– Augusztus végén jelent meg a hír, hogy a józsefvárosi Gutenberg téren muzulmán imaház épül a Rabbiképző szomszédságában. A Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) erre hivatkozva az önkormányzathoz és a belügyminisztériumhoz fordult azt kérve, hogy szüntessék meg az áldatlan állapotot. Mit gondol erről, különösen a tömeges migráció okozta közhangulatban?
– A helyzet összetett. Egy vallási-egyházi közösség vezetője nyilván csak örül, ha új imaházak létesülnek, és az emberek keresik a spiritualitáshoz vezető utat. Ugyanakkor nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen jellegű központoknak Nyugat-Európában igen rossz a hírük. Nem egy tényfeltáró riport számolt be arról, hogy ezek a helyek sokszor a gyűlöletnek, az uszításnak szolgálnak a motorjául. Európa küzd ezzel a helyzettel, vagyis azzal, hogy miként lehet az európai értékrend gyökeres részét képező vallásszabadságot megőrizni úgy, hogy közben megfékezzük a gyülölet terjedését. A vallásszabadság iránti elköteleződés éppen abból a meggyőződésből fakad, hogy korlátozása végső soron a legalapvetőbb emberi szabadságjogok korlátozását jelenti, melyeket sérthetetlennek tételezünk. A dilemma itt egy paradoxonba torkollik: abban az esetben, ha egyes csoportok egyházi köntösbe bújva, vallási jelszavakra hivatkozva keltenek gyűlöletet és veszik célba az említett európai értékeket, végig kell gondolnunk, hogy milyen eszközeink vannak velük szemben.
– Mit gondol, a VIII. kerületi imaház esetében indokolt a biztonsági ellenőrzés?
– Kaptunk olyan informális jelzéseket az utóbbi hetekben, amelyek alapján az illetékesek biztonsági szempontból fogják megvizsgálni, szükséges-e bármilyen speciális biztonsági gyakorlatot érvényesíteni a központ esetében. Nekünk ugyanakkor – mint zsidó közösségnek – korlátozottak az eszközeink ebben a kérdésben. A mindenkori hatalom felelőssége, hogy Magyarországon – akár nyugat-európai minták alapján – szűkítse az uszító, gyűlöletkeltő hangok számára rendelkezésére álló teret.
– Mely nyugat-európai példákra gondol?
Franciaországban például egyfajta „ébredési folyamat” indult el az elmúlt másfél két év terrorcselekményei nyomán. Úgy tudom, ennek legutóbbi mozzanata, hogy megpróbálnak a muzulmán közösség és az állam együttműködésével létrehozni egy olyan szervezetet, amely rálát arra és beleszólhat abba, hogy kik lehetnek az imámok és milyen keretek közt végezhetik tevékenységüket a békés muzulmán többség érdekében. Az európai közvélemény többsége azon az állásponton van, hogy a muzulmán emberek nagyrésze nem azonosul az erőszakkal. Nem lenne szerencsés, ha az erőszakra buzdító szélsőséges iszlám és a békés muszlimok között elmosódnának a határok. A határok éles meghúzásában azonban a muzulmán közösségeknek is intenzívebben kell aktívizálódnia..
– A tavalyi párizsi merényletek nyomán a zsidó közösségi kerekasztalon is szó volt a magyar zsidó közösségek és intézmények biztonsági helyzetéről. Mi történt azóta? Mit léptek a hatóságok?
– E tekintetben Magyarország európai összehasonlításban kifejezetten jól áll. A merényletektől függetlenül, így azok előtt is jellemző volt, hogy a hatóságok kiemelten figyeltek oda a zsidó intézmények biztonságára. Régóta aktív a kapcsolat a zsidó közösség védelmi szolgálatai és a az ország bel és külbiztonságáért felelős szervek között. Mind a rendőrséggel, mind a Terrorelhárítási Központtal, mind pedig az izraeli nagykövetség saját védelmi hálózatával. Ezek a szervek gyorsan reagálnak mindennemű bejelentésre.
– A hétvégén zajlik Magyarországon a kvótanépszavazás. A Heti Válasznak nemrég több vallási vezető, köztük ön is beszélt a voksolásról. Úgy tűnt, ön is nemmel szavaz majd.
Nem tartom szerencsésnek, ha egy vallási vezető, egy erős belpolitikai terheket hordozó kérdésben nyilvánosan állást foglal. Így csak annyit mondtam, hogy tudok azzal azonosulni, ha valaki úgy gondolja, hogy a migrációs válság, ami Európában zajlik általában a közösségeink és kiélezetten a zsidó közösség biztonságára is hatással van. Viszont azt is megértem, ha valaki úgy dönt, hogy távol marad a szavazástól, mert úgy érzi, hogy a népszavazásra ránehezedő belpolitikai teherrel nem tud mit kezdeni.
– Sokan komoly lelkiismereti kérdésként tekintenek a migrációra és ezért a szavazás bojkottjára szólítanak fel. Mit gondol erről?
