A 120 éves corki zsinagóga bezárása jól szimbolizálja a zsidók tömeges elvándorlását Chájim Herzog és Leopold Bloom szülőhazájából.
Amíg a dubliniak többsége a közelgő választásokra figyel, és a Húsvéti Felkelés 100 éves évfordulójának megünneplésére készül, két öreg zsidó, a 89 éves Freddy Rosehill és barátja azon tanakodnak, hogy mi legyen a bezárásra ítélt corki zsinagóga négy tóratekercsének és tóraolvasó emelvényének sorsa. 120 év működés után ugyanis lakat került az első, zsidókat befogadó ír város, Cork zsinagógájának ajtajára.
Az utolsó istentiszteleten megjelentek a közösség elvándorolt tagjai, valamint olyan helyi zsidók is, akik vegyesházasságot kötöttek, és eltávolodtak gyökereiktől. A dublini hitközség küldöttséggel képviseltette magát a szomorú eseményen. Az ima végeztével összecsomagolták az imakönyveket, összecsukták a székeket és végleg bezárták az ajtót.
„Nem mondom, hogy nem volt szomorú esemény. Borzasztóan szomorú volt. Egy különleges dolog ért most véget” – mondta Rosehill.
A zsidók létszáma a későbbi évszázadokban mindössze néhány százra korlátozódott. Az 1940-es években is csak 5500 zsidó élt a szigeten. Többségük Litvániából menekült ide a XIX. században az üldöztetések elől. Hajóik Corkban értek partot. Voltak, akik a kedvező fogadtatás miatt maradtak a városban, mások pedig azt gondolták, hogy New York-ba érkeztek.
„Volt olyan időszak, amikor virágzó hitközség működött itt. Volt egy közösségi központ, vitaklub, pingpong verseny és egy zsidó polgármester” – mesélte Rosehill. Itt persze nem Eanes-re utalt, hanem Gerald Goldbergre, akit 1977-ben választottak meg. Róla egy hidat is elneveztek a városban, melyet a köznyelvben csak „peszách-hídnak” neveznek.
Cork mellett léteztek kisebb közösségek is Droghedaban, Waterfordban and Limerickben. Ez utóbbi városban még zsidó üzletek elleni bojkottot is szerveztek 1904-ben. A sziget északi, az Egyesült Királysághoz tartozó részében is éltek zsidók, Belfastban és Londonderryben.
„A legnépesebb közösség természetesen az ír fővárosban, Dublinban működött, ahol a ’40-es években már 11 zsinagóga várta a híveket” – mondta el Stuart Rosenblatt. A belfasti születésű, de Dublinban élő üzletember az írországi zsidó közösség lelkes kutatója. Az elmúlt 25 évben összeállította az 1700-as évek óta szigeten élt zsidók listáját, mely már több mint 60 000 nevet tartalmaz. A listán feltüntette a személyek héber nevét, továbbá foglalkozását, illetve születési- és temetkezési helyét is. Rosenblatt gyermekkorában voltak kóser pékségek és húsboltok, működött mikve, két zsidó iskola, óvoda, zsidó cserkészcsapat és sportklub is a városban. A zsidó negyedben lakó ír gyerekek közül sokan „sábeszgojként” keresték meg zsebpénzüket, azaz a vallásos zsidóknak tettek apróbb szívességeket szombatonként és ünnepnapokon.
A másod- és harmadgenerációs zsidók szép karriert futottak be az üzleti, tudományos és politikai pályákon. Robert Briscoe volt a leghíresebbé közülük, aki eleinte magas tisztséget töltött be az Ír Köztársasági Hadseregben (IRA), és a terrorszervezet fegyverutánpótlását szervezte a Brit Birodalommal folytatott küzdelmük során, később 38 éven át tevékenykedett az ír parlamentben, majd Dublin polgármesterévé választották. Később fia, Ben Briscoe került a város élére. Az észak-ír fővárosban, Belfastban a Németországból bevándorolt zsidó textilkereskedő, Otto Jaffe töltötte be a polgármesteri hivatalt a múlt század elején.
Chájim Herzog, Izrael hatodik elnöke Belfastban született, és Dublinban nevelkedett, ahol édesapja, Isaac Halevi Herzog szolgált Írország első főrabbijaként.
