Az Izraeli Nemzeti Könyvtár a közelmúltban egy érdekes olasz kéziratot vásárolt a XVI-XVII. század fordulójáról, mely a zsidó közösség és a katolikus inkvizíciós hivatal közötti párbeszédről tanúskodik.

A középkortól a modern időkig a keresztény világban különböző módon álltak a zsidó vallási irodalomhoz. Voltak olyan teológusok és egyházi vezetők, akik teljes egészében üldözendőnek tartottak minden zsidó szent könyvet, legyen szó a Talmud traktátusairól vagy a Tóra kommentárjáról, mert a keresztény hit megcsúfolását látták bennük. Mások úgy vélték, hogy fontos a zsidó tanok alapos ismerete, mert szerintük fellelhetők bennük a kereszténység igazára vonatkozó rejtett utalások. Külön kérdés volt, hogy mi legyen a sorsa a kereszténység kialakulását (a keresztény hagyománytól eltérő módon) taglaló és az új vallás tanait kritizáló talmudi fejezetek sorsa.

A könyvnyomtatás fellendülését követően beindult a héber nyelvű könyvnyomtatás is Európában, és ez állásfoglalásra késztette a katolikus egyházat, hiszen rövid idő alatt zsidó tárgyú kiadványok ezrei kerültek a piacra. A könyvnyomtatás első nyolcvan évében viszonylag szabad kezet kaptak a zsidó nyomdászok. Bár időnként cenzúráztak bizonyos témákat és fejezeteket, állandó, szigorú ellenőrzés még nem nehezítette a héber könyvkiadást. Erre a XVI. század közepéig kellett várni, amikor az egyre nagyobb sikereket elkönyvelő protestantizmus hatására a katolikus egyház meghirdette az ellenreformációt, melynek keretében újjászervezték erőiket és védekezésből támadásba mentek át. Ennek keretében nagy figyelmet fordítottak a zsidó könyvek tartalmára, és megkezdték a nemkívánatosnak ítélt részek eltávolíttatását, vagy átszövegezését.

A zsidó irodalom üldözésére a legbrutálisabb eljárás a könyvégetés volt. Emellett a katolikus egyházi összeállította a “tiltott könyvek listáját”, de az engedélyezett művek tartalma is állandó ellenőrzés alá került. Az egyház felügyelői folyamatosan betartatták az előírásokat a nyomdákban. A vallásbölcseleti művek mellett az imakönyvek sem kerülték el a cenzorok figyelmét.

Voltak időszakok, amikor a katolikus egyház megengedőbb hozzáállást tanúsított a zsidókkal szemben, és még az inkvizíció hivatalnokai is hajlandónak mutatkoztak a párbeszédre. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár által beszerzett, mintegy négyszáz évvel ezelőtt, Ferrarában íródott kézirat a  “Risposta generale a tutte quelle blasfemie che si trovano ne I libri hebraici”, azaz “Általános válasz a héber könyvekben található szentséggyalázás kérdésére” címet viseli, és az olasz inkvizíció által betiltott és elkobzott zsidó könyvek ügyében fejt ki tiltakozást. A szerző határozottan, részletesen és jól felépített módon utasítja el az egyház azon vádjait, hogy a héber könyvekben a kereszténységet támadó állítások volnának.

A kézirat szerzője nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy a ferrarai zsidó közösség egyik vezető tisztségviselője lehetett. A levél stílusa, a kifogástalan olasz és héber nyelvhasználat, illetve a zsidó források ismerete művelt emberről tanúskodik. Az olaszul írt törzsszöveget a lapok baloldali margóján feltüntetett, zsidó művekből vett idézetek egészítik ki.

A kézirat elején a szerző különböző héber szavak jelentését magyarázza el a cenzoroknak, melyekről azt feltételezték, hogy a kereszténységet gyalázzák. Az egyik példa a “nocri” kifejezés, mely általában a keresztény embereket jelöli és Názáret héber nevéből (Nácrát) ered, de egy bizonyos könyvben a bibliai Edom népére utal. A másik példa a “goj” kifejezés, mely egyszerűen népet jelent, s nem kifejezetten a keresztényekre vonatkozik, hanem – az adott forrásban – az ókori Izraellel határos, bálványimádó népekre. A szerző azt is elmagyarázta a buzgó cenzoroknak, hogy a zsidók, éljenek bárhol is, mindig imádkoznak az adott ország és uralkodó jólétéért.

Mivel a kézirat csak a közelmúltban érkezett a könyvtárba, még csak felületes vizsgálatoknak vetették alá. A most kezdődő, alapos kutatás feltehetően további érdekes részletekre világít rá a zsidó közösség és a velük szóba álló cenzori hivatal kapcsolatáról. Az érdeklődők alaposan szemügyre vehetik a kéziratot, mert lapjait digitalizálták, és a könyvtár weboldalán megtekinthetők.

zsido.com

Forrás: NLI

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287