Kedves Chává!
A Tóra előírja a halottak eltemetését (5Mózes 21:23.), mint a Biblia 613 micvájának egyikét (Maimonidesz: Micvák Könyve, Tevőleges micvák 231., Tilalmak 66.), és emiatt mindent meg kell tenni, hogy az elhunytat haladéktalanul, lehetőleg még a halála napján, eltemessék (Sulchán áruch, Jore déá 357:1.).
Arról komoly háláchikus vita van, hogy ha nem egy halottról van szó, hanem egy levágott testrészről, arra is vonatozik-e a micva (lásd Encyclopedia of Jewish Medical Ethics [héber] 2. kötet 72-73. oldal). Ám azok is, akik úgy vélik, nem vonatkozik a levágott részre a micva, abban egyetértenek, hogy ezt is el kell temetni, mert egy emberi testrész, amit elválasztottak a testtől, az a kohénoknak tisztatálanságot okoz, (3Mózes 21:1., Maimonidesz: A halott általi tisztátalanság szabályai 2:3., 8:4.) ennek elkerülése érdekében kell eltemetni (Encyclopedia uo.).
Ez azonban nem vonatkozik a fogra – hiszen, ahogy a Misna (Ohálot 3:3.) mondja – a fog (valamint a köröm és a haj) nem okoz tisztátalanságot, mert nem azzal születtünk. (A köröm és a haj folyamatosan cserélődik, ezért nem számít a test részének és így nem okoz tisztátalanságot. [Lásd még a témában A Sulchán áruch kivonata 197:2.])
Steif Jonátán rabbi (1877–1958), aki 1944-ig volt a Pesti Ortodox Rabbinátus vezetője is kitér a kérdésre könyvében (Chádásim gám Jösénim a Bráchot traktátushoz 184. oldal 178. paragrafus) azzal, hogy „hogy nem szokás fogat temetni.”
Érdekes adat a magyar zsidó folklórhoz, amit Klein Menáse (1923–2011), a New York-i ungvári rabbi idéz a responsum könyvében (Misné háláchot 16. kötet 113. fejezet végén): „A mi környékünkön (ti. Kárpátalja – a szerk.) az volt a szokás, ha egy gyereknek kiesett a foga, akkor azt odadobták az egérlyukba, és jiddisül azt mondták: »egér, egér kapsz egy tejfogat, kérek egy vasfogat«”. Ez – a magyar folklórban is jól ismert – babona is mutatja, hogy élő ember kiesett fogát nem kell és nem szokták eltemetni.
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
