A mozdulat annyira összekapcsolódott a gyilkos német rezsim emlékével, hogy minden korábbi jelentése feledésbe merült. Amerikában éppen a náci gyakorlat miatt „tiltották be” az akkor már ötven éve használt köszöntést.

A XX. században a náci köszöntés népszerű volt más totalitárius mozgalmakban is, például a spanyol fallangistáknál vagy az olasz fasisztáknál, akik meg voltak győződve arról, hogy a karlendítés a Római Birodalomból ered. Ezt a feltevést azonban történészek nem erősítették meg. Az elképzelés alapja egy festmény lehet: Jacques-Louis David 1784-ben született, “Horatiusok esküje” című alkotásán három római katona esküszik fel karlendítéssel Róma védelmére. Ettől kezdve ez a szalutálás a Római Birodalmat megjelenítő klasszicista műtárgyak egyik állandó elemévé vált, és a hiedelem egészen a XX. század elejéig fennmaradt. Az olimpiai mozgalom is ezt a köszöntést tette meg a sportolók hivatalos üdvözlési formájának. E szokásnak a náci hatalomátvétel vetett véget.

David: Horatiusok esküje
David: Horatiusok esküje
Az olasz fasiszták programja az ókori Róma dicsőségének helyreállítása volt, így számukra egyértelmű volt, hogy karlendítéssel üdvözlik egymást. Ennek fényében furcsa, hogy Hitler éppen egy ennyire nem-germán gyökerű gesztust emelt a náci állam hivatalos jelképei közé. A diktátor így vallott erről: “Sokkal később vezettem be a karlendítést a pártban, mint ahogyan azt a Duce meghonosította. Olvastam egy leírást egy wormsi birodalmi gyűlésről, melyen Luthert német köszöntéssel üdvözölték. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy nem kell támadástól félnie, békés szándékkal fogadják. Nagy Frigyes idejében az emberek a kalapjukkal, cirkalmas mozdulatokkal üdvözölték egymást. A középkorban a jobbágyok alázatosan megemelték sapkájukat, a nemesek pedig a német köszöntést használták. Először 1921-ben, a brémai Ratskellerben láttam a karlendítést. Egy ősi hagyományt elevenítünk fel ezzel, melynek jelentése: Nézd, nincs fegyver a kezemben.”

Hitler tehát német eredetet kreált a karlendítés mögé, nehogy az a vád érje, hogy egy idegen szokást akar meghonosítani. Nincs bizonyíték arra, hogy Wormsban “német köszöntéssel” fogadták volna Luthert, akinek a birodalmi gyűlésen való megjelenésétől éppen azt remélték, hogy sikerül általa Róma politikai befolyását csökkenteni a német területeken. A fasiszta rendszerekben mindig is divat volt különböző hamis mitológiai történetekkel alátámasztani a “nemzet aranykorába” való visszatérés fontosságát.

Gra Rueb: Olimpiai köszöntés (1928 körül)
Gra Rueb: Olimpiai köszöntés (1928 körül)
Bár a köszöntés római vagy germán eredete légből kapott, létezett egy üdvözlési forma, mely megtévesztésig hasonló volt a náci karlendítéshez, mégpedig Amerikában. 1892-ben kampány indult, hogy minden iskolai osztályba tegyék ki az amerikai zászlót. A polgárháború által még mindig megosztott országban ezzel próbálták a patrióta érzelmeket erősíteni. A zászlófelvonás mellett a tanulók magasra emelt jobb karral elszavaltak egy Francis J. Bellamy által írt hűségesküt. A karlendítés “Bellamy köszöntésként” vált ismertté.  A harmincas évektől kezdve egyre többen nehezményezték a karlendítés feltűnő hasonlóságát a náci szalutáláshoz, és attól is tartottak, hogy az eskü szövegét szavaló amerikai gyermekeket ábrázoló fényképeken német propagandisták esetleg kicserélik az amerikai zászlót a németre, s ezzel bizonyítják majd, hogy Amerikában is milyen erős támogatottsággal bír a náci mozgalom. A Kongresszus végül 1942-ben megszüntette a Bellamy-köszöntést, és helyét a szív fölé helyezett jobb kéz vette át az iskolai ceremóniákon.

Forrás: Atlas Obscura