Gerő András és Schein Gábor több körben vitázott arról, hogy antiszemitának tekinthető-e a zsidó származású író vagy nem.
Amint arról beszámoltunk, Gerő András történész cikket írt arról, hogy Füst Milánról nem szabadna zsidó kulturális szervezetet elnevezni. Indoklásul Schein Gábor 2017-ben írt monográfiájára hivatkozik, amelyből kiderült, hogy Füst Milán naplójában olyan bejegyzések is olvashatók, amelyek antiszemita sztereotípiákat tükröznek. A napló alapján „indokoltan lehet kijelenteni: Füst Milán, a jeles zsidó származású baloldali magyar író antiszemita volt.” – vonta le a következtetést Gerő.
A nagy vihart kavaró publicisztikára Schein Gábor is reagált. Szerinte tévedés Füst Milánt antiszemitának bélyegezni, mert antiszemitizmusnak egyetlen nyilvánosságnak szánt alkotásában sincs nyoma. Írásában amellett érvel, hogy Füst le akarta választani magát a zsidóságról, ennek a belső vívódásnak a lenyomatai az inkriminált szövegek. „Füst azonban nem volt zsidóellenes. A társadalmi kommunikációban negatív sztereotípiák szerint megképzett „zsidóról” igyekezett leválasztani magát. Amikor a monográfiámban az idézőjeles „zsidóról” van szó, erről beszélek, míg amikor Gerő elhagyja az idézőjelet, akkor valami egészen mást mond, amit az én soraimból nem lehet levezetni. Amit antiszemitizmusnak nevezünk, kontextuálisan vizsgálandó, és nem mindegy, hogy a beszéd célja a másoknak okozott fájdalom növelése, vagy az elszenvedett fájdalom csökkentése” – állítja Schein, hangsúlyozva, hogy a napló nem a nyilvánosság számára íródott. A monográfia szerzője azt is vitatja, hogy Füst baloldali lett volna. „Mit jelent ez egy olyan szerző esetében, akinek az alkotói pályája 1909-től1967-ig tartott? E hosszú alkotói életút alatt Füstnek csak 1945 júniusa és 1949 tavasza között, valamint 1956-ban, a forradalom idején keletkeznek politikai szempontból értelmezhető írásai. Összesen egy versről, két-három levélről, egy előszóról és két, az 56-os forradalmat üdvözlő cikkről van szó. Ez az életműnek kifejezhetetlenül csekély hányada. Füst jobbára apolitikus szerző volt, aki formátlan együttérzést táplált a szegények ügye iránt.” – állítja cikkében.
Gerő András válaszában azt hangsúlyozza, hogy Füst Milán antiszemitizmusáról Schein Gábor írt a monográfiájában. „Antiszemita sztereotípiák kezdettől jelen voltak a Napló elbeszéléseiben.” – idéz Gerő a műből, majd felteszi a következő kérdést: „mi másban jelenne meg az antiszemita beszéd, mint antiszemita sztereotípiákban, és mitől ne lenne antiszemita az, aki antiszemita sztereotípiákban beszél?”
A kérdésre a vita újabb fordulójában válaszolt Schein Gábor. „Ha egy szövegben az áll, hogy Füst Milán Naplójában jelen vannak antiszemita sztereotípiák, akkor az egészen pontosan azt jelenti, hogy ilyen sztereotípiák jelen vannak benne, és nem mást. Nem azt, hogy Füst Milán antiszemita volt. Ahhoz, hogy bárki ezt állítsa, azt kellene bizonyítania, hogy Füst a nyilvános társadalmi gyakorlatokban olyan antiszemita diszkurzust használt, amely kirekesztést, fájdalmat okozott másoknak.”
Gerő András reakciójában önkényesnek nevezte azt a definíciót, amely szerint „csak az az antiszemita, aki a nyilvános társadalmai gyakorlatokban olyan antiszemita diskurzust használt, amely kirekesztést, fájdalmat okozott másoknak”.
Egyelőre itt tartunk. Közben a Füst Milán Páholyt működtető Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöksége közleményben utasította vissza Gerő András felvetését: „Egyesületünk elnöksége megdöbbenéssel és értetlenséggel áll az előtt a Gerő András történész gerjesztette médiakampány előtt, amely semmi mást nem szolgál, mint a harminc éve sikeresen működő zsidó civilszervezet lejáratását.”
Update:
Gerő András válasza szerint a Mazsike közleményében megjelenő álláspont „utal arra a mérhetetlen identitásbeli zavarodottságra, ami egyes, magukat magyar zsidónak valló, szervezetté összeállt személyek fejében, lelkében fellelhető, s amelyet nem feloldani, hanem megőrizni kívánnak.”
zsido.com