Szerkesztőségi álláspont.
A Szombat körkérdést intézett a magyar zsidó közélet szereplőihez, azt tudakolva, hogy szerintük honnan hova jutott a magyarországi zsidóság az elmúlt 25 év alatt.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke válaszában többek között ezt írta: „A magyar zsidóság válaszút előtt áll. Vagy képes a magyar történelmi tradíciókat hordozó orthodox és neológ mozgalmakat erős irányzatokként működtetni, vagy egyre jelentősebb területeket kell átadnia a rendkívül agilis és virulens nemzetközi Chabad mozgalomnak.”
Ismerős jelzők, ismerős gondolatok.
Igaz, zsidó vezetők viszonylag ritkán hangoztatnak ilyesmiket.
virulens: betegség előidézésére, fertőzésre képes (Magyar Értelmező Szótár, Akadémia Kiadó, 2010)
virulencia: az élősködő életmódot folytató, parazitikus lények képessége a megfertőzött gazdaegyed túlélési és szaporodási sikerének csökkentésére. (Wikipédia)
Az „élősködő, parazita” kifejezés használata a zsidókkal kapcsolatban kifinomult stílusra és fejlett történelmi érzékre utal, hiszen ennél patinásabb jelzőt így hirtelen nem is nagyon tudnánk említeni. Talán csak az toposz versenyezhet vele, amikor a helyit, a nemzetit, a magyart állítják szembe az idegennel, a nemzetközivel és a kozmopolitával (vö: jöttmentek).
Mindenképpen figyelemreméltó az a tény, hogy ezt a két retorikai hagyományt Heisler Andrásnak sikerült egy mondaton belül integrálni: az idegenszerű és fertőző Chabad egyre jelentősebb területeket vesz el a magyar történelmi tradíciókat hordozó mozgalmak elől.
Az értelmező szótár egyébként megemlíti, hogy a virulens szót szokták tévedésből az életképes, viruló satöbbi értelemben használni, ami helytelen. Talán itt is ez történt. Ebben lehet reménykedni. De, akkor mi magyarázza a magyar hagyományt fenyegető idegenek, kissé stiches narratívájának átvételét?
Még az a szerencse, hogy a lebensraum kifejezés nem került elő.
A Mazsihisz vezetője szerint súlyos kudarc, „hogy az elmúlt negyedszázad során a szervezetek képtelenek voltak az együttműködésre, sok esetben egymást konkurensnek, s nem potenciális partnernek, vagy szövetségesnek tekintik.”
Ez igaz. És, ha így beszélnek egymásról a szövetségesek, akkor ellenségekre már szükség sincsen.
zsido.com