A hetedik nemzedék – a vezetők vezetője.
A Chábád haszidizmus hatodik rebbéje, Joszef Jichák Schneerson rabbi svát hó 10-én, 1950. január 28-án hunyt el. A veszteség nagyon megviselte a haszidokat, úgy érezték, mintha egy kietlen pusztaságba száműzték volna őket. A mély gyász ellenére voltak azonban olyanok, akik képesek voltak felállni és elkezdeni a közösség jövőjének építését. Egyikük egy idős haszid, Jicchák Dubov rabbi volt. Ő kereste fel három nappal a rebbe halála után Menachem Mendel rabbit, az előző rabbi vejét, és kérte meg, hogy vegye át a mozgalom irányítását.
Menachem Mendel rabbi a lubavicsi haszidizmus megalapítója, az Álter Rebbe egy misztikus tanításával felelt: „Egy cádik élete nem csupán fizikai valóság, hanem elsősorban spirituális létezés – hit, istenfélelem és Isten szeretete.” Ezzel arra utalt, hogy bár a rebbe teste halott, mégis velünk él. Az elkövetkező hónapokban gyakran beszélt erről. Dubov rabbi azonban nem adta fel. „Az első öt rebbe spirituális létezése sem ért véget a halálukkal, mégis mindig volt utódjuk.” – érvelt.
Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a haszidok nagy többsége is Menachem Mendel rabbiban látja az utódot. Ő azonban egy éven keresztül határozottan visszautasította a kérésüket, és erre két indokot hozott fel: 1. személyiségéből fakadó szerénysége és a nyilvánosságtól való tartózkodása; 2. nagybátyja, Smárjáhu Gurary rabbi iránt mutatott érzékenysége. Gurary rabbi – elsősorban Menáchem Mendel rabbi visszavonultsága miatt – önmagát érezte a megfelelő utódjelöltnek.
A közösség vezetői azonban tudták, hogy egy nagy víziókkal rendelkező irányítóra van szükségük. Ezt a pozíciót nem tölthette be akárki. Végül Menáchem Mendel rabbi hitelessége, jámborsága, tiszteletet parancsoló műveltsége, kombinálva páratlan szellemi képességeivel, fegyelmezettségével és hatékonyságával olyan vezetőt szült, aki képes volt megváltoztatni a történelmet. Kezdeti vonakodása csak növelte megbecsültségét.
Ahogy közeledett az elhunyt rebbe első halálozási évfordulója, úgy erősödött a haszidok Menachem Mendel rabbira nehezedő nyomása. A Szentföldön élő Chábád közösség vezetői két alkalommal is összegyűltek, és vezetőjüknek nyilvánították. A New Yorkban élő lubavicsiak kijelentették, hogy svát hó 10-én, egy évvel az előző rebbe elhunyta után, hivatalosan is Menachem Mendel rabbit teszik meg vezetőjüknek. A rabbi eleinte ellenkezett, de a haszidok meggyőzték róla, hogy akarja vagy sem, a közösség őt tekinti a vezetőjének.
- január 17-én, svát hó 10. napján egész Észak-Amerikából Brooklynba gyűltek a lubavicsi mozgalom vezetői, és átnyújtottak Menachem Mendel rabbi számára egy hűségükről tanúskodó levelet, mellyel a rebbéjükké emelték.
Menachem Mendel rabbi ekkor apósa sírjához ment, és az egész napot ott töltötte imádkozással. Felolvasta a haszidoktól kapott levelet és hosszasan sírt. Amikor visszatért a zsinagógába, már több százan vártak rá. A Rebbe belépett az épületbe és elfoglalta a számára előkészített helyet. Beszédet mondott, melyben elődjét méltatta, majd egyfajta székfoglaló nyilatkozatként kijelentette, hogy „az Isten iránt érzett szeretet, a Tóra iránt érzett szeretet és a zsidó nép iránt érzett szeretetet egy és ugyanaz”.
Egy óra elteltével egy idős londoni haszid, Avrohom Sender Nemtzov rabbi felállt és hangosan így szólt: „A beszédek nagyszerűek, a közösség azonban egy haszid tanítást akar hallani…”. Hirtelen csend támadt. Mindenki tudta, hogy haszid tanítást csak egy rebbe adhat. Menachem Mendel rabbi ekkor beszélni kezdett: „Azt a tanítást, melyet a rebbe halálozási évfordulójára jelentettek meg, a rebbe így kezdi: ‘Eljöttem a kertembe’.” Itt rövid szünetet tartott, majd az ilyenkor szokásos dallamon elkezdett egy haszid tanítást mondani.
A Rebbe igen személyes hangot ütött meg első tanítása alkalmával. Misztikus témákkal foglalkozott, de ezzel együtt nagyon praktikusan határozta meg a Chábád haszidizmius hetedik generációjának feladatát a világban. Beszéde alatt többször küzdött könnyeivel. „A mi feladatunk lehozni a legmagasabb mennyországot a földre. Amikor olyan helyre kerülünk, ahol nem ismerik Istent és nem ismerik a zsidóságot, ott az ember teljes mértékben feladja önmagát, és azon munkálkodik, hogy azok, akik eddig semmit se tudtak, kimenjenek az utcára és hangosan kiáltsák: Isten és a világ egy”.
Ezt követően a vezetésről kezdett beszélni. „A Chábád vezetői mindig is azt követelték, hogy a haszidok a saját erejükből jussanak magasabbra. Azt gondolhatjátok, hogy nehéz súlyt tettetek a vállamra, és így békés életetek lehet. Ez egy nagy félreértés! Senki sem könnyíti meg a küldetéseteket”. A Rebbe egyértelművé tette, hogy minden haszidjától elvárja, hogy vezetővé váljon.
zsido.com
Forrás: Chabad.org