Zsidó telepesek Marokkóban.

Ha valaki Casablancából 380 kilométert utazik dél felé, akkor egy álmos marokkói kisvárosba jut, melynek neve Ait Baha. A sivatagos tájon nyáron akár 45 fok is lehet. Innen egy töredezett aszfaltozott úton még két órai haladás után egy kis faluhoz érkezünk, melynek vöröses színű házai közt néhány hagyományos viseletbe öltözött, szamárháton lovagoló embert láthatunk.

Ezen a helyen igazán nem várná az ember, hogy zsidókkal találkozzon, annál nagyobb hát a  meglepetés, amikor az egyik házból héber beszéd hallatszik ki. Kiderül, hogy nem turisták tévedtek ide, hanem egy egész közösség él itt, olyan zsidók, akik Izraelt elhagyva, Marokkóba jöttek új életet kezdeni. A közösség ortodox életformában él, négy farmot tart fenn és van itt persze zsinagóga, mikve, sakter és mohel is. Marokkónak ebben a részében régebben sok tízezer zsidó lakott. A közelben néhány fontos zsidó sír is található, Daniel Hasomer, Slomó Balahnas és más rabbik sírja.

A zsidó faluban, melynek neve Satuka Ait Baha, jelenleg tizenkét család él, legtöbbjük az umani Nachman rabbi híve, akik a zsúfolt jeruzsálemi Mea Searim negyedből, illetve Jeruzsálem más szegényebb kerületeiből érkeztek ide. A házakban, a két hálószobán túl, egy nagyobb nappali található, melyben, a helyi szokásoknak megfelelően, a berendezés alacsony heverőkből és matracokból áll. Az egyik lakos elmondja: „Van itt folyóvíz, áram, sőt néha még Wi-Fi hálózat is. De mi csak régi telefonokat használunk, amiben nincs se fényképezőgép, se Internet. Járműveink sincsenek, messzebbre szamárháton megyünk el. Megelégszünk kevéssel is, úgy élünk mint egy kibucban, mindenki mindenkinek segít, vendégül látjuk egymást. A szomszéd arabokkal jó a kapcsolatunk, kölcsönösen tiszteljük egymást. Az elején furcsa lehetett nekik egy pajeszos zsidó a hagyományos arab öltözetben szamárháton, de megszokták ezt is.”

maroko-1

A nap reggel hatkor imával kezdődik, majd a lakosok munkához látnak, megfejik a teheneket, kecskéket, olíva és argán olajat készítenek vagy a tyúkokkal foglalkoznak. Néhány helyi arab lakost is alkalmaznak a farm megművelésére.

Egy másik lakos így nyilatkozik: „Amikor a marokkói zsidók Izraelbe érkeztek, a rendszer elrontotta őket, elvesztették a szokásaikat és a vallásos jellegüket. Mindezt itt újjá fogjuk éleszteni. Van itt bőven termőföld, az élet olcsó és akinek van marokkói állampolgársága, annak ez itt maga a Paradicsom.”

De mégis, hogyan kerültek az ortodox izraeli zsidók a forró marokkói sivatagba? Meglepő módon ez Izrael egyik legismertebb bűnözőjének, bizonyos Gabi Ben Harus-nak köszönhető, aki több mint egymillió dollárt fektetett a földvásárlásba, illetve a település megalapításába.

Gabi Ben Harus a jeruzsálemi ‘Katamon’ maffia prominens képviselője. Neve 2002-ben lett ismert az Eti Alon-üggyel kapcsolatban. Eti Alon egy kisebb bank befektetési igazgatóhelyettese volt. Néhány év alatt több mint 250 millió sékelt lopott el az ügyfelek pénzéből, hogy ezzel fedezze testvére, Ofer Makszimov szerencsejáték adósságait, melyekkel többek közt Ben Harusnak tartozott. Az eset után Ben Harus külföldre szökött jelentős mennyiségű pénzzel és több országban is élt. Az évek során visszatért a vallásos életformához . Amikor 2011-ben kiutasították az Egyesült Államokból, nem tért vissza Izraelbe, ahol börtönbüntetés várt volna rá. Mivel Ben Harus Marokkóban született és csak kétéves korában érkezett a családjával Izraelbe, így megkapta a marokkói állampolgárságot.

Először Casablancában próbált szerencsét különböző üzletekkel, végül Marrakeshbe távozott. Ezután megalapította Satuka Ait Baha falut, melynek fejlődését a szívén viseli. Minden szombatját ott tölti és minden részletre odafigyel. Célja, hogy a régi marokkói zsidó életformát újjáélessze ezen a helyen.

Ben Harus az egyik lakossal  beszélgetve a következőt mondta: „Számomra ez egy fontos jócselekedet, egy új zsidó közösséget alapítani és gondoskodni mindarról ami ehhez szükséges. Most csak néhány tucat ember lakik itt, de a jövőben sok ezren lesznek. Megműveljük majd a földeket, eladjuk a termést és olyan szép közösségi élet lesz itt, mint amilyen régen is volt.”

Dan Diamant

 

Forrás:  Mako

Kép: Mako