A járvány miatti egy éves kihagyással a nemrég teljesen megújult, kibővült ZSILIP adott helyet a tánccal, kóser ételekkel tarkított estének, ahol Yitzchak Schochet, a brit rabbiság 56 esztendős vezetője beszélt arról, hogy milyen is a 21. század zsidósága, ki, miképpen éli meg hitét – Bonta Miklós számol be az eseményről.
Nem is gondolnánk, hogy akár öt új esztendőt is ünnepelhetnek világszerte a haszidizmus követői. A Misna ugyan csak négyet sorol fel közülük, niszán 1., elul 1., tisré 1. (tradicionális újév) és svát 15., ám a Chábád mozgalom 223 évvel ezelőtt új dátummal egészítette ki az újévek sorát: kiszlév hó 19-én ünneplik a lubavicsi közösségekben a haszidizmus újévét, amely idén november 23-ra esett. Ez volt ugyanis az a nap, amikor 1798-ban a Chábád mozgalom megalapítója, Sneur Zámán rabbi (1745-1812), más néven az Álter Rebbe kiszabadult a cári börtönből – emlékeztetett Schochet rabbi. A haszid felfogás szerint ez a nap nemcsak szeretett mesterük szabadulását jelképezi, hanem a haszid tanítások, a Tóra belső lényegének kiáradását is az egész világ felé. Utalt arra, hogy a haszid mozgalom kezdetei 300 évre nyúlnak vissza, amikor Jiszráel Báál Sém Tov rabbi (1698-1760) fedte fel tanítványainak az addig csupán kiválasztott bölcsek által tanulmányozott misztikus tan titkait, és felszólította őket, hogy gyűjtsenek maguk köré továbbiakat és terjesszék a Tóra belső fényét. A Báál Sém Tov utódja Mezricsi Mágid (1700/1710-1772) volt, aki ugyancsak ezen a napon, kiszlév 19-én adta vissza lelkét Teremtőjének. Halála előtt azt mondta kedves tanítványának, Snéur Zálmán rabbinak: „Ez a nap a mi ünnepünk”.
Az Álter Rebbe teremtette a Chábád filozófia és tanulási módszertan alapját, melynek neve a chochmá-biná-dáát, azaz bölcsesség-értelem-tudás szavak kezdőbetűiből áll össze.
1798 őszén a hatóságok letartóztatták az Álter Rebbét. Azzal vádolták, hogy tanításával és tevékenységével a cári hatalom ellen lázítja a zsidókat, továbbá meggyanúsították azzal is, hogy titokban az ellenséges Ottomán (Török) Birodalmat támogatja, miközben csak adományokat gyűjtött az akkor török fennhatóság alatt álló Szentföld zsidó közössége számára. 53 nap elteltével a rebbét végül felmentették a vádak alól és szabadon engedték. Amikor a rebbe megkérdezte, hogy hagyjon-e fel a misztikus tan terjesztésével, mesterei közölték, hogy épp az ellenkezőjét kell tennie: még nagyobb odaadással kell a haszidizmust népszerűsítenie.
Schochet rabbi szerint a zsidóságnak évezredek óta folyamatosan védenie kell hitét, s hogy ez nem volt eredménytelen – utalt rá – azt az is mutatja, hogy a rendszerváltás után az addig évtizedek óta üldözött orosz zsidóság is sorra nyithatta meg zsinagógáit. S a zsidóság virágzásának jelképe az is, hogy a ZSILIP-be annyian jöttek össze a haszid újév alkalmából, hogy az ünneplők zsúfolásig megtöltötték a hatalmas imatermet. Pedig az antiszemitizmus nő Keleten és Nyugaton egyaránt. S, hogy ez ne így legyen maguk a zsidók is sokat tehetnek.
Megemlítette a BBC egyik zsidó alkalmazottjának az esetét, aki mielőtt bement a munkahelyére az autójával, minden alkalommal levette kipáját. Ebben az időben a brit rádió-tévétársaságnak csak egy fekete alkalmazottja volt, aki egyszer a mosdóban odafordult zsidó munkatársához, hogy miért teszi ezt, s megemlítette, hogy az igazgatósági üléseken ő az egyetlen, akinek nem fehér bőre, de soha nem jár-kel lehajtott fejjel. S a zsidó alkalmazott tanult ebből, ettől kezdve kipában dolgozott, s büszkén, egyenes derékkal vállalta hovatartozását. S így kell tenni, akkor is, ha a „gonosz, rossz szellemmel találkozunk.”
S nem kell elhallgatni származásunkat, mert ez is a továbbélésünk, eredményességünk alapja. A gyűlöleten, bármily nehéz felül kell kerekedni. De nem szabad elmenekülni a kritikák elől sem.
Schochet rabbi is így tett amikor hallotta az őt fel nem ismerő repülőgépi utastársának bírálatát a vallási működéséről. A kritikusa bizonyos – félreértelmezett – külső jegyek alapján alkotott ítéletet felette.
A „lángot”, amely a zsidóságot jelenti tovább kell vinni – fejezte be Schochet rabbi, akkor is, ha valaki nem tud tökéletesen imádkozni, csak a nagy ünnepeken megy a zsinagógába.
Mert jusson eszünkbe a pillangó-effektus: a pillangó egyetlen szárnycsapása akár tornádót is előidézhet. Mert a világban minden az Örökkévaló által kitűzött célok mentén valósulhat meg, s a zsidóság egy cél felé tart. A mindennapjainkat is célok veszik körül, amiket aztán rutinszerűen teljesítünk, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tennénk mindezért, vagy, hogy egyáltalán észrevennénk, s a zsidóság ehhez ad erőt, a világ jobbá válásához, a rossz leküzdéséhez.
| Yitzchak Schochet, 1993 óta Londonban működik, a 150 éves Mill Hill (Malomdomb) zsinagóga rabbija, és az ehhez kötődő általános iskola igazgatója. A kanadai Torontóban született, s tanulmányait New Yorkban és Londonban végezte. Kiváló kommunikátor, nemcsak előadásokat tart Nagy-Britanniában és világszerte, de a Jewish News-ban és a The Guardianben is jelennek meg figyelemre méltó cikkei, az általa vezetett Diary Rabbi rovatban. S bár szóba került, hogy legyen a Brit Nemzetközösség főrabbija, ezt a haszidizmushoz való kötődése miatt nem vállalta, mert úgy vélte, hogy emiatt pályázatát úgyis figyelmen kívül hagynák. Felesége magyar származású, négy gyermeket nevelnek. |
És, hogy milyen volt a hangulat, nézze meg a Zsidó.com Facebook-oldalán!