Hadd mutassak be önöknek három nagyon kelet-európai zsidó történetet!
Az első Szentendréé, ahol a zsidók a 19. századra megvetik lábukat, és lépésről lépésre kialakítják a közösségüket. A városka életének szerves részét képezik, egészen a holokausztig, amikor összesen 170 főt a monori gettó érintésével Auschwitzba visznek. És tovább? Ez is jellemző: a visszatérő maroknyi ember megpróbál új életet kezdeni ott, ahol a zsinagógájukból cipészműhelyt csináltak, Tóráikat cipőtalpnak szabták fel… 1962-re megszűnik a szervezett hitélet. Ám a hamu alatt izzik a parázs: megakadályozzák a temető megszüntetését, emléktáblát helyeznek el az egykori zsinagóga épületén, 1998-ban icipici imaszobát és múzeumot is létrehoznak Szántó György kezdeményezésére és emlékére, megalakul az izraeli-magyar baráti társulat. Éledezik a zsidó élet.
Második történetünk a Perlaki családé, akiket a gyökereik Óbudához kötnek. Nem csoda, ha nagy örömmel fogadják, amikor az EMIH visszaszerzi és felújítja a Lajos utcai zsinagógát. A család egyetlen leánya, Cintia szinte új otthonra talál a közösségben: részt vesz az AlefKids életében, majd tanulmányait Izraelben folytatja. Célja, hogy egyszer továbbadhassa mindazt a tudást és támogatást, amit ettől a közösségtől kapott.
Harmadik történetünk főszereplői a lubavicsi rebbe küldöttei, a Myers család, akik a ’90-es évek elején költöznek Pozsonyba, hogy az ottani közösséget segítsék, ahogy azt több ezer más család teszi világszerte.
Hogy hol ér össze ez a három zsidó út? Az első kapcsolat 2016-ban jön létre, amikor Cintia (Tzivia Muska) hozzámegy Mendy Myers-hez – mégpedig az Óbudai zsinagógában. Hamarosan pedig a Myers házaspár Szentendrére költözik, hogy ott nyisson Chábád központot mind a helyi zsidóknak, mind az idelátogató turistáknak. Multifunkcionális közösségi házuk természetesen illeszkedni fog a művészetekkel átitatott, különleges szentendrei miliőhöz: a Chai Galéria egy zsidó művészet és életmód központ lesz, melyben a közösségi és vallási élet mellett az itt alkotó zsidó származású művészek örökségének ápolása éppúgy helyt kap majd, mint egy kóser kávézó.
Így forr össze ez a három zsidó sors egy új történetté, régi alapokra építve egy új közösségi teret, melyben a múlt hagyományai reflektálnak a modern élet kihívásaira.