Gutman Locks története: hogyan lett a távol-keleti guruból rabbi a Siratófalnál?

Százak zarándokoltak hozzá. Allan Ginsberg a mesterének tekintette. Peter Marks portrét festett róla. Spirituális utazás a himalájai enklávétól a jeruzsálemi Siratófalig.

Az amerikai milliomos palánta eleinte a hippiközösségben kereste az élet értelmét, majd a keleti spiritualitás felé fordult, később keresztény gyógyítóknál próbálkozott. Végül saját maga vált sikeres guruvá, és özönlöttek hozzá a hívek, köztük számos híresség is.

„Amikor a Távol-Keleten meditál az ember, érzi, hogy nagy erőkkel kerülhet kapcsolatba. Aki képes használni ezeket az erőket, mesterré, guruvá válik. Eleinte azt hiszi ez ember, hogy uralja az erőt, de később rádöbben, hogy valójában az erő uralja őt. Könnyű belekeveredni, de nagyon nehéz megszabadulni ebből a csapdából.” – mesélte Gutman Locks.

A hippi korszak végén Gutman depresszióval küzdött, melyet kábítószerek használatával igyekezett gyógyítani. „A hippik felfogása szerint mindenkit szeretni kell. A gyakorlatban azonban ez nem igazán működik. Ha így volna, még mindig virágzana a mozgalom. Drogokat használtunk, hogy újraéljük a korábbi élményeinket. Hát ez volna az élet értelme?” – emlékezett vissza Locks.

Az útkeresés következő állomása Dél-India volt, ahol csatlakozott egy jól ismert szektához. „A mester rendelkezett valamiféle misztikus erővel, így mindenképpen tanácskozni akartam vele. A templom kapujában ötezer indiai várakozott. Arra gondoltam, hogy biztosan az elsők között léphetek a színe elé, hiszem én voltam az egyetlen amerikai a tömegben. Végül azonban hosszú hónapokig csak ültem és vártam. Talán még mindig ott várakoznék, ha a guru elefántja nem vadul meg hirtelen. Felpattantam és az őrjöngő állat felé futottam. Rákiáltottam, hogy „Állj!”, mire az valóban megállt. Az eset felkeltette a mester figyelmét és magához hivatott. Heteken keresztül ültem a lábai előtt és hallgattam a tanítását. Később a tengerpartra utaztam, és egy düledező kunyhóban éltem. Naponta tíz órán keresztül meditáltam, próbáltam a gyakorlatba átültetni azt, amit tanultam. Öt hónappal később hangokat kezdtem hallani, és különböző misztikus élményeim voltak. Amikor időnként besétáltam a közeli faluba, a helyiek leborultak előttem. Nem értettem, mi történik velem. Egy év elteltével aztán rájöttem, hogy nem vagyok hasznára senkinek és visszaindultam Amerikába” – mondta a hajdani guru.

New Yorkban új fejezet kezdődött Gutman életében. Nem kellet sok időnek eltelnie ahhoz, hogy százával tóduljanak hozzá követői.

 „A Central Parkban kezdtem meditálni. Nagyon sokan gyűltek körém. Amikor Allan Ginsberg eljött, egyszerűen leborult előttem. Ram Das megmosta a lábamat, Peter Marks képet festett rólam. Hamarosan megjelentek a TV társaságok kamerái, és arról faggatták a híveimet, hogy mi az az erő, amely hozzám köti őket.”

Gutman azonban nem volt boldog. Egy idő után felhagyott a beszéddel is. „Kifejlesztettem egy jelbeszédet, és csak a kezemmel kommunikáltam. A nap nagy részét meditációval töltöttem, és egy szót sem ejtettem ki a számon. Ez így ment három éven keresztül. A hangok a fejemben azonban egyre erősebbek lettek. Éreztem, hogy igazat mondanak, ezért figyelni kezdtem rájuk.”

