„A digitális forradalomnak ez is az egyik eleme, hogy még a rabbi is az okostelefonjával babrál, mielőtt szóhoz jutna.” – kezdte előadását Köves Slomó rabbi a 17. alkalommal megrendezett az Internet Hungary elnevezésű konferencián.

Közösségi média és identitás

„Minden eszköz, amit az ember létrehoz az egyszerre használható konstruktív és destruktív irányba, a kérdés csak az, hogy mire használjuk azt.” – mondta a rabbi a közösségi média által felvetett erkölcsi és filozófiai kérdések kapcsán. „A kommunikációban nem az a lényeg, hogy milyen eszközt használok, hanem, hogy mi az a tartalom, amit beleviszek.”

A közösségi médiumokat vizsgálva kitért arra is, hogyan hatnak ezek személyiségünkre, az identitásunkra? „Az embert, nem embernek nevezik az ókori héber filozófiában, hanem beszélőnek. … A zsidó filozófia azt vallja, hogy a beszéd a legfontosabb formálója a saját identitásunknak. Ugyanis mivel jön létre az identitás? Azzal, hogy én tapasztalom a többieket, tapasztalom a körülöttem lévő világot, ők megtapasztalnak engem, és én el tudom képzelni, hogy ők hogy tapasztalnak meg engem. A saját identitásom, az öntudatom, azáltal jön lére, hogy azzal kapcsolatban, hogy a többiek hogyan látnak engem, aktív és intenzív visszajelzéseket kapok … az embernél a kommunikáció az nem csak érzések és gondolatok átadásának fontos eszköze, hanem maga az identitás megszületésének egy fontos fázisa.” – ebből kiindulva komolyan formálja az identitásunkat az, hogy milyen visszajelzéseket kapunk a virtuális világban. … Az, hogy sokkal több mindennel és mindenkivel tudok kommunikálni, ez egy pozitívum, ez egy sokkal összetettebb identitást tud a számomra létrehozni. A másik oldalról viszont az, ha hagyom magam megtéveszteni és csakis erre a kommunikációs eszközre hagyatkozom, akkor egy olyan virtuális kép jöhet létre bennem másokról és saját magamról, ami az identitásomat igencsak befolyásolja.”

Virtuális közösségek

Az internet kérdéseit taglalva felmerült: lehet-e imához minjánt szervezni az interneten keresztül úgy, hogy a 10 ember a világ más-máspontján tartózkodik. Ennek megválaszolására a rabbik egy 1500 éves Talmudi választ adnak: „1500 évvel ezelőtt Alexandriában egy olyan zsinagóga volt, amibe több ezren befértek, és így nem látták mindannyian egymást. Együtt volt a közösség, jóval több, mint tízen, de felmerült a kérdés, hogy ez tekinthető-e egy közösségnek, ha nem is hallották a kántort, az előimádkozót. Onnan tudták, hogy mikor kell az ima végén ámennel válaszolni, hogy kis zászlócskákat fölemeltek adott pillanatban. A válasz az, hogy ez nem számít közösségnek, a virtuális közösségből hiányzik az a fizikai kontaktus, amitől egy közösség valóban hatással van. Az ember, mint közösségi lény, olyan hatásokat tud kapni egy fizikai kapcsolat által, már csak önmagában az egy térben való lét által, amit a virtuális közösség nem tud helyettesíteni.”

Emlékezés és információátadás

„Azok a típusú dolgok, amelyekre emlékezünk, befolyásolják a jelenhez és a jövőhöz való hozzáállásunkat. Az információátadás forradalma mellett érdemes arra is figyelnünk, hogy tudatosan próbáljunk bizonyos dolgokra emlékezni, olyan ügyekre, amelyek alapvetően befolyásolják az önképünket és az identitásunkat. … Nem egyszer olvashatjuk Mózes öt könyvében, hogy emlékezz, mi történt atyáiddal és mi történt ősatyáiddal: a folyamatos emlékezés nem csak egy adathordozóról előszedett információ, hanem valami, ami a saját gondolkodásmódunkat is formálja.”

„Korábban az ember elment tanulni a mesterhez, ott eltöltött jó pár évet, volt alkalma elmélyülni és elgondolkodni azokról a dolgokról, amelyeket tőle hallott. Ma erre sokkal kevesebb a lehetőség, viszont sokkal több információt tudunk magunkévá tenni. El tudunk-e azonban mélyedni, tudunk-e egy pillanatra megállni, és úgy végiggondolni azt a sok információt? … Nem csak arra van szüksége az embernek, hogy a kreativitásban kiélje magát és a világra hasson, hanem arra is, hogy képes legyen a világ hatásait úgy magáévá tenni, hogy abból fejlődni tudjon.”