Száz évvel ezelőtt a Pesti Chevra Kadisának egy újabb nyilatkozattal kellett megterhelnie a temetési bürokráciát mégpedig a halottak védelmében.

Mondhatnánk, hogy kegyeleti okokból nem közölte a korabeli sajtó, hogy kivel történt az eset, de valószínűbb, hogy a felháborodott emberek haragjától akarták megóvni a vétkes családot, amikor elhallgatták a szereplők nevét. De hát hogyan is cselekedhetett volna másképp a zsidóság egyik legrégebbi intézménye, az emberszeretetről híres chevra kadisa…

A botrány 1924 tavaszán történt, amikor egy nemrég elhunyt zsidó földbirtokos kitért családja jelent meg a Pesti Chevra Kadisa irodájában, és a szentegylet hozzájárulását kérték, hogy a megboldogult családfőt exhumálják és egy keresztény temetőben hantolják újra. Az addig még sosem hallott kérést dr. Endrei Henrik főtitkár a Tóra ősrégi törvényeire hivatkozva rögtön elutasította, ám ebbe a család nem nyugodott bele és néhány nap múlva dr. Baintner Imre fővárosi tisztiorvos hivatalos levélben szólította fel a Chevrát, hogy a zsidó halottat adja ki.

Endrei főtitkár ezután is minden tőle telhetőt megtett, hogy a halottat ne bolygassák meg és a Tóra törvényeit se tiporják: a fővárosi tanács elé tiltakozó feliratot terjesztett, ám ott azt érdemi tárgyalás nélkül utasították és elrendelték az exhumálást.

A végtelenül kegyeletsértő „akciót” azonban Endrei vezetésével továbbra is megtiltották és a chevra kadisa kijelentette, hogy csak az erőszaknak engednek… Így történt, hogy néhány nappal később, egy korán reggel Baintner doktor rendőrökkel és sírásókkal jelent meg a rákoskeresztúri izraelita temetőben, ahol kiásták és elvitték a halottat.

Az eset általános és mély felháborodást eredményezett, ezért a hasonló eseteket megelőzendő, a chevra kadisa egy újítást vezetett be, miszerint a halálesetek bejelentésekor a rokonoknak nyilatkozniuk kellett arról, hogy az elhunyt a végső akarata szerint kerül zsidó temetőbe, ahol pihenését senki sem zavarhatja meg…

Forrás: „Zsidó halottak különös vándorlása”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 19. szám, 2. old.
Megszakítás