„Ahogy a szombat jön el Lembergben…”
„Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és átoknak mindazon szavai, amelyeket eléd tártam, és megszívleled azokat mind a népek között, ahova száműzött téged az Örökkévaló, a te Istened. És megtérsz az Örökkévaló Istenedhez, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, úgy, ahogy ma megparancsolom neked. Akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Örökkévaló, megkönyörül rajtad, összegyűjt minden nép közül, ahová elszórt téged… Ha a világ végéig (szó szerint: az ég széléig) száműzött is téged Istened, az Örökkévaló, még onnan is összeszed, onnan is elhoz és bevisz téged arra a földre, amely atyáid birtoka volt…” (5Mózes 30:1-5.).
Mózes, amikor az idők végét említi, valójában a messiási időkről szól, amikor majd a zsidók megtérnek és visszatérnek országukba és zsidóságukhoz. „Teljes szívvel és teljes lélekkel” mondja, de azt nem, hogy „minden erőddel”, vagyis anyagi lehetőségeiddel (ahogy ez a Smá Jiszráél imában van). Ugyanis a Talmud azt mondja, hogy „Dávid fia (a Messiás) mindaddig nem jön, míg a garas ki nem fogy a zsebből”, azaz mindenki koldusszegény nem lesz.
A megváltás üteméről és módjáról, hiteles zsidó forrásokban, többféle vélemény található:
– Maimonides szerint (Hilchot Mláchim, 11. fejezet) előbb eljön a Messiás, felépül a Szentély, s csak ezt követően történik meg a szórványok összegyűjtése. „Felépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, és Izrael szétszórtjait egybegyűjti” (Zsoltárok 147:2.).
– Ugyancsak Maimonides mondja: „A messiási korban éppenséggel nem változik meg semmi, azon kívül, hogy visszatér a zsidó állami lét” (Maimonides Misná magyarázata, Szánhedrin, Chélek).
– A jeruzsálemi Talmud szerint előbb felépül a Szentély, majd eljön a Messiás végül helyreáll Dávid királysága. (Máászér Séni, 5:==.).
– A Midrás (Sochér Tov, 70:===.) valamint a Zohár (Toldot) is azt állítják, hogy előbb felépül ismét a Szentély, majd ezután egybegyűjtik a szórványokat.
– A Midrás Rábá (Nászó, 13.) más véleményen van. „Amikor felébred a Messiás, aki északon van – jön és felépíti a Szentélyt, ami délen van…”.
– A Chinuch könyve (a 613 parancsolat gyűjteménye és magyarázata) azt vallja, hogy előbb épül fel Erec Jiszráél, mint a Szentély.
Mindig is voltak, a zsidóságon belül, messiásvárók, akik „nézték az órát” és napról napra, percről-percre lesték, mikor jön a Megváltó. Maimonides is azt írja a 13 Hitágazatban, hogy „még ha késlekedik is – naponta várom, hogy eljöjjön”.
A vityebszki reb Mendele olyannyira várta, hogy minden este, midőn nyugovóra tért, megkért valakit, figyeljen, s ha meghallja a Messiás kürtjét, azonnal ébressze fel őt!
A berdicsevi Lévi Jichák rabbi, lánya eljegyzési okmányába azt írta: „Az esküvő, Isten segítségével, Jeruzsálemben lesz megtartva, ekkor és ekkor. Ha, Isten őrizz, addig nem jönne el a Messiás, akkor itt, Berdicsevben…”
A rimanovi reb Mendele, a chászidok egyik elismert személyisége, egy szombatot Lembergben töltött. Később híveinek azt mondta, hogy a Messiás eljövetelét úgy képzeli el, ahogy a szombat jön el Lembergbe.
Elmesélte, hogy pénteken, már kora délután, nagyon szerette volna, ha beköszöntött volna már a szombat. Ezért folyton kiküldte a sameszát, nézné meg, készülődnek-e már a zsidók. Az kiment, kérdezősködött, de a zsidók türelmetlenül azt válaszolták, hogy hagyja őket békén, nekik még rengeteg dolguk van, ne molesztálja őket, és a szombat, ha jön, majd itt lesz.
Végül mégiscsak bezárták az üzleteket, a zsidók sietősen fejezték be dolgukat. Itt a szombat! Itt a sabesz!
– Nos, így jön majd el a Messiás is. A zsidók el lesznek foglalva ügyes-bajos dolgaikkal, aztán befejezik ténykedésüket, és szaladnak, hogy fogadják a Messiást…
„Nem az égben van… és nem a tengeren túl…”
Mózes megmagyarázza a népnek, hogy a Tóra nem az égben és nem a tengeren túl, hanem itt van, a szívedben és a szádon…hozzád közel. Nem kell elmenni érte sehová, hiszen itt van, emberközelben…
A Talmud lejegyez egy, a fenti vershez kapcsolódó, vitát:
Rabbi Eliézer és rabbi Josuá egy bonyolult talmudi tételen vitáznak. A Bölcsek Jósuá véleményét osztják, Eliézer magára maradt, de nem engedett és különféle természeti jelenségekkel próbálta bizonyítani igazát. Amikor mindez hiábavalónak bizonyult, kijelentette: Ha nekem van igazam, tudassák velünk ezt az égből!
Ekkor egy égi hang hallatszott, mely Eliézernek adott igazat. De Jósuá ekkor talpra ugrott és így szólt:
– Sajnálom, de nem adunk az égi hangra, mert a Tóra „nem az égben” van, azt már átvettük a Színáj hegyén és a Tóra maga is azt mondja, a többségi döntés a mérvadó…
„Nagyon közel van az hozzád…”
Chászidok szokták mesélni – a psiszhai reb Bunimra hivatkozva – hogy aki először utazik egy cádikhoz tanácskérés és szellemi inspiráció céljából, ismernie kell reb Ájziknak, Jeklis fiának a történetét.
A történet pedig így szól:
Reb Ájziknak többször volt furcsa álma. Azt álmodta, hogy Prágában, a királyi palota, a Hrádzsin közelében, egy nagy láda aranyat talált, ami nagyon gazdaggá tette őt. Addig-addig álmodta, mígnem egyszer csak felkerekedett és elment álmainak színhelyére. Napokig kószált a palota környékén, amit persze katonák vettek körül, mígnem a parancsnok felfigyelt a furcsa zsidóra és kérdőre vonta, mit keres ott.
Az pedig elmesélte neki az álmát.
– Hát ki hisz az álmokban? – nevetett a parancsnok. Én meg azt álmodtam, hogy Krakkóban, egy Ájzik nevű zsidó házában, a kemence alatt, el van ásva egy láda arany és gyémánt. Na és, hát bolond vagyok én, hogy elmenjek Krakkóba és elkezdjek ott ásni, egy ismeretlen ember házában?
Amikor reb Ájzik meghallotta ezeket a szavakat, hirtelen megértette: Azért kellett neki Prágába mennie, hogy megtudja, szerencséjét nem idegenben, hanem otthon kell keresnie.
Nyomban haza is utazott, leásott a kemence alá és valóban talált egy ládát, tele arannyal és drágakövekkel…
Így aztán – szól a tanmese – azt kell megtanulni, hogy a kincset nem a cádiknál kell keresni, hanem mindenkinek a saját lelkében, mert „nagyon közel van az hozzád”…
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 51. szám – 2014. augusztus 5.