Az Emor hetiszakaszban számos alkalommal fordul elő a kenyér, melyet a Szentélyben mutattak be Áron és leszármazottai, a kohénok. A zsidóságban a kenyér központi szerepet játszik és több formája is ismert. Az egyik ezek közül a gyakran emlegetett bárchesz, héberül chálá, vagyis fonott kalács, melyet szombaton és ünnepnapon (kivéve pészah) fogyasztunk. A bárchesz képezi az ünnepi lakomák alapját, a bor mellett az ünnepnapot megszentelő kidus másik fontos eleme.

Fotó: Naftali Deutsch

1. Őrizd meg és emlékezz

Szombaton három, ünnepnapokon két lakomát tartunk. Alkalmanként két-két bárcheszre mondunk áldást, emlékéül annak, hogy a sivatagi vándorlás során két adag manna hullott péntekenként. A bárcheszek jelképezik a szombattal kapcsolatos két alapvető parancsolatot is: sámor vezáchor – őrizd meg a szombatot és emlékezz meg róla. A kalácsokat az áldás alkalmával bevágjuk, vagyis jelképesen megfelezzük, így a három étkezés alatt (jelképesen) tizenkét kalács kerül az asztalra, a tizenkét zsidó törzsnek megfelelően. A háláchá, vagyis a zsidó jog szerint a kalács előnyt élvez a borral szemben: ha valakinek nincs pénze borra és bárcheszre, akkor bárchesz fölött is elmondatja a kidust.

2. Chálá vagy bárchesz?

A világ legnagyobb részén a héber chálá kifejezést használják e kenyérféle megjelölésére. Jiddis kiejtéssel élve chále a neve ennek az ünnepi ételnek. Magyarországon azonban a jiddis nyugati ágának egy szavát szavát, a bárcheszt alkalmazzák. A szó egy elmélet szerint a IX-X. századbeli a Rajna-menti német lakosság egy legendájából ered: a Barchte nevű, fiatal, szőke, fonott hajú folyótündér hitük szerint elcsábította a falvak férfiait. Az asszonyok az ő hajának mintájára készítették fonott kalácsaikat, hogy megvédjék férjeiket a csábítástól. Kalácsuk neve Barchte’s Haar (Barchte haja) volt. A környékbeli zsidók valószínűleg ezektől az asszonyoktól vették át a fonott kalács receptjét és formáját, valamint a nevét is. Az átvételt minden bizonnyal segítette, hogy a szó nagyon hasonlít a “bróchesz” (héberül bráchot) kifejezésre, mely annyit tesz: „áldások”.

 

Egyszerre gyúrt bárheszt 140 nő az Óbudai Zsinagógában

Közös bárheszsütésre invitálta az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség (EMIH) közösségének női tagjait.

3. Miből készül?

A bárchesz tésztája kalácstészta, vagyis a kenyérnél gazdagabb tészta. A liszt, a víz és mellett kerülhet bele tojás, különféle olajak, só, cukor, méz, fűszerek, mazsola. Tejes bárcheszt nem szokás készíteni, ennek részben az az oka, hogy a szombati és ünnepi étkezéseken általában húsosat szolgálnak fel, részben pedig az, hogy a tejes kenyérfélékkel szemben általában fokozott óvatosságra int a zsidó jog. Fontos továbbá, hogy a kalácsunknak meg kell felelnie a „kenyér” kitételnek, melyre kezet kell mosni és el kell rá mondani a hámoci áldást, a fogyasztás után pedig az asztali áldást (birkát hámázon, bencsolás), vagyis az ötféle gabona valamelyikéből kell állnia és a tésztához használt folyadékok (víz, olaj, méz, tojás, cukor, stb.) összmennyiségének több mint a felének víznek kell lennie.

