Különleges pár kelt egybe az izraeli tengerparton.
Dor Sáchár a Gáza-övezetben fekvő Khán Juniszban született, muszlim arabként és eredetileg az Ájmán Szuba nevet viselte. Élete egy pontján azonban úgy döntött, hogy Izraelben akar élni, vallásos zsidóként. Álma valóra vált, s a minap családot alapított. Felesége a Magyarországról bevándorolt Edit lett.
„Khán Juniszban születtem, egy palesztin családban. Öt testvérem volt. Egy három szintes házban élt az egész rokonság, mi a második szintet foglaltuk el. Emlékszem, kisgyerekként a nagyobb fiúk elől bujkáltunk az utcán, mert féltünk, hogy megvernek. Ezen kívül más nem is igazán történt. Nagyon vártam az iskolát, mert orvos akartam lenni. Az iskolában egyszer megjelent egy magas, elegánsan öltözött nő. A tanár bejelentette, hogy egy különleges órán veszünk részt. Kiderült, hogy a különleges tananyag a zsidók gyűlöletéről szólt. ‘A zsidók mind gyilkosok, férfiak, nők, gyerekek egyaránt. Elvették a nagyszüleitek földjét. Fel kell venni velük a harcot, és vallási kötelesség megölni őket. Aki megöl egy zsidót, a mennyekben 72 szűzlány lesz a jutalma. Haifa és Jeruzsálem az őseinké volt és most minket illet. Az utolsó csepp véretekig kell harcolnotok, hogy visszaszerezzétek a földeteket. A zsidók egykor muszlimok voltak, a muszlimok egy része pedig hitehagyottá vált és csatlakozott a zsidókhoz és a keresztényekhez. Őket is meg kell ölni, mert aki nem Mohamed vallását követi, annak halál jár’ – szólt a lecke.
Dor elmondta, hogy már akkor érezte, hogy zsidó lélek lakozik benne, egy arab testébe zárva. „A tanóra közben rosszul lettem és kikéredzkedtem a wc-re. A tanár erre pofon vágott, mert ‘egy ilyen különleges óra közben nem szabad elhagyni az osztálytermet’. Persze megsejtette, hogy miért akarok kimenni, ezért elvitt az igazgatóhoz. Valamit a fülébe súgott, mire az igazgató utasított, hogy álljak arccal a fal felé. Egyszer csak irtózatos fájdalom hasított belém. Egy lovakhoz használt gumiostorral sújtott le a hátamra. Azután hazaküldött és azt mondta, hogy másnap beszélni akar apámmal. Az ütés nyoma a mai napig látszik a hátamon. Sírva mentem haza” – emlékezett vissza Dor.
Ezt követően Dor inkább kerülte az iskolát, majd az apja egy építkezésre vitte el dolgozni. „Tizenkét és fél évesen úgy döntöttem, hogy megszököm. Akkoriban Izraelbe jártunk át dolgozni. Vasárnap indultunk és csak a hétvégére mentünk haza. Egyik reggel, amikor apám felébredt, engem már nem talált sehol. Eleinte biztonsági őrként helyezkedtem el, és egy villanegyedet őriztem. Az izraeli araboknál általában apáról fiúra száll ez a munka” – mesélte Dor.
Munkája során megismerkedett egy izraeli férfival, aki később fiává fogadta. „Ő volt Niszim Ozen, egy vallásos zsidó. Akkoriban az építkezésen aludtam. Niszim törődni kezdett velem, elvitt az otthonába, ruhát, cipőt adott. Sőt, még egy cd-lejátszót is kaptam tőle. Egyszer meghívott a családi széderestére. Semmit sem tudtam erről az ünnepről és a héberem sem volt még túl jó. Az ünnep előtt vásárolt nekem egy nadrágot és fehér inget. Emlékszem, amikor beléptem a házba, egy hosszú asztalt láttam, megpakolva minden jóval, de nem volt se kenyér, se kuszkusz. Niszim elmondta, hogy a zsidó nép egyiptomi szolgaságból való megmenekülésére emlékezünk, és megköszönjük Istennek, hogy szabad népként a saját országunkban élhetünk”.
Ez a peszách nem az első zsidó ünnep volt, amit Dor megismert, de akkor döntötte el véglegesen, hogy zsidó akar lenni. „Még héberül sem tudtam igazán akkoriban, de ezt mondtam Niszimnek: ‘Én is zsidó akarok lenni’. Ő így felelt: ‘Ez nem így megy. Egy zsidó zsidónak születik és az is marad. Egy arab pedig arabnak születik és az is marad’. Nem győzött meg, ezért tovább érdeklődtem. Valaki azt javasolta, hogy keressem fel a helyi rabbinátust”.
Dornak fogalma sem volt arról, hogy mi az a rabbinátus, de elment és ekkor vette kezdetét hosszú utazása. Sok tanulás és küzdelem után végül Cfánjá Drori, Kiriját Smoná neves rabbija segítségével betért a zsidó vallásba és csatlakozott Izrael népéhez.
Feleségével, Edittel a Facebookon találkozott. Többször megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot, de sikertelenül. Végül Edit válaszolt a megkeresésre, de elutasította Dor közeledését. Megígérte viszont, hogy bemutatja egy barátnőjének. „Mondtam neki, hogy én vele akarok találkozni. Először udvariasan nemet mondott, de később belegyezett egy randevúba. Az első találkozót még sok másik követte az elkövetkező tizenegy hónapban, míg végül összeházasodtak Mózes és Izrael törvényei szerint. Felesége Ózdon született, Budapesten végezte el a jogi egyetemet, majd Izraelbe költözött, ahol egy vallásos lányszemináriumban tanult. A zsidóságot ő is magának választotta.
„A rabbi azt ajánlotta, hogy elulban, a kegyelem és megbocsájtás hónapjában tartsuk az esküvőt. A ceremóniát Rison Lecion tengerpartján tartottuk, a helyi önkormányzat és rabbinátus közreműködésével. Szerény esküvő volt, a családtagok és a közeli barátok részvételével. Apámnak Niszimet tekintem, a testvéreimnek pedig az ő fiait” – mondta Dor, aki már nem tart fenn semmilyen kapcsolatot biológiai családjával. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e ezen változtatni, így felelt: „A velük való kapcsolat nem tenne jót nekem. Ott a gyerekeket a szeretet helyett a gyűlöletre nevelik. Ilyen kapcsolatra nincs szükségem”.
Dor azt tervezi, hogy filmet forgat a Gáza-övezetben töltött gyermekkoráról. „Arról szól majd, hogy milyen, amikor a zsidók meggyilkolására tanítanak, milyen egy palesztin börtön poklában lenni és milyen, amikor a zsidó lélek és a végtelen szeretet veszi át az irányítást” – mondta.
zsido.com
Forrás: Arutz7