– Az ide érkezők közül nagyon sokan valóban háborús övezetekből menekülnek, és ez a tény éles etikai kérdéssé formálja a migráció problémáját. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy ez nem csak egy lelkiismereti, erkölcsi kérdés. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember egy rászorulón segít vallási, származási háttértől függetlenül. Ez a konszenzus az zsidó-keresztény Európa egyik morális fundamentuma. Ennek a kérdésnek viszont sok más aspektuasa is van: Többek közt biztonságpolitikai, integrációs, munkaerőpiaci és gazdasági, ezek pedig gyakran keverednek. De, ha azt mondjuk, hogy ez tisztán erkölcsi kérdés, arra sem feltétlenül az a megfelelő válasz, hogylelkiismeretünk megnyugtatása érdekében a rövidtávon legkényelmesebb megoldást választjuk, hiszenazzal, hogy befogadjuk az ideérkezőket még nincs megoldva a probléma. A tényleges megoldás az lenne, ha nem kellene utrakelniük a menekülőknek, ha olyan helyzetet tudna a fejlett világ kialakítani, hogy élhetőek legyenek a származásiországok. Nem kifejezetten erkölcsös magatartás, hogy az erkölcs legáltalánosabb elveire hivatkozva a saját lelki dilemmáinkat feloldjuk, de magával a problémával és az azzal kapcsolatos felelősséggel nem foglalkozunk. Aki már itt van azt az erkölcsre hivatkozva befogadom, aki meg még nincs azt rábízom a kegyetlen török határőrségre. Így megkíméljük magunkat annak terhétől, hogy magával a humanitárius válsággal kelljen foglalkoznunk..
– Ha már a muzulmán imaház beruházás szóba került. Az EMIH megvette a XIII kerületben található Palatinus ház földszinti részét, korábban pedig a Zsigmond Király Egyetemet működtető társaságot vásárolta fel. Mit terveznek?
– Az EMIH évekkel ezelőtt két fontos célt tűzött maga elé: Az egyik, hogy erősítse a zsidó közösségi életet, kibővítse annak tereit, a másik pedig, hogy megerősítse a vallásos zsidó közösség kapcsolatát és beágyazottságát a többségi társadalomba. Az említett kezdeményezések ezt segítik. A közöség megerősítése és építése, az oktatás fejlesztése a célja a Zsilip központnak a Palatinus házban, az Újlipótváros szívében, akárcsak a héber-magyar kéttannyelvű iskolának az Erzsébetvárosban, amelyet négy évvel ezelőtt nyitottunk meg, vagy annak a Maimonides kéttannyelvű gimnáziumnak, amely Óbudán fog megnyílni 2017 szeptemberben. A Palatinus házban egy hatalmas, sokszínű központ lesz terveink szerint. Egyszerre lesz benne imaház, kóser cukrászda, étterem, gyerekeknek zsidó tematikájú játszóház, színházterem kulturális programok részére. A Zsigmond Király Egyetem ügye már inkábba második említett célt szolgálja. A világi felsőoktatásban való részvétel lehetőséget ad a zsidó közösségnek arra, hogy sok évszázados oktatási tapasztalatait, nemzetközi kapcsolatait a többségi társadalom javára is kamatoztassa. Itt a tranzakció valamint az átadás átvétel még folyamatban van, azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiek értelmében az egyetem összes eddigi szaka továbbra is működik majd, és ezeket továbbiakkal fogjuk bővíteni. Elképzeléseink szerint egy külföldi oktatási intézménnyel összefogva tovább fejlesztjük és bővítjük majd az oktatást. Az egy más kérdés, hogy az egyetem struktúráján belül létre lehet hozni egy, a zsidó közösséget közvetlenül szolgáló zsidó tudományok szakot is.
– Miért fontos a hitközség számára a világi oktatásban való részvétel?
– Fontosnak tartjuk, hogy a zsidóság kilépjen abból a „gettó” logikából, amelyen belül kizárólag a saját ügyeire összpontosított, és helyette, a felhalmozódott, sok évezredes civilizációs, szellemi hagyomány révén, értékteremtési szándékkal elvállaljon olyan társadalmi felelősségeket, melyeket korábban, legalábbis az elmúlt 75 évben biztosan, eszébe nem jutott közösségi szinten megtenni. Az Egyesült Államokban nem egy olyan felsősoktatási intézmény van, amelynek erős zsidó szellemi háttere van. Említhetném például a Yeshiva University-t, amely egy ortodox zsidó felsőoktatási intézményként a színvonalas világi okatásból is kiveszi a részét. Amellett, hogy van rabbi képzésük, a különböző karokon az élet minden területével foglakoznak. A jogi kar (Cardozo School of Law) például a keleti part egyik legmagasabb színvonalú jogász képzését adja. Semmilyen vallási elvárás sincsen, éppen úgy, ahogyan a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen sem kell a diákoknak katolikusnak lenniük. Viszont azt a háttértudást, azt a nemzetközi kapcsolati hálót, azt a beágyazottságot, amivel amúgy a zsidó közösség New Yorkban és világszerte rendelkezik, az ott dolgozó előadók és a hallgatók is tudják kamatoztatni. Mi is valami ilyesmiben gondolkodunk.
.