (fotó: wikipedia)