Hamarosan rádöbbent, hogy ha továbbra is ezt az életvitelt folytatja, akkor menthetetlenül elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, ezért új utat keresett magának. Egy keresztény gyógyító csoportnál találta magát, ahol gyorsan elsajátította a különböző eljárásokat. Új tudományával bejárta a világot. Végül Hawaii szigetén értette meg, hogy ez még mindig nem az, amit valójában keres. Rájött, hogy csupán egy dolog maradt, amelyben még nem mélyedt el sohasem: saját, eredeti vallása, a zsidóság. Elhatározta, hogy próbát tesz a Tóra törvényeivel is. Repülőre szállt, és Jeruzsálemben kezdett új életet.

„Az első utam a Siratófalhoz vezetett, ahol rögtön imádkozni kezdtem: „Istenem küldj hozzám egy szent embert. Azt teszem majd, amit mond nekem.” Még be sem fejeztem az imát, amikor hozzám lépett valaki: „Uram, nem akar tfilint rakni?”

Ettől a pillanattól fogva, immár harminc éve, Gutman minden délután a Siratófalhoz megy, hogy segítsen tfilint rakni az oda tévedő zsidóknak. „Már nagyon jó vagyok ebben, tudom, hogyan kell „vérnyomást mérni” a zsidóknak.” – mondta Gutman. Az Óvárosban lévő lakásából már napfelkelte előtt a Siratófalhoz siet, hogy a legmegfelelőbb időben mondhassa el a reggeli imát. Ezután pedig a Chábád mozgalom kihelyezett állomásán várja az őseik hagyománya iránt érdeklődő zsidókat. Akivel csak tudja, felrakatja a tfilint, azaz az imaszíjakat és imádkozik velük. „Igyekszem ezt az élményt személyessé tenni mindenki számára. Azt mondom nekik: „Képzeljétek el az összes családtagotokat egyszerre”. Miközben ezt teszik, mindig elmosolyodnak. „Most imádkozzatok értük! És imádkozzatok mindenkiért, akit szerettek! Ne felejtsétek el a katonáinkat és azokat a zsidókat sem, akik veszélyes helyen élnek, vagy akik kórházi ápolásra szorulnak!”

Az egykori guru haszid jesivában folyatatta a Tóra megismerését, ma pedig elismert rabbi és tanító, a lubavicsi rebbe odaadó híve. Eddig öt könyve jelent meg, több intézményben tanít, és saját weboldalt működtet. Új életének mottóját a negyedik lubavicsi rebbétől, Smuél rabbitól kölcsönözte: „Nem árt tudni az utat a spirituális világokba, bár nem feltétlenül szükséges. Arra van mindenképpen szükség, hogy teljes szívvel tudj felebarátodon segíteni, és örömöd legyen a másoknak tett szívesség gyakorlása közben.”

Úgy tűnik, ez a spirituális állomás már az utolsó Gutman életében, nincs szüksége arra, hogy újabb utakat keressen. „Korábban mindig azt mondtam, hogy egy bizonyos tant addig követek, ameddig az működik a számomra. Hát ez folyamatosan működik. A lényeg, hogy a parancsolatokat ne pusztán fizikai cselekedetként teljesítsük, mert akkor nehézzé válnak. Fontos a dolgok szellemi vetülete is. Milyen kár, hogy sok izraeli fiatal éppen a Távol-Keletre utazik, hogy ott keresse a spiritualitást. Ha itt, Izraelben tennék ugyanezt, biztosan nem vágynának máshová” – tette hozzá.

Gutman véleménye szerint a hagyományos zsidó világban gyakran rejtve marad a Tóra belső üzenete, és ez nem teszi vonzóvá a kívülállók számára a judaizmust. „Talán attól fél sok rabbi, hogy ha túl sokat fednek fel a zsidóság spirituális oldalából, akkor kevesebb figyelem fordul majd a parancsolatok betartására. Pedig mindkét félre szükség van. Nincs szellemi élet a fizikai világ nélkül, de a szellem nélküli test sem működőképes.”

Forrás: ynet és chabad.org

Saját weboldala: http://www.thereisone.com/