Miközben a nyugati országok 5+1-es csoportja Lausanne-ban megállapodott Iránnal az ország nukleáris kapacitásának mérsékléséről, addig a síita rezsim mindent megtesz azért, hogy teret nyerjen a jemeni háborúban. Nyílt titok, hogy Irán fegyverrel is támogatja a puccsista lázadókat.

Az egyre súlyosbodó jemeni háborús helyzet, az Irán által logisztikával és fegyverrel is támogatott iszlamisták előretörése utólag is igazolja az izraeli kormányfőt. Emlékezetes, hogy Benjamin Netanjahu nagy visszhangot keltett washingtoni beszédében arra figyelmeztetett: Irán nem lehet Amerika szövetségese az Iszlám Állam elleni harcban, mivel kettejük közt csupán a radikálisok közti vezető szerepért folyik a küzdelem.

Netanjahu még múlt hétfőn, egy jeruzsálemi ünnepségen felháborodottan közölte: „A megbeszéléseken szemet hunynak Irán Jemenben folyó agressziója fölött, s a készülő egyezmény azt az üzenetet hordozza, hogy nem kell megfizetni az agresszió árát, ellenkezőleg: Irán jutalmat kap agressziójáért.” Ugyanakkor hozzátette, hogy „mi nem hunyunk szemet, és minden nap tovább cselekszünk a fenyegetés ellen, minden nemzedék, természetesen ez a generáció is” – idézte szavait az MTI. Az atomalku megkötése után Izraelben sokan úgy látják, hogy semmilyen garancia nincs az iráni fenyegetés megállítására, és erre Jemen jó példa. Az izraeli miniszterelnök felidézte azt is, hogy a napokban egy iráni tábornok „nem megvitatandó” célnak nevezte Izrael megsemmisítését.

(Ugyanez a Mohammad Reza Nakdi azt is elismerte, hogy folytatják a Nyugati-parton, azaz Ciszjordániában élő palesztinok felfegyverkezését, a zsidó állam megsemmisítése céljából. Ez azért állíthatja súlyos helyzet elé Izraelt, mert a Nyugati-partot a mérsékeltnek számító Mahmúd Abbász elnökölte, elvileg autonóm Palesztin Hatóság igazgatja, amely vagy nem akarja, vagy csak nem tudja ellenőrizni a területére beszivárgó fegyverszállítmányokat.)

Az amúgy is hosszú évek óta polgárháború sújtotta Jemenben ezekben a hetekben lényegében helyettesítő (proxy) háború zajlik Irán és Amerika között, ez utóbbi úgy, hogy pénzzel és hírszerzéssel segíti a Szaúd-Arábia vezette, tíz arab államból álló koalíciót, amely két hete hadműveletet indított a síita lázadók ellen, és elsősorban légicsapásokkal próbálja meggyengíteni a fegyvereseket, mindeddig  kevés sikerrel. Sőt, amióta múlt hét közepén a húszik páncélozott harcjárművekkel vonultak be a déli Áden városába, a tavaly elűzött legitim elnök fellegvárába, ott tobzódik a hatalmi harc – amely jó eséllyel az egyre sikeresebb húszik javára dőlhet el, és amelynek messze nemcsak Jemen a tétje.

A húszik egy észak-jemeni néptörzs, amelynek 30 ezer fegyverese tavaly ősszel elüldözte az amerikaiak által támogatott Abed Rabbo Manszúr Hádi elnököt, akinek hadserege képtelen volt felvenni a harcot a húszikkal szemben. A szaúdiak vezette szövetség célja, hogy Jemen szunnita irányítású maradjon, ugyanakkor visszaszorítsák az egyre erősebb iszlamista terrorhálózatokat. Irán meg politikai és geostratégiai okokból is igyekszik teret nyerni Jemenben, ill. Vörös-tengeri kikötőiben.  Izraeli katonai hírszerzési források szerint Irán Kasszam Szolejmáni tábornok személyében magas rangú vezetőt küldött Szanaa-ba, hogy személyesen koordinálja a lázadók hadműveleteit.

Mindkét harcoló fél számára kihívást jelent ugyanakkor a Jemenben roppant erős két brutális terrorszervezet, az al-Kaida (amely az ország délkeleti részében nemrég kiszabadított 300 foglyot, köztük számos szélsőségest) és még inkább az Iszlám Állam (IS), amely magára vállalta a fővárosban, Szanaa-ban március 20-i, 140 halálos áldozatot követelő öngyilkos merényleteket (ezeket a város két mecsetjében hajtották végre). A terroristák „a síiták odúi elleni szent műveletnek” nevezték a merényleteket.  A nemrég tető alá hozott megállapodás egy közös arab haderő felállításáról hangsúlyosan nemcsak azt a célt szolgálja, hogy Irán terjeszkedését visszaszorítsák, de azt is, hogy hatékonyan léphessenek fel az iszlamisták ellen.

Netanjahu hangsúlyozta: Irán szerepvállalása és „agressziója” a közel-keleti feszültséggócokban arra utal, hogy a síita állam nem lesz hajlandó lemondani atomfegyvert is előállítani képes nukleáris potenciáljáról, pláne, hogy továbbra is ragaszkodik interkontinentális ballisztikus rakétáinak (ICBM) fejlesztéséhez. Kérdés, hogy ez a felismerés befolyásolja-e az amerikai elnököt és azokat az európai vezetőket, akik (szinte) mindenáron „békemegállapodást” akartak aláírni Teheránnal, a jemeni polgárháborúban viszont kénytelenek lesznek szembenézni azzal, hogy mit jelent Iránnak a „béke”.

 

 

Fotó: MTI

 

 

 

 

 

 

 

 

Megszakítás