Portugália két vidéki településén hamarosan új zsidó múzeum nyílik. A fővárosba tervezett intézmény ellen azonban tiltakoznak a helyi lakosok.

A Portugália északkeleti részén fekvő Bragancában a múlt héten nyílt meg a szfárádi zsidóság hagyományait bemutató központ, mely kiemelten foglalkozik a XV-XVI. századi zsidóüldözéssel. Az ország északi területén, a jeles zsinagógával büszkélkedő Portótól keletre, Vila Cova á Coelheria-ban egy zsidó emlékközpontot avattak fel.

Ugyanakkor Lisszabon legrégebbi negyedébe, a kacskaringós utcáiról és éttermeiről híres Alfamába az Örökség és Lakosság Szövetség konferenciát hívott össze, hogy kifejezzék nemtetszésüket a negyedükbe tervezett és már építés alatt álló, négyemeletes zsidó múzeum ellen. A tiltakozók szerint a homlokzatán Dávid-csillagot viselő épület “megtöri a városnegyed tradícióit”. A szövetség vezetője, a Portugál Kommunista Pártban politizáló Maria de Lurdes Pinheiro azt is kifogásolta, hogy a hatóságok nem egyeztettek a helyi lakosokkal a beruházásról.

A múzeum Bragancában

Pinheiro azt is elmondta, hogy semmilyen problémája nem lenne egy zsidó múzeum létesítésével, ha az nem éppen az Alfama negyedben épülne, melynek nem illene az atmoszférájába.  “Egy zsidó múzeum rendben van. De semmiképpen sem a Sao Miguel téren.”- jelentette ki.

Esther Muznick, a lisszaboni hitközség korábbi alelnöke szerint a múzeum nagyon is illene az Alfama negyedbe, mely az egykori zsidó negyed közelében fekszik. A lisszaboni zsidók már régóta szerettek volna egy múzeumot, végül 2016-ban sikerült megállapodást kötniük a városvezetéssel. Jelenleg Lisszabon az egyetlen olyan nyugat-európai főváros, melynek nincs zsidó múzeuma, és a város történetét bemutató múzeum sem ejt szót az egykor virágzó, majd elüldözött közösségről.

A bragancai intézmény körül nem voltak ilyen problémák, a város polgármestere is részt vett az ünnepélyes megnyitón, a zsidó közösség vezetőivel együtt. Összesen ezer ember ünnepelte a település legújabb múzeumát. A kiállítás elsősorban az úgynevezett “újkeresztényekkel”, tehát a kényszerből katolizált zsidókkal foglalkozik, akik az 1536-tól működő inkvizíció első számú áldozatai voltak, mert sokuk titokban továbbra is őseik hitét gyakorolta. Itt kapott helyet egy olajfát ábrázoló szobor is, melynek levelein az egykori zsidó közösségeknek otthont adó települések nevei olvashatóak.

Jamie Ayash, a lisszaboni hitközség elnöke is részt vett a megnyitón, ahol elmondta: “Ez a múzeum is azt mutatja, hogy Portugáliában nincs jelen a nyugat-európai országokban elharapódzott antiszemitizmus.  A zsidó kultúra népszerű Portugáliában. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor Európán újabb zsidóellenes hullám söpör végig.”

Az épülő múzeum látványterve Lisszabonban

A portugál közösségekben sok olyan zsidó talált otthonra, akik Spanyolországból voltak kénytelenek elmenekülni 1492-ben. Később új hazájukban is utolérte őket az üldöztetés. Sokan tovább menekültek, de százezrek döntöttek a maradás és a kereszténység – általában színlelt – felvétele mellett. Idővel a legtöbb újkeresztény beolvadt a többségi társadalomba, ezért a mai Portugália lakóinak jelentős része bír zsidó gyökerekkel is. A kitértek származását sokáig számon tartották szomszédaik, nem egyszer pogromokra is sor került. Ezek közül a legszörnyűbb az 1506-os lisszaboni vérengzés volt, amikor 2000 zsidót ölt meg a miséről távozó, felheccelt tömeg. Az inkvizíció is rengeteg zsidó vért ontott, általában nyilvános kivégzés keretében égették el az elítélteket. Szomorú eset az 1479-ben a Sao Tome szigetre deportált zsidó gyerekek ügye, akiket szüleiktől elszakítva jó katolikusnak akartak felnevelni, azonban többségük elpusztult az út alatt.

Forrás: Arutz7