A Kirját Gát környékén talált töredéken a bibliai bíró, Gidon (Gedeon) másik neve, a Jerubáál olvasható világosan. A tintával cserépre írott felirat a polgári időszámítás kezdete előtti 1100 körül keletkezhetett, éppen Gidon idejében. A ritka leletre egy földbe mélyített, belső oldalain kövekkel burkolt, tárolásra használt gödörben bukkantak a régészek.
A területen 2015 óta folynak nyaranta a régészeti ásatások, melyeket az Izraeli Régészeti Hatóság és a Jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársai vezetnek, a Sydney-beli Macquarie Egyetem szakértőivel közösen.
Az edény kicsi, személyes használatra szánt kerámiakancsó volt, melyben nagyjából egy liternyi folyadék fért el. Feltehetőleg értékes folyadék: olaj, illatszer vagy gyógyszer tárolására használták, és ahogyan ma is gyakran tesszük, a tulajdonos egyszerűen ráírta a nevét a saját tulajdonára. A felirat a jud-rés-bét-ájin-lámed betűkombinációból áll, mely a Jerubáál nevet adja ki. A nevet a Bírák könyvéből ismerjük és onnan tudjuk, hogy az egyik bíró, Gidon ben Joás másik neve volt. Néhány további betűtöredék arra enged következtetni, hogy a felirat ennél hosszabb volt eredetileg.
Gidonnal először akkor találkozunk, amikor kiáll a bálványimádás ellen, széttöri a Báálnak állított oltárt és ledönti az Aserának szentelt oszlopot. Később legyőzte a zsidók termőföldjeit fosztogató midjániakat, akik a Jordán-folyón átkelve jutottak könnyű zsákmányukhoz. Gidon 300 főből álló sereget szervezett és éjjel támadott a midjániakra a Hárod-forrás mellett (az itt található barlangot a mai napig Gidon barlangjának nevezik).
A szakértő azt is elmondta, hogy a Jerubáál név valószínűleg meglehetősen gyakori volt az adott időszakban és a felirat lelőhelye, valamint a bíró Gidon által látogatott helyszínek távolsága miatt nem valószínű, hogy ez a felirat valóban őhozzá tartozott volna, de természetesen nem zárható ki ennek az esélye sem. Kirját Gát ugyanis Jeruzsálemtől dél-nyugatra, a Gáza felé vezető út mentén fekszik, a Hárod-forrás pedig az ettől sokkal északabbra fekvő Jizreel-völgyben, Bét Seán és Afula között található.
A bírák korából származó feliratok rendkívül ritkák, ennek a darabnak gyakorlatilag nincsen párja az izraeli régészet történetéből. Az elmúlt évtizedekben talált, bírák korabeli leletek között mindössze néhány olyan van, melyeken egymáshoz nem kapcsolódó betűk szerepelnek.
A Jerubáál nevet most első alkalommal találták meg a Biblián kívüli írásos emléken. „Köztudomású, hogy viták folynak arról, milyen mértékben tükrözi az igazságot mindaz, amit a Bibliában olvashatunk… a Jerubáál név kizárólag a Bírák időszakából szerepel a szövegben, de most régészeti kontextusba helyezve bukkantunk rá egy, a bírák korába datált ásatási rétegben. Ugyanígy találtuk meg a kizárólag Dávid király uralkodása alatt említett Isbáál nevet a periódusnak megfelelő rétegben, Kirját Kejafában. Maga az a tény, hogy a Bibliában említett neveket régészeti ásatásokon feltárt feliratokon is olvashatjuk, azt jelenti, hogy az emberek megőrizték az emlékeiket és továbbadták őket nemzedékről nemzedékre” – magyarázta a feltárás egyik munkatársa.
A most megtalált felirat abban is segít, hogy megértsük, hogyan terjedt el az alfabetikus, vagyis hangoknak megfeleltethető betűket leíró írás. A legtöbb korai feliratot Tel Láchis feltárásán találták, a mai Láchis mosávtól nem messze. A kutatók szerint a fent említett Kirját Gáttól nem mesze fekvő, korai Láchis az írásbeliség egyik központja lehetett. Ez a város a bírák korszakában, vagyis a kánaáni és az izraeli periódus közti átmeneti időszakban a legnagyobb központok közé tartozott s az írásbelisége igen magas fokú volt. A várost i. e. 1150 körül lerombolták és mintegy két évszázadon át lakatlan maradt. A Jerubáál felirat újabb támpontot és láncszemet szolgáltat a betűírás fejlődésének megértéséhez, és arra mutat, hogy Láchis eleste után is fennmaradt a hagyomány. A cseréptöredék a felirattal Láchistól nagyjából négy kilométerre került elő. A zsidó királyság (i. e. X. századtól kezdve) korából további feliratokat is találtak a környéken, többek között Tel Kejafa, Tel Cáfit és Tel Bét Semes ásatásain.
Forrás: Arutz7