A Mispátim hetiszakasz ezekkel a szavakkal indul: „És ezek azok a törvények, melyeket tegyél eléjük”. Hogy kire is vonatkozik az „eléjük” kifejezés, az vita tárgyát képezi a bölcsek között.

Vannak ugyanis olyanok, akik szerint a „ők” nem más, mint az előző szakaszban Jitró midjáni főpap által ajánlott bíróságok, melyek a zsidó törvények alapján döntenek. Hetiszakaszunk rengeteg – összesen 53 – sokszor egymástól független parancsolatot sorol fel, melyek többnyire nem magasztos gondolatokról, hanem szigorú törvényi szabályozásokról szólnak. Jogi szöveg ez a javából, és az indító mondatban elhangzó „eléjük” kifejezés azt jelenti, hogy ezeket az itt bemutatott helyzeteket zsidó bíróságok (és nem nem-zsidó bíróságok) elé kell vinni és ott kell ítélni felőlük, a Tórában lefektetett zsidó jog alapján.

A második magyarázat az eléjük kifejezést kicsit másként értelmezi: arc jelentésben fogja fel a „lifnéjhem” szót. Vagyis eszerint az, aki Tórát tanít, köteles arra, hogy megmagyarázza a törvények okait, hogy a tanuló ne dogmaként fogadja el azokat, hanem az értelme segítségével fogja fel.

A harmadik magyarázatot a ljádi Snéur Zálmán rabbi, a Chábád hászidizmus megalapítója adta. A „lifnéjhem” szót az ember legbelsőbb valójaként értelmezte, és így a mondat azt jelentette a számára, hogy az Örökkévaló ismerete és elismerése a zsidó ember lelkének legbelsőbb rétegének része kell, hogy legyen.

A Tóra magyarázatának különféle szabályai vannak. Ahogy az előző heti szakaszból levonhattuk azt a Mispátimban is használatos következtetést, hogy a Tórában leírtak nem feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást, úgy most azt a szabályt is alkalmazhatjuk, hogy a bölcsek által kínált magyarázatok ugyanazon gondolat különféle vetületei, és ezért belső kapcsolat van közöttük.

A magyarázatokból tudjuk, hogy háromféle parancsolat van a Tórában: mispátim (törvények), édot (tanúságtételek) és chukim (parancsok). A legutóbbi csoportba olyan parancsolatok tartoznak, melyek túl vannak az emberi értelem határain, és melyeket nem lehet logikus magyarázattal, vagy történelmi tapasztalataink segítségével kikövetkeztetni (pl. a kóserság törvényei). A középső csoport tagjai racionálisan megmagyarázhatóak, ám ha Isten nem rendelte volna el őket, nem tudtuk volna kikövetkeztetni őket (pl. a peszáchi maceszfogyasztás). A legelső csoport, melynek neve egyben hetiszakaszunk címe is, a mispátim, olyan törvényeket foglal magába, melyekre a megfelelő morális beállítódással rendelkező ember magától is rájönne, még akkor is, ha az Örökkévaló nem nyilatkoztatta volna ezt ki a számára. Ahogy bölcseink mondják: „Ha nem kaptuk volna meg a Tórát, a szemérmességet a macskától, az őszinteséget a hangyától tanultuk volna”. Miért mégis éppen erre a csoportra mondja a Tóra, hogy „eléjük” kell helyezni?

Ha az elsőként bemutatott magyarázatot vesszük, könnyű megmagyarázni az összefüggést: csupán a mispátim csoportba tartozó micvák jöhetnek egyáltalán szóba, mint olyanok, melyeket esetleg nem-zsidó bíróság előtt vitatnának meg a zsidók. A másik két csoportba tartozó, kizárólag az isteni kinyilatkoztatás által megismerhető parancsolatokkal kapcsolatban természetes, hogy a zsidó ember csak zsidó bírósághoz fordulhat.

A második magyarázat esetén azonban nehézségbe ütközünk: éppen ezek a parancsolatok könnyen megérhetők emberi gondolkodás nyomán is, természetes tehát, hogy ezeket el kell magyarázni a könnyebb megértés végett. Ugyanez vonatkozik az Álter Rebbe fenti, harmadikként idézett magyarázatára, hiszen e parancsolatokat a legkönnyebb a legbensőbb énünk részévé tenni és megtartani.

A zsidóságban fontos elv a cselekedet. Nem elég gondolni a micvák szépségére, végre is kell azokat hajtani, fizikai erőfeszítést kell tenni értük ahhoz, hogy valóban betartsuk őket. Ha átgondolás, beleérzés nélkül csinálunk meg egy micvát, az a zsidó világlátás szerint többet ér, mint ha rengeteget elmélkedünk az adott parancsolat szépségéről és mély értelméről, ám nem tesszük meg azt. Ennek ellenére Isten mégis azt szeretné, ha nem pusztán megtennénk a micvákat, hanem érzelmeinkkel, intellektusunkkal, megértésünkkel is átélnénk azokat, még akkor is, ha alapvetően tettekben kell megnyilvánulnia az adott parancsolatnak. Ez igaz a hetiszakaszunkban olvasható parancsolatokra is. A legbelsőbb zsidó lélek által az ember a parancsolatok mindhárom típusát őszintén, kétségek nélkül képes elfogadni és betartani, eltelve az Isten iránti szeretettel és belső lelkesedéssel. Így válik érthetővé a fent idézett második és harmadik magyarázat: a befelé fordulás és a megértés szükségessége ahhoz, hogy tudatunkkal és szívünkkel egyaránt magunkévá tegyük a parancsolatokat.

Ennél az első mondatnál maradva azt is észre kell vennünk, hogy az „és” felütéssel kezdődik: „És ezek a törvények…”, utalva arra, hogy egy korábbi esemény szerves folytatásáról van itt szó. Bölcseink magyarázata szerint e törvények a tízparancsolat folytatását képezik, és szintén a Szináj-hegyen kaptuk meg őket. A tízparancsolat két részre oszlik: magasröptű ideákra, mint az Isten egysége és olyan egyszerű parancsokra, mint hogy ne ölj. A két szélsőség a hit és az értelem különböző aspektusait képviseli, és egy csoportba vonásuk azt tanítja számunkra, hogy mindegyiket, még a legérthetőbbet is azért kell megtartanunk, mert Isten így parancsolta, nem pedig azért, mert egy erkölcsi alapokon álló, nem-zsidó társadalom is erre a következtetésre jutott, adott esetben a kinyilatkoztatás ismerete nélkül is. Ugyanez vonatkozik az „És ezek a törvények” bevezető mondatot követő parancsolatok sorára is, azért kell őket megtennünk, mert Isten így parancsolta.

Adja az Örökkévaló, hogy szeretettel és átéléssel tudjuk teljesíteni a parancsolatait, hogy általuk a világ megfelelő lakhellyé váljon az Örökkévaló számára!

zsido.com

 

Megszakítás