 

Fűszeres-fokhagymás mini bárhesz

A tisá beávot követő szombat a sábát náchámu, a vigasztalás szombatja. Ezen a napon olvassák a hét vigasztaló prófétai szakasz közül az elsőt, melyet Jesájá próféta mondott Jeruzsálem utcáin. Évszázados szokás különös örömöt kifejezni ezen a napon, valamint hangot adni annak a hitünknek, hogy Isten elküldi a messiást és elérkezik általa a végső megváltás és … Olvass tovább

 

4. Egy különleges micva, a chálá

Minden kenyérfélére igaz, hogy amennyiben egy bizonyos mennyiségű lisztnél több kerül a tésztába, akkor a végén – a szentélybeli áldozatok emlékére – chálát kell belőle vennünk. A chálá nem csupán a bárchesz héber neve, hanem – elsősorban – az elkészített tésztából (legyen az gyúrt vagy kevert, sűrű vagy folyékony, édes vagy sós) levett kis darab (folyékony tészta esetében előbb megsütik, és utána veszik le a chálát), melyet a Szentély fennállása idejében a kohénoknak (a Szentélyben szolgáló papoknak) juttattak. Napjainkban, mivel már és még nem áll a Szentély, csak rabbinikus, nem pedig tórai parancsolat a chálá levétele. A leválasztott darab tészta a háláchá szerint fogyasztásra nem alkalmas, ezért meg kell semmisítenünk: vagy ehetetlenné égetjük a sütőben (becsomagolva, nehogy bármi más étellel vagy a sütő bármely részével érintkezzen), vagy dupla csomagolásban kidobjuk. Ha a tészta folyékony, pl. süteményeknél, akkor az elkészült ételből kell levenni a chálát. Peszáchkor, amikor nagyon fontos a macesz sütésénél a gyorsaság és szó szerint minden perc számít, szintén az elkészült maceszből vesznek chálát. Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha a következő ötféle gabona: búza, árpa, tönköly, rozs és zab valamelyikéből, illetve azok kombinációjából készült lisztet használunk.

Így tegyünk:

  • ha 1230 gramm lisztnél kevesebbet használtunk összesen (ha nemcsak egyféle tésztát készítettünk, akkor mindent egybe kell számolni): nincs szükség a chálá levételére
  • ha összesen legalább 1230 gramm lisztet használunk a tészta elkészítéséhez: a nyers, már meggyúrt tésztából chálát kell vennünk
  • ha több mint 1660 gramm lisztet használunk, áldás kíséretében választjuk le ezt a kis darabot.

A chálá leválasztása után, ezt az áldást mondjuk:

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ לְהַפְרִישׁ חַלָּה מִן הָעִסָּה

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és megparancsoltad, hogy leválasszuk a chálát a tésztából.

Miután leválasztottuk a tésztadarabot (ami legyen nagyobb, mint egy olajbogyó), akár mondtunk rá áldást, akár nem, felemeljük, és azt mondjuk: háréj zo chálá – íme, ez a chálá. Ha véletlenül elfelejtettük sütés előtt leválasztani a kis darabot, sütés után is megtehetjük.

A chálá levétele egyike az asszonyok három különleges micvájának, melyeken a zsidó családi élet nyugszik (ha férfi készíti a tésztát, ő is leválaszthatja a chálát). Ezek: chálá, nidá (a házasság tisztasága), hádlákát nérot (szombati és ünnepi gyertyagyújtás) – a kezdőbetűk az egyik legfontosabb prófétanő, a zsidó asszony példaképe, Cháná nevét adják ki. Amikor e micvák bármelyikét végrehajtjuk, az az időszak ét rácon – különlegesen alkalmas idő kéréseink, imáink elmondására. Általa összekötjük a földi, fizikai valóságot Istennel, elismerjük, hogy Ő az, aki a világot teremtette és fenntartja. Ilyenkor imádkozhatunk a családunkért, Izraelért, az egész zsidóságért. Imádkozhatunk egészségért, jólétért, magunkért és másokért.

5. Létezik-e gluténmentes bárchesz?

Mint fentebb említettük, a zsidó jog ötféle gabonát ismer. Ezek közül egy, a zab gluténmentes, vagyis a zablisztből készült kenyér, amennyiben több víz van benne, mint bármi más folyadék, megfelel mind a gluténmentesség, mind a háláchikus értelemben vett kenyér státusz követelményeinek.

