A zsidó év utolsó hónapja elul. Legalábbis a napjainkban használt zsidó naptár ezt a hónapot tekinti utolsónak, és az új évet a következő hónaptól, tisrétől számítja. A Tóra azonban tisré hónapra a hetedikként hivatkozik, elsőnek az egyiptomi kivonulás havát, niszánt tekinti.
A napok, hetek és hónapok változásának rendkívüli jelentősége van a zsidó vallásban. A zsidó naptár a Hold járásán alapszik: a hónapok az újholddal kezdődnek, amikor a Hold sarlója a legkeskenyebb, és egy teljes holdciklusig tartanak, ami 29.5 napot jelent. Mivel azonban a holdév rövidebb, mint a napév, a pusztán Hold alapú naptár használata azt eredményezné, hogy néhány év alatt a nyári ünnepek télre, a téliek nyárra csúsznának. Ezért időnként (pontosabban 19 évenként hét alkalommal, vagyis 2-3 évente) beillesztenek egy plusz hónapot, a második ádárt, hogy ezzel korrigálják a csúszást.
Egészen a babilóniai-fogságig mindössze négy hónapnak volt külön elnevezése. Ezek az áviv (ma niszán), ziv (ma ijár), ejtánim (ma tisri) és bul (ma chesván). Sokszor azonban a többi hónaphoz hasonlóan ezekre is csak a sorszámukkal utaltak.
A ma is használt hónapneveket a jeruzsálemi Talmudban találjuk először (Ros Hásáná 1:2.) A lubavicsi Rebbe szerint Babilóniából visszatérő őseink csak a hónapok nevének koncepcióját hozták magukkal (más vélemények szerint maguk az elnevezések is a babilóniai nyelvből származnak). Mi oka volt ennek a névváltoztatásnak?
A középkori bölcs, Nachmanidész szerint ez Jirmijáhu próféciájával áll kapcsolatban: „Azért íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és nem mondják többé [azok, akik esküdni akarnak]: él az Örökkévaló, aki fölhozta Izrael fiait Egyiptom országából, hanem: él az Örökkévaló, aki fölhozta Izrael fiait az észak országából [Babilóniából]…” Tehát mivel eredetileg a hónapokat az egyiptomi kivonulás idejétől számozták, így amikor egy-egy hónapot említett valaki, egyben megemlékezett a rabszolgaságból való megszabadulásra is, ami egy tórai parancsolat. Azzal, hogy a Babilóniából hozott nevekkel nevezzük az év hónapjait arra emlékszünk, hogy az Örökkévaló másodszor is megszabadított bennünket a rabságból.
