A világhírű közgazdász, Harsányi János családtörténete nemcsak tudományos sikerekről, hanem a 20. századi magyar zsidóság asszimilációs küzdelmeiről is sokat elárul.
Harsányi János Nobel-díjas közgazdász neve ma elsősorban a játékelmélet forradalmi újításaival forrt össze, ám családjának története legalább ennyire beszédes lenyomata a magyar zsidóság beilleszkedési törekvéseinek, identitáskeresésének és túlélési stratégiáinak. Harsányi életében egyszerre volt jelen a polgári felemelkedés, a tudományos kiválóság és a zsidó származás miatti üldöztetés tragikus tapasztalata.
A budapesti polgári család gyermeke
Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten, egy művelt, asszimilált zsidó polgári család gyermekeként. Édesapja, Harsányi Károly zuglói gyógyszerész és patikatulajdonos volt, édesanyja pedig Gombos Alice. A család már fia születése előtt kitért, ami a korszakban sok zsidó család számára jelentette az asszimiláció egyik útját. Ami azonban nem jelentett védelmet a későbbi antiszemita törvényekkel és üldöztetéssel szemben.
A fiatal Harsányi a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ugyanabban az intézményben, amelyből olyan legendás magyar tudósok kerültek ki, mint Neumann János vagy Wigner Jenő. Rendkívüli matematikai tehetsége már korán megmutatkozott: a KöMaL kiemelkedő feladatmegoldója volt, és megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai Versenyt is.
Harsányi János eredeti, zsidó családnevei
A Nobel-díjas közgazdász eredeti családnevét nem egyszerű kinyomozni, hiszen azt már generációkkal korábban magyarosították. Nagyapja, aki Dunavecsén volt földbérlő, választotta ezt a vezetéknevet: Hartstein Dezsőből lett Harsányi Dezső. Apai felmenői a Hajdúságból származtak, ükapja, Hartstein Noé Balmazújvárosban és Debrecenben élt, dédapja, Hartstein József pedig Hajdúdorogon.
Anyai oldalról több generációra visszamenően pestiek voltak. Dédapja, Gutwilling Lázár Csehországból költözött Pestre a 19. század közepén. Nagyapja magyarosította a Gutwilling nevet Gombosra.
A zsidótörvények árnyékában
Harsányi zsidó származása miatt a második világháború éveiben ő sem kerülhette el az üldöztetést. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, majd a nyilas hatalomátvétel után deportálni akarták. Drámai körülmények között sikerült megszöknie egy budapesti pályaudvarról: levette sárga karszalagját, és beleolvadt a tömegbe.
Hónapokon át bujkált a Mária utcai jezsuita rendház pincéjében, ahol Raile Jakab szerzetes adott neki menedéket. Később önéletrajzában is felidézte, milyen hajszálon múlt az élete.
A „marslakók” egyike
A háború után Harsányi filozófiát tanult, majd fokozatosan a közgazdaságtan és a játékelmélet felé fordult. Az 1948-as államosítások után feleségével Ausztriába emigrált, később Ausztráliában telepedett le. Innen vezetett útja az Egyesült Államokba, ahol a Stanford Egyetemen szerzett közgazdasági doktorátust.
Nevét végül a játékelmélet tette világhírűvé. A nem teljes információjú döntési helyzetek matematikai modelljeinek kidolgozásával alapvetően formálta át a modern közgazdaságtant és politikai gondolkodást. 1994-ben John Forbes Nash és Reinhard Selten oldalán kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
Marx György fizikus a rendkívüli magyar tudósnemzedéket nevezte „marslakóknak”, Harsányi pedig méltó tagja volt ennek a legendás körnek.
Borítókép: JAN COLLSIOO / SCANPIX SWEDEN / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.