6. Milyen formájú legyen a bárchesz?

Szombatra hosszúkásra, ünnepekre kerekre fonjuk a kalácsokat. Általában fonatokat készítünk három, négy vagy több szálból, de léteznek más formájú kalácsok is. Vannak olyan közösségek, melyekben az év néhány napján különleges formájú bárcheszeket készítenek. Egyes kelet-európai közösségekben például szokás ros hásánára, újévre létra alakúra sütni a bárcheszt, máshol ugyanekkor „fogel chálét”, a fészekből kileső madárfiókára emlékeztető formájú kalácsot sütnek. Mindkét típus az istenfélelem és a megbocsátás témaköréhez kapcsolódik. Vannak, akik sávuotra, a tóraadás ünnepére sütnek létra alakú bárcheszt, illetve ugyanerre az ünnepre búzaszem formájú tésztadarabokkal díszítik a szokásos kalácsot. Elterjedt szokás, hogy a pészah utáni első szombatra sliszel chálét”, kulcs alakú bárcheszt sütnek, és úgy tartják, hogy ez jele annak, hogy jómódban fognak élni és imáik előtt megnyílnak az Ég kapui.

 

Ne felejtsen el kulcs alakú kalácsot enni ezen a szombaton!

Gazdagsággal kecsegtet a sliszel-chálá, vagyis a kulcs alakú kalács készítése és fogyasztása.

 

7. A micva jutalma a micva

Vallásos közösségekben szokás, hogy ha valaki, vagy akár az egész ország, nagy bajban van, akkor közös bárcheszsütést szerveznek, illetve összegyűjtenek egy csapat nőt, akik az otthonaikban sütnek bárcheszt és vesznek chálát, a megbeszélt cél fejben tartásával, valamint az azért való imádkozással. Vannak, akik hétről hétre a közösségben frissen szült nők családjának vagy rászorulóknak sütnek bárcheszt szombatra, saját elhunyt hozzátartozójuk lelkének emelkedése érdemében vagy más elérni kívánt cél, például gyermekáldás reményében. Sokan gyakorolják azt a szokást, hogy a vallásjogi értelemben nagykorúvá (12 évessé) váló lány egyik első micvájaként kenyértésztát gyúr és chálát vesz belőle áldással. Bölcseink külön imát is szerkesztettek a chálá levételéhez, melyben arra kérjük Istent, hogy amint a Szentélyben az elkövetett bűnök megbánásaként is szolgált a kohénnak adott chálá, úgy szolgáljon most is a bűnöktől való megtisztulásként, saját magunk, illetve férjünk, gyermekeink számára. Azért is könyörgünk, hogy az Örökkévaló töltse meg a kezünket áldásaival, és ahogyan teljes szívünkből teljesítettük ezt a micvát, úgy ébredjen fel az Örökkévaló könyörülete irányunkban.

+1 Hogyan készült a bárchesz a háború előtti Budapesten?

Áldott emlékű nagymamám gyakran mesélte, hogy hogyan készült náluk az ünnepi kalács. Édesanyja pénteken hajnalban állt neki a dagasztásnak, begyúrta a tésztát, és a nap folyamán sütötte meg hosszúkás vagy rombusz alakú pléh tepsiben a hosszúkás, tojással megkent, teljes mákszemekkel megszórt bárcheszeit. Három nagyot és három kicsit. Ekkor készült a szombat reggelre szánt tejes kalács is. Az őszi nagyünnepekre kerek fonatot sütött. Purimra, és néhány más jeles napra hatalmas, emeletes bárcheszt készített. Az alul 12 szálból, azon kilenc, hét, öt, majd három szálból készült, rendkívül gazdag, mazsolával, cukorral édesített kalács tetejét tojással kenték meg. Ezt a remekművet természetesen nem tudták otthon megsütni. A híres Engländer-pékség a Teleki tér és a Karpfenstein (ma Karácsony Sándor) utca sarkán nyitva állt a zsidó háziasszonyok előtt. Itt sütötték meg óriási bárcheszeiket, és itt melegedtek minden héten szombat délig a sóletes edények is. (Az Engländer-pékség eredeti épülete már nincs meg, a háborúban bombatalálat érte.)

Néhány, magyarázatokkal és történetekkel kiegészített kalácsreceptünket kínáljuk olvasóinknak:

 

 

Megszakítás