Az Izraeli Régészeti Hatóság híradása szerint az újonnan felfedezett, a második Szentély korának késői szakaszából származó romok a Felső Vízvezeték eddig leghosszabb feltárt részét jelentik. Ez a vízvezeték szállította a vizet egykor a város uralkodó elitje számára, írja a TOI.
A romokra a jeruzsálemi Givát Hámátosz negyedben, egy építkezés előkészítő munkálatai során találtak rá. A második Szentély időszakának vége felé Heródes király két vízvezetéket építtetett, melyek Betlehem környéki természetes forrásokból szállították a tiszta vizet mintegy 21 kilométeres távolságba a fővárosba. Ezek közül az, amelyik ma a Felső Vízvezeték nevet viseli, a felsővárost látta el tiszta vízzel, ahol királyi paloták és az elit más tagjainak otthonai álltak. Ez a terület a mai Óváros zsidó és örmény negyedét foglalta magába. Párja, az Alsó Vízvezeték a Templom-hegyre szállította a vizet.
Jeruzsálem polgári időszámítás szerinti 70-ben bekövetkezett pusztulását követően a hódító rómaiak még évtizedeken át használták a vízvezetéket, a X. légió katonái felújították és egy fél méterrel meg is emelték a szintjét.
„A jeruzsálemi vízvezetékek a város történetéről mesélnek”
– mondta Eli Escosido, a Régészeti Hatóság vezetője.
„Építésükhöz rendkívül költséges volt, óriási jártasságra volt szükség a tervezésükhöz és folyamatosan működtetni kellett őket. Egyaránt tanúi voltak a Szentély dicsőséges napjainak, a város lerombolásának, a Szentély pusztulását követő építkezéseknek és Aelia Capitolina [Jeruzsálem Hadrianus adta római neve] bálványimádó időszakának.”
A feltárást vezető dr. Ofer Szion és Rotem Kohén szerint azért volt szükség arra, hogy a várostól távol eső helyről szállítsák a vizet, mert a főváros elsődleges vízforrása, a Gihon-patak nem tudta már ellátni az egyre gyarapodó lakosságot és a mind nagyobb számban érkező zarándokokat. A Heródes által építtetett vízvezetékek az ókori Izrael legbonyolultabb rendszerei közé tartoztak. A Betlehem környéki források vizét összegyűjtő vezeték a topográfiai adottságokat és a gravitáció törvényeit kihasználva, valamint nagy medencék segítségével szállította a vizet a szent városba.
„Mintegy 25 pénzérmét találtunk, egymástól nagyjából egyenlő távolságra a vakolatban. Véleményünk szerint ez nem véletlen: akárcsak ma, akkor is úgy vélték, szerencsét hoznak.”
A vízvezeték egykor helyenként három méter magasságig emelkedett. A szakértők azt is elmondták, hogy a lelet segíthet a vízvezeték más, korábban már feltárt részleteinek datálásában, és talán arra is fény derülhet, hogy Heródes kezdte meg az építkezést vagy korábban a hasmóneus királyok.
Jeruzsálem főpolgármestere, Mose Lion elmondta, hogy a fejlesztési terveket az új lelet fényében módosítják:
„Jeruzsálem az a város, ahol a múlt és a jövő egybefonódik.
A jeruzsálemi városvezetés örömmel fogadta a hírt, hogy a Givát Hámátoszra tervezett, a jövő nemzedékeit majdan szolgálni hivatott három iskolaépület építési munkálatai során üdvözletet kaptunk a múltból – megtalálták egy második Szentély korabeli vízvezeték egy darabját… A robbanásszerűen megindult fejlesztések, melyek hozzájárulnak Jeruzsálem jövőjéhez, szükségessé teszik a dicsőséges múlt megőrzését. Ezért abban állapodtunk meg a Régészeti Hatósággal, hogy a tervezés minden elemét egyeztetjük és a projekt integráns részeként megjelenő vízvezeték megőrzésének elsődlegességét teljes mértékben szem előtt tartjuk”.
A Régészeti Hatóság szándékai szerint a konzerválási munkálatokat követően megnyitják a vízvezetéket a nagyközönség előtt.
Fotó: Emil Aladjem/Régészeti Hatóság)