Jose Castellanos Contrerast gyakran emlegetik “salvadori Schindler”-ként. Pedig legalább hússzor annyi zsidó életét mentette meg, mint Oscar Schindler.

Castellanos 1893-ban született a közép-amerikai El Salvadorban. Katonai pályára lépett, és az ezredesi rangig vitte. Később a salvadori hadsereg vezérkari főnök helyettesének is kinevezték. 1938-ban diplomáciai pályára lépett, és először Salvador liverpooli, majd hamburgi konzulátusán dolgozott. Avaro és Boris Castellanos, Jose unokái kutatómunkájuk során arra következtetésre jutottak, hogy nagyapjuk antifasiszta meggyőződése miatt, kényszerből vált külföldön dolgozó diplomatává, mert nézetei szemben álltak az országot irányító diktátor, Maximiliano Hernandez Martinez tábornokéval.

Castellanost megdöbbentette, amit Hamburgban tapasztalt. A zsidóellenes rendelkezések miatt a zsidókat már minden jelentősebb állásból eltávolították, nem járhattak iskolába és a közösségi tereket is csak korlátozottan használhatták. Az ezredes elborzadva élte át a Kristályéjszaka pusztítását, melynek során zsinagógák és zsidó tulajdonban lévő üzletek ezreit gyújtották fel, több száz embert öltek meg, és 30 ezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba.

José Castellanos

Salvador, mint a legtöbb állam, nem állított ki vízumot a Németországból menekülő zsidóknak. 1939-ben Castellanos levelet írt a salvadori külügyminiszternek és könyörgött, hogy vízumot bocsáthasson ki az üldözött zsidók számára. Kérését nem hallgatták meg és továbbra is tilos volt vízumot kiállítania. 1942-ben az ezredest áthelyezték Genfbe. Ekkor határozta el, hogy szakít eddigi szabálykövető munkastílusával és mindent megtesz, hogy segítsen a bajbajutottakon. Először barátjának, egy magyarországi zsidó üzletembernek, Mandl Györgynek segített. Mandl a spanyolosan hangzó George Mandel-Mantellóra változtatta a nevét, és Salvador genfi konzulátusának első titkáraként kezdett dolgozni. Ez a beosztás valójában nem létezett, Castellanos találta ki, hogy barátjának védelmet nyújthasson. Ezen felül Mandl egész családjának salvadori állampolgárságot adott, és ezzel megmentette őket a deportálástól.

A két férfi ezután folyamatosan állította ki a salvadori vízumokat és útleveleket az életüket mentő európai zsidók számára. A dél-amerikai vízumokkal egyébként sokan kereskedtek a feketepiacokon, Castellanos azonban sohasem kért pénzt az általa kiállított dokumentumokért.

Hamar világossá vált, hogy ketten képtelenek elég vízumot kiadni, és ez emberéletekbe kerül. Ekkor titokban 13 000 salvadori állampolgárságot osztottak szét, mely nem csak egy személyre, hanem egész családokra vonatkozott. Hirtelen rengeteg olyan zsidó vált az apró közép-amerikai ország állampolgárává, akik korábban talán még nem is hallottak Salvadorról.  Kezdetben a közeli Franciaországba juttatták el a papírokat, később Mandl György Magyarországra is küldött belőlük, de jutott Lengyelországba, Csehszlovákiába és Németországba is.

A salvadori állampolgárság feljogosította a német megszállás alatt élő zsidókat, hogy – semleges ország polgáraiként – a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét élvezzék. 1944-ben Castellanos megkérte a budapesti svájci nagykövetséget, hogy lássák el Salvador diplomáciai képviseletét is, így hamarosan a svájci nagykövet járt el a salvadori papírokkal rendelkező budapesti zsidók védelmében, akik így nagy eséllyel kerülték el a letartóztatást és a deportálást.

Két év titokban végzett embermentő tevékenység után Castellanos engedélyt kapott Salvadorból, hogy nyíltan folytassa, amit elkezdett. A diplomata és “első titkára” ezután fokozták az igazolások kiadását, és szövetségre léptek Carl Lutz-cal, a budapesti svájci nagykövetség helyettes konzuljával, aki egy elhagyatott üveggyárban rendezett be dokumentumgyárat. Becslések szerint 30 és 50 ezer között van a salvadori mentőakció segítségével életben maradt zsidók száma.

A háború után Castellanost Londonba helyezték át. Nyugdíjba vonulása után csendes életet élt, és nem nagyon beszélt embermentő tevékenységéről. Leon Uris, a híres Exodus című könyv szerzője talált rá 1972-ben. Castellanos mindössze egyszer adott egy rövid rádióinterjút, 1976-ban, melyben beszélt a háborús évekről. Egy évvel később elhunyt.

Frieda Garcia, Castellanos lánya elmondta, hogy apja nem sokat beszélt a mentőakcióról és nem tartotta magát hősnek. “Ahányszor kérdeztem, mindig azt mondta, hogy más is ugyanezt tette volna az ő helyében” – emlékezett vissza Garcia.

Frieda Garcia a Jád Vásemben

1999-ben a jeruzsálemi önkormányzat az El Salvador nevet adta a Givát Mászuá városnegyed egyik utcájának. A ceremónián részt vett Castellanos egyik unokája. 2010-ben a diplomata megkapta a Jád Vásem Intézet “a világ igaza” kitüntetését, és emléktáblát avattak a tiszteletére. 2012-ben az amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) tüntette ki Casellanost; a kitüntetést lánya, Frieda vett át és a következőket mondta: “Az ilyen történeteket tovább kell adni. Vannak olyan vezetők a világban, akik tagadják a holokausztot. Az egyetlen módja annak, hogy ne történhessen meg egy újabb szörnyű holokauszt, az, hogy elmondjuk az embereknek, hogy egyszer már megtörtént.”

zsido.com

Forrás: Aish