2018. november 30-án elhunyt az Egyesült Államok egykori elnöke, George H.W. Bush, aki elnökként rendszeresen került összetűzésbe izraeli vezetőkkel, ám személyes beavatkozásai hatására izraeli zsidók tízezrei menekültek meg veszélyes helyzetekből. Bush elnök 94 éves volt.

Amikor Bush elnököt 1992-ben nem választották újra, a zsidó közösség szavazatainak mindössze 11 százalékát nyerte el, ami harmada volt a négy évvel korábbi eredményének. A republikánusok és a zsidók közti kapcsolat jelentős mértékben megromlott az ő elnöksége alatt és után. Elnökségét a közte és Jicchák Sámir izraeli miniszterelnök közt feszültségek jellemezték, és rendszeresen összetűzésbe került az amerikai zsidó közösségek vezetőségével is. 1991-ben például Izrael-párti aktivisták özönlötték el a Kongresszust, miután az elnök nem volt hajlandó jelentős mértékű kölcsönt adni Izraelnek, hogy segítse a zsidó államot az éppen csak összeomlott Szovjetunióból elmenekült zsidók ezreinek befogadásában. Bush élesen kikelt az aktivisták ellen.

Kevesebben emlékeznek azonban arra, hogyan nyújtott Ronald Reagan alelnökeként Bush csöndesen segítséget ahhoz, hogy az egykori Szovjetunió, Etiópia és Szíria zsidó lakosságát kimenekítsék országaikból. „Ha összeszámoljuk, mennyi zsidót mentett meg, nagy cádik lesz belőle” – mondta Abraham Foxman, a Rágalmazásellenes Liga korábbi igazgatója még 2013-ban.

Bush elnökhelyettesként komoly szerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájában. 1991-ben ő volt az, aki – miközben zsidó vezetőkkel folytatott hatalmas vitákat – a háttérben olyan engedélyeket adott ki, amelyek végül a Salamon akciót eredményezték. Akkor 15 ezer etiópiai zsidót sikerült Izraelbe menekíteni. Kulcsszerepet játszott abban is, hogy meggyőzték Háfez Asszád szíriai diktátort, hogy zsidó nőket engedjen Szíriából New Yorkba azért, hogy a szíriai zsidó közösségből találhassanak férjet maguknak.

1987-es beszéde a szovjet zsidóságért tartott gyűlésen

Bush elnök színfalak mögötti, zsidókat támogató tevékenysége jórészt titkos volt, és később sem igen beszélt senkinek az elért eredményeiről. Marshall Berger, aki Reagen és Bush elnök alatt a zsidó közösségek felé szolgált összekötőként, elismeréssel nyilatkozott a most elhunyt elnök tevékenységéről és arról, hogyan tartotta meg magának az ezzel kapcsolatos gondolatait és érzéseit. Azt is elmesélte, hogy 1984-ben Bush-sal utazott az Amrikai Zsidó Katonai Történelem Nemzeti Múzeumának új szárnyának átadási ünnepségére, melynek során egy mezuzát is felerősítettek a bejáratra. Berger egy kipát szeretett volna Bush kezébe csúsztatni, de ő nem fogadta el: „Azt fogják gondolni, hogy cinkoskodom”- mondta Bush, akinek az erkölcsi mércéjébe Berger szerint ez nem fért volna bele. Berger ekkor ezt mondta: „Először is, azt fogják gondolni, hogy így helyes. Másodszor is, igencsak szeretnék Önt cinkosukként látni”. Bush végül feltette a kipát, ám még a ceremónia vége előtt levette.

Bush zárkózottsága távolságtartásnak és idegenkedésnek tűnt mások előtt. E meghatározó tulajdonsága ellenére teljesen természetes volt számára, hogy közszereplővé váljon, hiszen apja, Prescott Bush connecticuti szenátor volt. Miután 1942-ben az elit Andover Akadémián végzett, a tengerészetnél folytatta karrierjét. Később bombázópilóta lett, és miután 1944-ben a japánok lelőtték a gépét, kitüntetést is kapott. Az ezt követő évben vette feleségül a tavaly elhunyt Barbara Pierce-t, aki 73 éven át volt társa. A Yale Egyetem elvégzése után olajkereskedéssel foglalkozott, ám a közszereplő-lét továbbra is vonzotta, és az 1950-es évek végére már aktív volt a Republikánus Pártban. 1966-ban választották be a Kongresszusba, ami egy texasi republikánus jelölt számára akkoriban hatalmas sikert jelentett.

Washingtonban Bush hamarosan barátságos viszonyba került zsidó csoportokkal. 1972-ben Nixon elnök az ENSZ-be nevezte ki nagykövetnek, és ekkor történt az, hogy a nagy nézettségű Dick Cavett Show-ban lemondta a meghívását, miután zsidó csoportok arra kérték, hogy jelenlétével ne legitimálja egy másik meghívott vendég ottlétét ugyanazon az estén.

Jicchák Sámir izraeli miniszterelnökkel

Az ENSZ-ben Bush a szovjetunióbeli zsidóság ügyeivel is élénken foglalkozott, olyannyira, hogy amikor 1973-ban elhagyta posztját, a közösség díszvacsorát rendezett számára. 1976-ban, a CIA vezetőjeként Busht különösképpen feldühítette, hogy az ügynökség tisztviselői félhivatalos fórumon arról beszéltek, hogy Izraelnek 10-20 nukleáris fegyvere áll bevetésre készen. A zsidó állam és az Egyesült Államok között az 1960-as évektől az a hallgatólagos megállapodás volt érvényben, hogy nem erősítik meg, és nem tagadják Izrael állítólagos nukleáris fegyvereinek létét.

Ugyanakkor a következő évized, illetve az 1991-es Öbölháború során Bush összeütközésbe került az izraeli politikai vezetéssel, és különösképpen Jicchák Sámir izraeli miniszterelnökkel. 1992 közepére, miközben elnöki kampánya már javában tartott, Bush már igen rossz színben tűnt fel a zsidó közösség szemében, különösen, mert kampányában olyan nevek is szerepet vállaltak, akik a zsidó közösség ellen ágáltak.

Bush az elnöksége után ritkán lépett kapcsolatba zsidó vezetőkkel. Vele ellentétben fia, a fiatalabbik Bush elnök igen komoly kapcsolatot ápolt velük. Míg az idősebbik Bush egyik első elnöki tevékenysége volt, hogy a PFSZ terrorszervezet vezetőjét, Jasszer Arafatot Amerikába hívta, addig a fiatalabbik Bush elnök számára elnökségének kezdetétől fogva fontos volt, hogy a terroristavezért izolálja.

Mindezzel együtt a zsidó közösség kedvezően ítéli meg Bush-t, mondta a fent idézett Foxman: „Hiszem, hogy a zsidó történelembe olyan elnökként vonul be, aki számos kezdeményezésben szerepet vállalt annak érdekében, hogy minél több zsidót mentsen meg olyan országokban, ahol üldözték őket.”

zsido.com

Forrás: JTA

Megszakítás