Képriport az eskütételéről

Izraelben a tizennyolc éves fiatalok nagy része az érettségit követő év során bevonul. A fiúk három, a lányok két évre (a vallásos lányok általában polgári szolgálatra, un. Serut Leumira vonulnak be). Aki ennyi időre elhagyja a szülői házat, már teljesen önálló életet fog élni mikor visszatér.

A katonai szolgálat első hetei alatt a fiatalok alapkiképzésen vesznek részt. Ennek során alapvető ismereteket kapnak a katonaságról, megszokják a fegyelmet és lőgyakorlaton vesznek részt. Az alapkiképzés végén a katonák esküt tesznek.

Az eskütételre gyakran meghívják a szülőket, rokonokat és a barátokat. Az izraelieknek általában nincs nagy érzékük az ünnepélyességhez, ez alól a katonai eskü sem kivétel. A látogatók a sivatagi tábor mellett összegyűlnek, és kötetlenül téblábolnak a katonák között. Közben persze az őrjárat vigyáz mindenkire. Aztán bevonulnak az újoncok, többé kevésbé egyszerre lépve. Zászlófelvonás, néhány rövid beszéd, majd a kiváló katonáknak adnak át elismerő okleveleket.

Maga az eskütétel annyiból áll, hogy a parancsnok által felolvasott rövid szövegre az újoncok egyszerre rávágják, hogy “Esküszöm”. A vallásos katonák, akik számára a hiábavaló esküvés tilos, azt kiáltják: “Kijelentem”.

Ezután a közvetlen parancsnokok átadják a fegyvert és a kis Tánách kötetet, zsidó Bibliát mely elkíséri a katonákat a szolgálatuk idején. Végül mindenki együtt elénekli a himnuszt, és következik az esemény legnépszerűbb része: az újoncok találkoznak a családdal és együtt nekilátnak, hogy elfogyasszák az otthonról hozott hazait.

Dan Diamant