A felfedezés jelentősége abban rejlik, hogy bár mostanáig nyolc antik korból származó zsinagógát sikerült meglelni, ez az első, ami vidéki és nem városi környezetben épült.

A Machon Kinneret régészei a Galileai térségben, a Tel Rekhesh csúcs közelében a Második Templom korabeli zsinagóga romjaira bukkantak augusztus második felében.

A kutatást vezető Motty Avian régész hat évig kutatta csapatával ezt a területet, mire rátaláltak a 9X9 méteres főteremre, valamint a pillérekre. Motty úgy tartja, hogy a mezőgazdasági területek közepén lévő zsinagógát azért építtethette a terület birtokosa a maga és a dolgozói számára, mert a birtoka 4 kilométernél távolabb volt a többi településtől, így szombaton nem tudtak volna csatlakozni egy másik minjánhoz. A birtok ura igencsak gazdag lehetett, mert a zsinagógában megtalált padok szép, fehér Ashlar kőből készültek, amit beszerezni csak nagy költségek és vesződségek árán lehetett.

Ebben a korban a zsinagógáknak némileg más funkciójuk volt, mint napjainkban. Elsősorban Tórát tanulmányoztak és a micvéket tanították bennük. A mindennapi imákat csak a Második Szentély lerombolása után kezdték el mondani – mindegy felváltva az ottani áldozatokat.

A Galileai térségbe a zsidók a 3-7 század között érkeztek nagy számban. Ha ősi zsinagógákat akarunk meglátogatni, akkor Bár Ám, Korazit, Kfár Naum, Hamat, és Bét Alfa romjait keressük föl.

(A további három ősi zsinagóga a Golán térségben található: Gamla, Kacrin, Umm el Kanatir.)

A most megtalált Tel Rekhesh zsinagóga ugyanakkor egy korábbi zsidó közösségé lehetett, akik még az 1. században érkezhettek. Erre utal az is, hogy a zsinagógák a Szentély pusztulása után kezdtek el Jeruzsálem irányába „nézni”, Tel Rekhesh esetében pedig erről nem beszélhetünk.

A régészek eredetileg onnan tudták, hogy Tel Rekhes egy zsidó település, hogy nem találtak  disznó csontokat, melyek az ősi, galileai keresztény települések esetében gyakori leletnek számítanak. Ugyanakkor sok kő eszközre bukkantak, melyeket ebben a korban a zsidók előszeretettel használtak. Ennek oka az, hogy a kő – az üveggel és a fémmel ellentétben – nem válhat kósersági szempontból tisztátalanná.

A régészek már a múlt évszázad elején, a Brit Mandátum alatt is sejtették, hogy a térség fontos emlékeket rejt, az az ásatások intenzitása csak az elmúlt tíz évben gyorsult fel: még Japánból is érkeztek kutatók.

Források: Ynet, HaGuesher, stb.

Kép: Ynet

Szerző: Sarah Steiner