HÉTRŐL HÉTRE: „Ne kívánd meg!…”

„Ne kívánd meg!…”

„Ne kívánd meg felebarátod házát. Ne kívánd meg feleségét, se szolgáját se szolgálóját, ökrét, szamarát – semmit se, ami a felebarátodé!” (2Mózes 20:17.)

Ez a tizedik parancsolat – sorrendben az utolsó, fontosságában, illetve betartásának nehézségében az elsők közé való. Sokkal nehezebb, mint nem ölni, nem lopni és nem fajtalankodni – ezek olyan vétkek, amiket az ember józan esze is elítél, lelke viszolyog tőlük.

Ez még nem minden. A fő ok, ami a „megkívánást” igen nagy vétekké teszi, az a nagy különbség ami e között a parancsolat és a Tíz parancsolat többi parancsolata között van. Meg lehet parancsolni, hogy valaki betartsa a szombatot, és a szombat-tartás többnyire csak akarat (és megszokás) kérdése. Meg lehet tiltani a gyilkosságot, a házasságtörést, a hamis tanúskodást és elő lehet írni a szülők kötelező tiszteletét. Azonban mennyire hatékony megtiltani, hogy valaki ne kívánja meg a másét? Hiszen a megkívánás a szív mélyén történik, gyakran nem is tudatos, mit ér hát vele szemben a tiltó parancs?

„Hogyan lehetséges betartani ezt a parancsolatot? Hát létezik olyan ember, aki ne kívánna meg egy szép és kívánatos dolgot, amit szemei látnak?”

Hosszú válaszában frappáns hasonlattal él: „egy egyszerű falusi embernek eszébe se jutna megkívánni egy szépséges királykisasszonyt… mint ahogy nem képzeli el azt sem, hogy szárnyakat növeszt, hogy repülhessen… mivel tudja, hogy ez lehetetlen, … ennél fogva az intelligens ember nem vágyakozik arra és nem kívánja azt, ami nem az övé… és miután tudja, hogy férjes asszonyhoz tilos közeledni, az magasztosabb lesz a szemében, mint a királylány a falusi paraszt szemében… ennélfogva megelégszik osztályrészével és nem viszi rá a lelke, hogy megkívánja azt, ami nem az övé.”

A fenti hasonlat a tízedik parancsolatnak nevelő-pszichológiai szándékot tulajdonít. Ez azt jelenti: ha hozzá szoktál, hogy ez tilos, ez tabu, ez nem a tiéd, akkor nem is fogod megkívánni. Chizkuni úgy értelmezi a parancsolatot, hogy az ember ne tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy felebarátja elváljon a feleségétől, hogy ő elvehesse. „Nem arról van szó, hogy erőszakkal elragadja felebarátja feleségét, hiszen erre van a »ne paráználkodj« parancsolata hanem arról, hogy ne ügyeskedjen és ne erőltesse, akár csak »szép szóval« is, hogy elvehesse más ember asszonyát, házát stb.” A Ktáv vöhákábálá szerzője, Jákob Zvi Mechlenburg, kőnigsbergi rabbi „praktikus” tanáccsal szolgál: „Ha szívünk eltelik isten szeretetével – ahogy írva vagyon »szeresd… teljes szíveddel…«, akkor nem marad a szívben hely arra, hogy a másét megkívánjuk.”

Ezzel szemben a Chinuch című középkori mű, amely a 613 parancsolat okát-célját kutatja, egyértelműen kimondja, hogy az embernek módjában van ellenőrizni szíve vágyait és uralkodni gondolatain. „Csak a dőrék, a rosszak és vétkesek mondják azt »Hogyan várhatja el a Tóra, hogy az ember uralkodjon gondolatain, ami nem lehetséges a gyakorlatban?«” (A 416. micvára írott kommentár, 5Mózes 5:18.).

A Tíz parancsolat ismétlésében (5Mózes 5.) több szóhasználati és kifejezésbeli eltérés van, amit a kommentátorok különböző módon magyaráznak. A „megkívánás” helyett itt a „vágyakozás” ige szerepel (chemdá – megkívánás, táává – vágyakozás). A Midrás ezt úgy értelmezi, hogy a vágyakozás a szívben lakozik (vagyis inkább elméleti), míg a megkívánás a gyakorlat mezején történik (Mechiltá). Málbim szerint a vágyakozás az érzékek kifejezési formája. A szív azt kívánja meg, amit a szem lát, míg a vágyakozás a lélekből fakad, és az ember ily módon olyan dolog után is vágyhat, amit nem lát, csak elképzel.

Ábrahám ősapánk volt az első aki – saját, személyes, keserves tapasztalataiból kiindulva – kimondta az örök igazságot, amit azóta is variálnak a világ moralistái: „…Nincs istenfélelem ezen a helyen és még megölnek a feleségem miatt” (1Mózes 20:11.).

Maimonides azt mondja, hogy „aki teljes értéke ellenében, készpénzért megvesz egy tárgyat amire szemet vetett, és alkudott rá… és rábeszélte a tulajdonost, amíg az hajlandó volt eladni neki a tárgyat – az szintén vét a » Ne kívánd meg…« tilalma ellen…” (Hilchot gözélá vöávédá 1:9.).

Itt kell megemlíteni, hogy a Tórában több más olyan tilalom, illetve parancsolat is van, amely szívbeli dolgokra vonatkozik, és amelyre ugyanúgy meg lehet kérdezni, hogyan lehet ilyet előírni, kötelezni, megparancsolni. Ilyen például a „szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet” (5Mózes 6:5.) vagy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18.), vagy negatív formában „Ne gyűlöld a testvéredet szívedben”, illetve „ne légy bosszúálló” (uo.) stb. Ezek is külön magyarázatot igényelnek, de nem foglaltatnak benne a Tíz parancsolatban, ami a Tóra „kirakatának” tekinthető.

Amikor a Ságát Árje (Oroszlán üvöltés) elnevezésű híres rabbit (Árje Léb Ginzburgot) Metz város rabbijának választotta, kérte, hozzák el hozzá a hitközség jegyzőkönyvét. Amikor ez megtörtént, leült és szó szerint beírta a jegyzőkönyvbe, a Tíz Parancsolatot. A hitközség vezetői oda voltak a csodálkozástól. Mire a rabbi megmagyarázta nekik:

– Hosszú életem során, miközben több város rabbija is voltam, azt tapasztaltam, hogy nem egyszer ami a hitközségi jegyzőkönyvben foglaltatik, az „szentebb” és kötelezőbb sokak szemében, mint ami a Tórában van…