1943. október 16-a felejthetetlen dátum a római zsidó közösség és az egész város számára: több mint ezer zsidót deportáltak Auschwitzba.
Mindössze tizenhatan tértek vissza Rómába. A római zsidóság számára az utolsó állomása volt annak a szomorú útvonalnak, amely 1938 szeptemberében kezdődött a faji törvények bevezetésével. A két időpont között szoros összefüggés áll fenn: a faji törvények Olaszországban a náci haláltáborok nyitányát jelentették. 1938 után a zsidók élete teljesen megváltozott, mind a közélet, mind a magánélet szférájában.
A fordulat mindenkire vonatkozott: gyermekekre, idősekre egyaránt. Attól a pillanattól kezdve a zsidóknak láthatatlanná kellett válniuk. Azonban, ahogy az október 16-i dátum is mutatja, a zsidók kilétét könnyen felderítették, bejegyezték és aprólékosan kategóriákra osztották, tehát tökéletesen azonosíthatóvá váltak, és teljesen különválasztották őket Róma lakosságától.
A deportáltak 72 százaléka nő, illetve 15 év alatti gyermek volt. A razziák során összegyűjtött gyermekek nem sírtak, a félelem megnémította őket. Annyi barbárság látványa azonban sokakban felébresztette a szolidaritás érzését, a nagy zűrzavarban akadt olyan járókelő, aki az elrabolt gyermekek közül megpróbált megmenteni néhányat, mondván, hogy saját gyermekeiről van szó. Kétségbeesett szülők az arra járó idegenekre bízták gyermekeiket, hogy megmentsék életüket. Sok zsidó október 16-án római plébániákon vagy templomokban keresett és talált menedéket.
Másokat papok és szerzetesek mentettek meg, mint ahogy ezt Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója részletesen leírta A leghosszabb tél című kötetében. Egyházi körökben széleskörű titkos mentőakció vette kezdetét: négyezer zsidónak nyújtottak menedéket. Róma zsidó közösségének és a Sant’Egidio közösségnek köszönhetően húsz éve az október 16-i emléknap az egész városra kiterjed, Róma lakossága együttesen rója le tiszteletét az áldozatok előtt.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír/Zsido.com