A dicső múltat beárnyékolja azonban a közösség mai állapota, melyet jól szimbolizál a corki zsinagóga bezárása. „A corki fiatalok elvándoroltak a világ minden irányába. A közösség már évek óta képtelen a minjen kiállítására, még az ünnepeken is. Az első zsidók házalóként érkeztek, és sikeresek lettek. Az ő gyermekeik karriert építettek és elhagyták a várost. Nem volt semmi, ami itt tartotta volna őket, sem szociálisan, sem gazdaságilag. A fiatalokat követték a szüleik, vagy meghaltak” – magyarázta Rosehill.
Rosenblatt öt évvel ezelőtti felmérése szerint akkor 1900 zsidó élt Írországban. Mára ez a szám valószínűleg alacsonyabb. Rosenblatt két gyermeke is Londonba költözött.
Észak-Írországban egy zsinagóga működik. A belfasti közösségnek 50 regisztrált tagja van.
Zsidó iskola is működik Dublinban, de a közösség megfogyatkozott létszáma miatt a tanulók jelentős része nem zsidó, és judaisztikát is csupán heti másfél órában oktatnak. Az egykori zsidónegyedben még nyitva tart a Bretzel pékség, azonban mióta új tulajdonosa van, már csak „kóser jellegű” termékeket készítenek.
„Az írországi zsidó közösségből mára leginkább csak az emlékek maradtak” – mondta Yvonne Altman O’Conner, az Ír Zsidó Múzeum igazgatóhelyettese. Az egykori zsinagógaépületben berendezett múzeum zsúfolásig van imakönyvekkel, ír motívumokkal hímzett imaleplekkel és egyéb kegytárgyakkal. Számos fényképet őriznek a Weitzmann és Briscoe családról, illetve megemlékeznek Leopold Bloomról, aki James Joyce egyik regényének – talán fiktív, talán valóságos – zsidó főhőse volt. A múzeum legtöbb kincse egy raktárban porosodik, mert nincs megfelelő nagyságú kiállítótér a bemutatásukhoz. Az intézmény Időnként fogad iskolás csoportokat, de általában kevesen látogatják. Télen csak vasárnaponként tart nyitva.
Van azonban egy ember Dublinban, aki optimista a közösség jövőjével kapcsolatban. Lent rabbi, a chábád küldött úgy vélekedik, hogy a hitközség létszámának csökkenése nem csak megállítható, de akár vissza is fordítható a jövőben. A rabbi 16 éve költözött át családostul Manchesterből, és úgy tekint Írországra, mint az európai zsidóság egyik lehetséges mentsvárára. „Írországban soha nem volt antiszemitizmus. Ha egy európai zsidó – mondjuk Franciaországból – új, biztonságos otthont keres, ahonnan az európai piacon jelen lévő üzleti ügyeit is intézni tudja, akkor Írország ideális választás lehet a számára”- állítja a rabbi.
„Itt magasak az adók, viszont alacsonyak a jövedelmek – hát persze, hogy ide fognak jönni” – reagált erre Rosenblatt szarkasztikusan. Hozzátette azt is, hogy bár hagyományosan csekély mértékű az írországi zsidóellenesség, azért voltak kellemetlen esetek. Nem szabad elfelejteni, hogy 1948-ban az Ír Igazságügyi Minisztérium azzal az indokkal utasította el néhány száz zsidó gyermek menekült státuszát, mert „a zsidók létszámának növekedése az országban antiszemitizmushoz vezetne.”
Ráadásul az Izrael-ellenességnek nagy hagyománya van az országban. 1982-ben, a libanoni háború idején gyújtóbombát dobtak a corki zsinagógára, a zsidó polgármester pedig életveszélyes fenyegetéseket kapott. A legutóbbi gázai harcok idején több száz fős tömeg tüntetett a dublini izraeli nagykövetség előtt.
Bár a zsinagóga bezárt, a temető – mely egyike a hét írországi zsidó temetőnek -, továbbra is működik Corkban. Rosehill családjának nagy része ott nyugszik. „Itt van a feleségem, az apám, az anyám és a két testvérem. Egy nap majd én is ide kerülök.
Forrás: Haaretz