Ros hásánákor önkéntesek látogatják meg azokat, akik nem tudnak elmenni a zsinagógába, ám szeretnék meghallgatni a sófárfújást. A szolgáltatást Magyarországon is biztosítja a Chábád.

A montreali Allan Sheff nem felejti el azt a pillanatot, amikor Leibel Fine rabbi megjelent az ajtajában egy sófárral a kezében. „Ros hásáná első napja volt, és nem éreztem jól magam, ezért nem tudtam elmenni a zsinagógába. Azon a délutánon kopogtak az ajtón, és ott állt Leibel, aki feleségével, Chanával nemrégiben érkezett, hogy Chábád központot alapítson a környéken. ‘Hallottam, hogy nem jött el a zsinagógába, ezért eljöttem én, hogy megfújjam Önnek a sófárt’- mondta.

„Nagyon különleges pillanat volt, ami megtestesítette mindazt, amiért a Chábád olyan különleges.” emlékezett vissza Sheff. Fine rabbi azonban azt hangoztatja, hogy nem tett semmi mást, mint amit társai évtizedek óta csinálnak: biztosítják, hogy minden egyes zsidónak lehetősége legyen meghallgatni a sófárfújást, ami a ros hásánái szertartás központi és legfontosabb eleme.

Valóban: egy 1961-e lubavicsi kiadvány egy majdnem ötvenfős listát közöl azokról az ifjakról, akik gyalog járták be Brooklynt, sőt, azon túlra is merészkedtek, hogy ágyhoz kötötteknek, öregek otthonában élőknek, vagy kórházban levők számára is megfújják a sófárt.

Eliezer Zalmanov rabbi sófárt fúj

Eliezer Zalmanov rabbi, az Észak-Nyugat Indianai Chábád társigazgatója elmondta, hogy nyolctagú családja is elkíséri ezekre a ros hásánái sétákra. “Miután befejeztük az imádkozást és az ünnepi lakomát, sportcipőt húzunk, a kicsiket babakocsiba ültetjük, és nekivágunk az útnak, hogy meglátogassuk azokat a zsidó szomszédainkat, akik esetleg nem vettek részt az aznapi istentiszteleten.” Betérnek többek között egy közeli iskola sportpályájára is, ahol – már szinte hagyományként – köréjük gyűlnek a zsidó sportolók és edzők, hogy meghallgathassák a sófárfújást.

„Kedves barátaink, akiknél az ünnepen vendégeskedtünk, azt mesélték, hogy van egy zsidó szomszédjuk.”- folytatta Zalmanov rabbi. – „Sófárral a kezünkben kopogtunk be az ajtaján. A felesége nyitott ajtót, ő nem volt zsidó. Elmondta, hogy a férje kórházban van. Természetesen azonnal elindultunk a kórházba. Mire megérkeztünk, az asszony már ott volt. Igencsak meglepődött, hogy ezt a hosszú utat megtettük a férje kedvéért.

„Megfújtam neki a sófárt, és néhány percig beszéltem is hozzá, bár nem tudtam megmondani, hogy eszméleténél van-e. Nem sokkal később elhunyt. A felesége levelet írt a vendéglátóinknak, és elmesélte nekik, milyen sokat jelentett a számára, hogy a férje halála előtt még meg tudott tenni valami zsidós dolgot.”

A történetek gyakran vidámabb véget érnek. Jiszroel Gurevitz rabbi, aki a Rámát Gán-i Kirját Krinici Chábád központját igazgatja feleségével, Rivkával, arról mesélt, hogy a sófárfúvás hogyan változtatta meg pozitív irányba egy férfi kapcsolatát a zsidósággal. „Hallottam, hogy van egy férfi a környéken, aki nem túlságosan egészséges. Tolószékben ült, a vérével voltak problémák. Elhatároztam, hogy ros hásánákor meglátogatom egy sófárral.

„Már korábban is voltam nála, más ünnepeken… Amikor megmutattam neki a sófárt, azt modnta, hogy soha nem hallotta még a hangját. 79 éves volt akkor, és kétpercnyire lakott egy zsinagógától. Hiába, mindig van egy első alkalom! Ma naponta rak tfilint, és fizikailag sokkal egészségesebb lett. Javulását újonnan megtalált zsidóságának tudja be.”

„Először egy asszony hívta fel a figyelmemet erre az igényre a közösségen belül, aki megkérdezte, hogy esetleg meg tudnám-e fújni a sófárt a nagyapja számára, aki Castro Valley-ben lakik [San Francisco mellett]. 96 évesen nem tudott kimenni a házból, de szerette volna megtartani ennek az ünnepnek a központi szertartását.” – mesélte Shimon Gruzman rabb, aki feleségével, Chanie-val a kaliforniai Castro Valley Chábád-központjának a vezetője.

„El tudják képzelni ezeknek a – többnyire idős – embereknek az elszigeteltségét és csalódottságát? Hetven, nyolcvan, sőt, akár kilencven éven át soha egyetlen súfárfúvásról sem maradtak le, most pedig egyedül, teljes csöndben töltik a ros hásánát.”

Egy tavaly megkezdett program kiterjesztése keretében a rabbi koordinálja azt a programot, melynek során azokhoz, akik az ünnep egy, vagy akár mindkét napján kénytelenek távol maradni a zsinagógától, elmegy valaki, hogy megfújja nekik a kosszarvból készült kürtöt. A házhoz kijáró sófárfújók dolgát nehezíti, hogy a zsidó törvények szerint szombaton és ünnepnapon tilos utazni. Így aztán az önkéntes sófárfújók számára egy-egy látogatás órákba is telhet a nagy távolságok miatt.

Gruzman rabbi azonban azt állítja, hogy „az idő és a nehézségek nem számítanak. Minden egyes ember egy különálló és teljes világ, és ha tudunk egy, vagy két órát gyalogolni, hogy fényt vigyünk abba az univerzumba, akkor valószínűleg ez az új év megkezdésének lehető legjobb formája.”

Ha Önnek, vagy családtagjának szüksége van valakire, aki meglátogatja, és az otthonában megfújja a sófárt ros hásánákor, kérjük, hívja a magyarországi Chábád központi számát: 268-0183, vagy írjon e-mailt: info@zsido.com

Amennyiben Magyarországon kívül keres hasonló jellegű szolgáltatást, kattintson ide.

zsido.com