Hétről hétre

Kitécé

A munkás jogai és kötelességei

„Ne zsákmányold ki a szegény és szűkölködő napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik. Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert szegény ő és sóvárog utána és az Örökkévalóhoz kiállt miattad és téged vétek fog terhelni…” (5Mózes 24:14–15.).

A Tóra nemcsak a vallás és a vallásgyakorlás előírásait foglalja magába, hanem ugyan olyan részletességgel és súllyal foglalkozik az emberrel, nevezetesen a munkát végző emberrel. A tfilin-légolás, vagy a szombat-tartás törvényének betartásánál nem kevésbé fontos, hogy nem szabad a munkás bérét visszatartani. A mai Izraelben ezt a törvényt a „a bér éjjelezésének” (hálánát száchár) nevezik, semmit sem változtatva azon az elnevezésen, amit a Tóra a 3Mózes 19:13. szakaszában használ.
Természetesen ezt a mai gyakorlatnak megfelelően kell értelmezni, azaz úgy kell fizetni, ahogy az a munkaszerződésben áll, naponta, hetente, vagy havonta. Ha a bért visszatartják – az bűn.
„…a szegény és szűkölködő nem fog kifogyni az országból, ezért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban lévő nyomorult és szegény testvéredhez” (uo. 15:11.). A Tóra tudatában van annak, hogy nem lehet megszüntetni a társadalmi különbségeket, de egy sor – mai értelemben vett – szociális jellegű törvénnyel igyekszik kiegyensúlyozni azokat.
A Midrás is foglalkozik a dolgozó bére visszatartásának súlyos vétkével. Ötszörösen vétkes, aki nem fizet időben – állítja – mert a munkás a bérért dolgozik, nem pedig a munkaadójáért. Ne gondold, hogy büntetésed pénzbeli lesz – folytatja – te, személyedben vagy felelős és viseled a büntetés terhét.
A Midrás három olyan okot sorol fel, amikor a vétkes nem a vagyonában károsodik, hanem emberi mivoltában bűnhődik:
– ha visszatartja a munkás bérét;
– ha fogadalmat (illetve pénzbeli felajánlást) tesz, és nem tartja azt be;
– ha nem jótékonykodik (Midrás Hágádol, 5Mózes 24.).
A Tóra a fentiekben szegényről, szűkölködőkről beszél. A Talmud szerint, azonos elbírálás alá esik az a munkás is, aki nem a napi bérből él és már el tud viselni párnapos késést. De őt sem szabad megkárosítani, a bérét visszatartani.
A szegényt azért emelik ki, mert azt mindenképen előnyben kell részesíteni. Ha pl. egy munkaadó a dolgozóinak csak egy részét képes kifizetni, legelőször a szegényeknek kell odaadni a pénzt (Bává Meciá 111b.).
Ez a törvény ma is él. Ha egy vállalat csődbe jut, a csődgondnok mindenekelőtt a munkások bérét és egyéb juttatását fizeti ki.

* * *

Miután a munkásnak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak, a Tóra azt is előírja, hogy a munkás „teljes erejével” dolgozzon (Midrás Hágádol).
Maimonidész, híres művében, a Misná Torájában (A bérmunka törvényei 13:7.) kifejti: miként a Tóra figyelmezteti a munkaadót, hogy ne használja ki a munkást (ne rabolja el a bérét) és ne tartsa vissza fizetését, ugyanúgy kötelezi a munkást is arra, hogy ne csapja be munkaadóját (ne rabolja el idejét), ne lopja a napot, hanem ügyeljen az időre, és teljes erejével dolgozzék. Idézi Jákob ősapát, aki azt mondta feleségeinek, Ráchelnek és Leának: „…hiszen teljes erőből dolgoztam apátoknak (Lábánnak)” (1Mózes 31:6.). A háláchá egy további klauzulával védi a munkaadó érdekeit. E szerint nem biztos, hogy a dolgozónak mindig igaza van. A fizetés visszatartásának szigorú tilalma csak abban az esetben érvényes, ha a felek nem egyeztek meg másként. Ha a munkás beleegyezett abba, hogy ne naponta fizessék ki a bérét, annak ellenére, hogy napszámos, akkor a pénz, a munkáltatójánál „kölcsön” van.

* * *

Bölcseink, a Tóra szociális parancsait, az idegenekre, a jövevényekre is vonatkoztatták. Mai értelmezésben ez azt jelenti, hogy a vendégmunkásokat sem szabad kihasználni, azoknak megfelelő lakás lehetőséget kell biztosítani – már ha ez is ki van kötve – egyszóval az ő megrövidítésük is tiltva van. A Midrás-bölcsek a bér visszatartás tilalmát a bérlésre, pl. a házbér kifizetésére is kiterjesztették.

* * *

A jeruzsálemi Talmud arra is kitér, hogy a dolgozónak kötelessége rendesen étkezni, hogy jó erőben legyen, mert ellenkező esetben megrövidítheti munkaadóját.
A Talmud elbeszéli, rabbi Joszéf egyszer megkérdezett egy beteg tanítót, mitől lett beteg. Az bevallotta, attól, hogy – jámborságát bizonyítandó – sokat böjtölt. A tanaita megrótta őt, mondván, nincs jogában így viselkedni. Hiszen ha a fizikai munkát végzők esetében előírták, hogy a munkásnak jól kell táplálkoznia, hogy munkaadóját ne rövidítse meg, akkor egy tanítónál különösen érvényes ez a tétel, hiszen a zsidó gyerekek oktatása „isteni munka”.

* * *

A fizetés visszatartásának tilalma különös hangsúlyt kap az esetben, amikor – valamilyen okból – megszűnik a munkaviszony. Ekkor sem szabad elódázni a fizetést, vagy csökkenteni a bért (Káf Háchájim).
A szent Áriról (Jichák Lurja, a neves kabbalista) mesélték, hogy amikor nem volt pénze munkása bérét kifizetni, adományokat gyűjtött, és addig nem imádkozott Minchát, míg nem teljesítette kötelezettségét.
Ha valaki öltönyt csináltat a szabónál, mindaddig, míg azt el nem hozza, nem számít véteknek, ha nem fizeti ki az árát.
A Sulchán Áruch előírja, a munkabért előre kell megállapítani, kialkudni, hogy utólag ne legyen vita. Az utólagos viták nem vezetnek semmi jóra, és ha a munkás hátrányos helyzetbe kerül és ő abba bele is törődik, szívében tüske marad.
Izrael Bölcsei (köztük Rábénu Ásér, a neves középkori kodifikátor) azt a következtetés vonták le, hogy a munkaadó, rendszerint, csak akkor hágja át a visszatartás tilalmát, ha éppenséggel van pénze, vagy árúja, vagy kinnlevősége, amiből ki tudná a bért fizetni.
Naftali Kraus