Egy harminc évvel ezelőtt, palesztin apja által Izraelből elrabolt férfi találkozhatott ismét izraeli édesanyjával, miután átlépte a gázai határt és megkapta az izraeli állampolgárságot, mint minden más, külföldről Izraelbe települő, zsidó származású ember. Az akciót az asszimiláció ellen küzdő Jád Leáchim alapítvány szervezte meg.

“Amikor édesanyám először felhívott telefonon és azt mondta: ‘Én vagyok az anyád’, majdnem kiejtettem a kezemből a készüléket. Akkor még alig beszéltem héberül, de a sokktól egyébként sem tudtam megszólalni”- mesélte Muhamad.

A történet harminc évvel ezelőtt kezdődött Izraelben, amikor Muhamad édesanyja, Rina megismerkedett egy arab fiatalemberrel. Az akkor még csak tizenéves izraeli lány teherbe esett, majd megszülte fiát. Fél évvel később az apa egyszer csak felkerekedett és a gyerekkel együtt Gázába ment, Rina tudta nélkül. Az anya harminc éven keresztül semmit sem tudott fiáról. Két és fél évvel ezelőtt azonban ismerősei meggyőzték arról, hogy vegye fel a kapcsolatot az ilyen ügyekben jártas és semmilyen módszertől vissza nem riadó Jád Leáchim szervezettel, és kérje a segítségüket.

A vallásos zsidókból álló szervezet azonnal munkához látott, és elkezdték az elveszett gyermek tartózkodási helyének felderítését. Kiderült, hogy a már felnőtt férfivá cseperedett Muhamad a Gáza-övezet északi részén él. Hamarosan megszerezték a telefonszámát is, amit átadtak Rinának, hogy ő hívhassa fel először.

“Megkértem a nagybátyámat, hogy beszéljen vele és derítse ki, hogy igazat beszél-e. Ezt követően a Jád Leáchim segítségével két és fél év alatt megtanultam héberül és már naponta tudtunk beszélni” – mondta Muhamad.

Mindeközben Rina mindent megtett azért, hogy fiát Gázából Izraelbe hozathassa, és megkaphassa az állampolgárságot. Álma most vált valóra.

“Le sem tudom írni, mit éreztem. El sem hiszem, hogy harminc évnyi várakozás és fájdalom után végre eljött ez a nap. Nagyon boldog vagyok. Szeretném, ha a fiam munkát találna és megházasodna. Újra az édesanyja akarok lenni” – mondta Rina.

Muhamad szintén nagyon boldog és örül, hogy elhagyhatta az övezetet. “Sok barátom irigyel azért, hogy Izraelben élhetek. Itt Izraelben az emberek tisztelik egymást és az életet tekintik a legfőbb értéknek. Itt van munka és megannyi lehetőség. Gáza olyan, mint egy hatalmas börtön”.

zsido.com

Forrás: TOI